A németeké a vébé égése, a szenegáli edző a legkirályabb arc

Legnagyobb leszereplés: Németország kiesése

Az előzetes elvárások alapján a három legnagyobb favorit egyike címvédőként már a csoportkörben, Svédország, Mexikó és Dél-Korea mögött negyedikként végezve kiesett, és így csatlakozott a 2002-es francia, a 2010-es olasz és a 2014-es spanyol gárdákhoz, amelyek szintén nem tudták ezt az akadályt a vébégyőzelem után négy évvel sikeresen venni. Sőt, a Nationalelf az 1938-as vébé óta mindig bejutott a legjobb nyolc közé, így Joachim Löw csapata talán

a valaha volt legrosszabb német teljesítményt nyújtotta.

1938-ban a nevezetes, évekig veretlen Breslau XI-et összevonták az osztrák válogatottal (a korszak zsenije Matthias Sindelar nem volt hajlandó csatlakozni a Harmadik Birodalom csapatához, később rejtélyes módon el is hunyt) az Anschluss keretében, amit Uli Hesse, a német futball egyik legnagyobb ismerője óriási öngólnak nevezett. Bár az elég sok mindent elrontó Löw és a Nationalelf tornája még amolyan „videobírós elbírálás alatt van” (a napokban értékeli ki a szövetség a történteket), az vitán felül áll, hogy a német sajtó és közvélemény nem várt a VAR-ra.

A lengyelek is nagy leszereplők: 28 százalékos csoportgyőzelmi esélyükkel és 55 százalékos továbbjutási valószínűséggel, kár, hogy csak a harmadik meccsen kezdtek el futballozni. A H csoport utolsó helyén végeztek.

Legnagyobb meglepetés: Az oroszok és a svédek

Rengeteg jelentkező van erre posztra is, a mezőny, mint magán a tornán is, itt is nagyon szoros. Menjünk sorban, és kezdjük az előzetesen lesajnált házigazda Oroszországgal, amely Alekszandr Golovin, Artyom Dzjuba és Gyenisz Cserisev remeklésének köszönhetően az első két meccsen már bebiztosította a továbbjutást – igaz, egy nem túl acélos csoportból. Egy érdekes (maradjunk ennél a jelzőnél) statisztikai adat:

116,5 meccsenkénti lefutott kilométerrel az oroszok agyonverték a mezőnyt, csak az ausztrálok jutottak 110 fölé, négy éve pont fordított volt a sorrend.

Sprintekben megint csak a házigazdák nyertek 412-vel a második horvátok 394-t tudtak felmutatni ebben a kategóriában. Érdekesség, hogy a legkevesebbet sprintelők között vannak olyan továbbjutók, mint Uruguay, Portugália, Svédország, Kolumbia vagy éppen Argentína, míg a magyar szakkomentátori közhelyszótár második bekezdése szerint „sokat robotoló izlandiak” sprinteltek a legkevesebbet.

Svédország továbbjutása is meglepetés, míg a mindig a 16 között elvérző Mexikó is remek teljesítményt nyújtott az F csoportban, ahol a nagyon szervezetten játszó dél-koreaiakat és a betliző németeket kiejtve végeztek az élen. Kettejük meccséből némi szerencsével (öngól, megpattanó lövés, tizenegyes) a svédek jöttek ki sokkal jobban, és csoportgyőzelmükkel kiérdemelték a torna eddig meglepetéscsapata címét is.

Hur mar du, Zlatan?*

Legszimpatikusabb kieső: Szenegál

Az Aliou Cissé vezette bombaerős Szenegál és zseniális labdatartással készülő, a kapitányát a vébé előtt két hónappal menesztő Japán között az égvilágon semmi különbség nem volt,

a sárga lapokat leszámítva.

Így a kieső Szenegál a legszimpatikusabb és a legbalszerencsésebb csapat díját az utolsó pillanatban elorozta, a szintén jó esélyekkel induló Peru, Irán, Marokkó hármas elől.

Legunalmasabb csapat: A C csoport a padból kiesve jelentkezik

Az A és B csoportokban a végén esélytelenekben is volt valami megkapó (Egyiptom, Szaúd Arábia), hát még a végig küzdő Irán-Marokkó párosban, olyan legendákkal, mint Nureddine Amrabat, a futballfilozófus, vagy a filmbe illő háttérsztorival rendelkező Ali Beiranvand kapus. A drámai H, D, F és E csoportokban is kevés jelentkező akadt, és az egyenlőtlen G-ben se volt unalmas sem Tunézia, sem Panama, főleg a semleges nézőknek. Így a megoldást a C csoportban keressük, ahol messze Peru nyújtotta a legnagyobb élményt.

Ausztrália valószínűleg nem tud többet, a franciákról pedig az a régi kosárlabdás poén jut eszembe, hogy Dean Smith (a North Carolina egyetem edzője) az egyetlen, aki Michael Jordant húsz pont alatt tudta tartani – mert sokat pihentette.

Didier Deschamps mester kábé ugyanígy tartalékolt, majd meglátjuk, hogy ez Argentína ellen mire lesz elég. A dánok viszont egy rettenetesen defenzív felállásnak, Kasper Schmeichel bravúrjainak, és Christian Cueva kihagyott büntetőjének köszönhették egyetlen győzelmüket két alibi döntetlen mellett. A szélekre felívelgetős, hátul Andreas Christensent például a védelem előtti védőként bevető, Christian Eriksent a játékból sokszor kihagyó focijuk nem sok rajongót szerzett, nem mintha ez őket érdekelné.

Legjobb pontrúgó és kosárcsapat: Anglia

Gareth Southgate csapata a rögzített helyzeteket már-már Csank Jánost meghaladó szintekre emelte, némi kosaras segítséggel – szögleteknél John Stones és Harry Maguire olyan zárásokat kapnak, hogy az NBA-ban az elzárás-leválás utahi királyai, Karl Malone és John Stockton állítólag angol útlevélért folyamodtak.

Panama ellen járatták csúcsra a major-sportos húzásokat az angolok:

A szokásos 25-30 százalékhoz képest most már csaknem a gólok fele esik rögzített szituációk után, ami érdekes kérdéseket vet fel a VAR-ral kapcsolatban. Ha tényleg elősegíti az ilyen gólokat a VAR, ami ugye minden kétes szituációt lát, akkor egyrészt a a büntetőterületen kevesebb keménykedés fér bele, másrészt felértékelődnek a pontrúgások, illetve az azokat begyakorló csapatok/edzők. Az Európa-bajnokságon megfigyelt negatív futball térhódítása (mindenki el tud „mourinhózni” egy-két meccset), és a nagy focinemzetek viszonylagos szenvedése után egy újabb, egyre erősödő tendencia tör be a labdarúgásba: a rögzített helyzetek.

Legjobb edzői húzás: A mexikói kapitányé

Juan Carlos Osorio, a mexikói kapitány Toni Kroos-ölő taktikája Németország ellen olyat szólt, hogy a németek azóta se heverték ki, otthon fogják elemezgetni, mi is történt. Korábban írtunk is egy elemzést a visszavont Vela–Hernandez párostól kezdve, a megfojtott Krooson és a Joshua Kimmichet folyamatosan lefutó Hirving Lozanón át a Guardado–Herrera duóig. Érdemes újra elolvasni:

Legrosszabb edzői húzás: Az argentin kapitány minden megmozdulása

Tényleg azt hitte valaki, hogy Jorge Sampaoli megússza?

Bár Jogi Löw mindent megtett az ügy érdekében, az argentinok harmadik meccsét talán már inkább Lionel Messi dirigálta, mivel Sampaoli először Izland ellen sült be a négyvédős rendszerrel, majd a Horvátország elleni még rosszabb taktikával sikerült Messit is kicsinálnia. A felkészülési meccseken jól játszó, és az igencsak harmatos argentin középpályáról érthetetlenül hiányzó Giovani Lo Celso vajon mit követett el Sampaoli kárára? Merthogy eddig egyetlen percet sem kapott.

A vébé legjobb arca: Aliou Cissé

A szenegáli szövetségi kapitány és mémgenerátor az abszolút csúcs, de a 37 éves panamai Felipe Baloy gólja, Paolo Guerrero (góllal történő) visszatérése, vagy a 45 éves egyiptomi kapus, Esszam el-Hadarj debütálása is mind-mind emelték a torna színvonalát.

Cissé még a vébétörténelem legszerencsétlenebb kiesését is méltósággal viselte, és a

nem kérhetem a játékosaimtól, hogy ne kapjanak sárgát

a torna egyik szállóigéje lehet. Cissé sikerei kapcsán talán más szövetségek és csapatok is elgondolkodnak azon a szomorú tényen, hogy alig-alig találhatóak színes bőrű edzők a világfutballban.

Legjobb kapus: Cso Hjun Vo

Egy olyan vébén, ahol a nagycsapatok kapusai közül David de Gea potyákat szed be, Willy Caballero kabaré, Manuel Neuer balszélsőben csalinkázik, David Ospina pedig meccsenként 18 ápolást kér az ember szíve a kicsik felé húz: az iráni Beiranvand, az izlandi filmrendező Hannes Halldórsson, vagy a négyévente kapusból fallá változó Guillermo Ochoa (17 védéssel ő vezet) is nyerhetett volna, de

választásunk a torna előtti harmadik számú kapusra, Cso Hjun Vóra esett.

No nem azért, mert ő a legmagasabb (ez a kapitány szelekciós folyamatának volt az alapja a svédek elleni meccsre), hanem mert „Dae-hair” (a frizurájának és de Gea nevének szókapcsolata) kivédte a németek szemét, amikor is 28 lövés és 1.8 várható gól (xG) ellenére gól nélkül lehozott egy csapata számára egyébként reménytelennek tűnő meccset.

Legnagyobb botrány: Lehet válogatni

Németország és Argentína kilőve, így maradt a nagy hármas:

• az elviekben a futballt segítő, a játékot gyorsabbá, világosabbá és a bírói döntéseket objektívebbé tevő, gyakorlatilag a következetlen alkalmazása miatt inkább problematikus VAR,
• Diego Maradona, akinek freak show-jának csak az ezt gátlástalanul kihasználók, és egy beteg ember esendőségéből sportot űzők szánalmasabbak,
• valamint Xherdan Shaqiri és Granit Xhaka versus Szerbia, avagy komolyan gondolta valaki, hogy a FIFA el tud itt bárkit is tiltani?

*Hogy vagy, Zlatan?

Nyitókép: Reinaldo Coddou H./Getty Images