Hírek

Ideje tisztázni egy csomó fontos dolgot a videobíróról!

Kele János
Kele János

2018. 06. 26. 15:11

Korábban a témában:

Ha eddig arról beszéltünk, hogy az oroszországi világbajnokság egyik kellemes meglepetése a videóbíró (VAR) remek bemutatkozása, akkor a hétfői meccsek után kicsit mindenképp visszakoznunk kell.

Bebizonyosodott ugyanis, hogy a VAR sem véd például a rossz, alkalmatlan, a szabályokat nem kellő mélységben ismerő és azokat alkalmazni sem elég bátor játékvezetőktől.

Ennek két oka van:

  • egyrészt az, hogy a FIFA a videóbírót (egyelőre) nem döntési jogkörrel emelte be a rendszerbe. A technikai segítség a dolgok jelenlegi állása szerint valójában csupán segítség: ha a játékvezető igényli, akkor használhatja, de semmi nem kötelezi erre. Sőt a döntése meghozatalakor sem kell szükségszerűen figyelembe vennie a VAR-csapat javaslatát.
  • másrészt az, hogy nagyon úgy tűnik: a játékvezetők egy része nem pusztán azért küzd a helyes ítéletek meghozatalával, mert nem képes követni a játék sebességét (ez lassan két évtizede vissza-visszatérő elem a technikai újítás mellett kardoskodók érvkészletében), hanem azért, mert a kellő szabályismeretük sincsen meg hozzá.

Innentől kezdve a VAR kárhoztatása a hétfői meccseket beborító kálvária okán minimum vicces, de inkább a nevetséges kategóriát súrolja. Olyat várunk el a videóbírótól, amire nem képes, amit a jelenlegi alkalmazási keretrendszer egyszerűen nem enged meg neki.

A VAR nem bírálhatja felül a játékvezetőt. Pont.

Következésképp sokkal érdekesebb azt megvizsgálni, miért van az, hogy olyan játékvezetők vezetnek (sorsdöntő!) világbajnoki meccseket, akik nincsenek tisztában a labdarúgás szabályrendszerével. Nézzük is a konkrét eseteket!

CR ütése

Kezdjük a legfontosabbal, mert ez sajnos nemhogy elsikkadt a mérkőzés közvetítése alatt, de egyenesen helytelenül jelent meg:

az, hogy egy esetben a VAR a potenciális(!) piros lapot vizsgálja, nem jelenti azt, hogy a játékvezetői döntés a pályán vagy a kiállítás, vagy semmi.

A VAR nem döntési alternatívákban korlátoz, hanem szituációkat illetően: a jelenlegi szabályrendszer ugyanis – éppen abból az okból, hogy ne töredezzen szét teljesen a játék – azt mondja, hogy csak bizonyos, a meccset alapjaiban befolyásoló esetek (lehetséges) felmerülése esetén vethető be a technika. Ezek az esetek az alábbiak:

  • 1)  gól vagy nem gól
  • 2)  büntető vagy nem büntető
  • 3)  azonnali piros lapok (második sárga nem!)
  • 4)  személyek összetévesztése

Nagyon fontos adalék, hogy ebben az esetben a játékvezető döntési szabadsága ugyanúgy teljes, mint korábban. Ha a VAR-csapat (mint Ronaldo esetében) felhívja a figyelmét, hogy potenciálisan piros lapos megmozdulásról lehet szó, akkor ő két ponton is dönthet:

  • kéri-e a segítséget
  • miután kérte, mi lesz a konkrét döntése.

Ő ebben a fenti esetben először egyrészt élt a segítséggel, másodszor pedig meghozott egy szakmai döntést, és sárga lapot mutatott fel CR-nek. Hogy lássuk, mennyire bonyolult a kérdés: most jutunk el csupán a konkrét ítélet megvitatásához.

Először is, lássuk, hogy a szabályok értelmében miért adható azonnali piros lap a futballban:

  1. gól, vagy egyértelmű gólszerzési lehetőség megakadályozása szándékos kezezéssel
  2. gól, vagy egyértelmű gólszerzési lehetőség megakadályozása egy olyan ellenféllel szemben, akinek mozgása a kapu felé irányul, olyan szabálytalanság árán, amelynek büntetése szabadrúgás lenne
  3. súlyos szabálytalanság
  4. köpés
  5. erőszakos cselekedet
  6. offenzív, sértő, gyalázkodó gesztusok/nyelvezet használata
  7. ugyanazon a meccsen belül második sárga lap kiérdemlése

Ronaldo esetében egyértelmű, hogy maximum két eshetőségről lehet szó: az egyik az erőszakos cselekedet, a másik a súlyos szabálytalanság.

Lássuk, ezekről mit mond a hatályos szabálykönyv:

Súlyos szabálytalanság: olyan szerelési kísérlet, vagy párharcban tanúsított magatartás, amely veszélyezteti az ellenfél testi épségét, vagy túlzott erőbevetést jelent, vagy brutálisnak tekinthető.  Könnyű belátni, hogy ennek a kitételnek egyik eleme sem áll meg a CR-féle esetre.

Erőszakos cselekedet: amikor a játékos túlzott erőbevetést/brutalitást alkalmaz, vagy próbál meg alkalmazni egy ellenféllel szemben úgy, hogy nem a labda megszerzése a célja. Emellett az a játékos is erőszakos cselekedetet követ el, aki – miközben nem a labda megszerzése a célja – szándékosan fejen üt egy másik játékost a kezével vagy a karjával – függetlenül a túlzott erőbevetés használatától.

Tehát, amit vizsgálni kell az esetben:

  • CR mozdulata a labda megszerzésére irányult-e, vagy sem
  • használt-e túlzott erőbevetést
  • ütése szándékos-e.

Még egy közbetoldás arról, mit jelent a szabálykönyvben a túlzott erőbevetés: „a játékos túllépi a szükséges erőbevetés mértékét és/vagy veszélyezteti az ellenfél biztonságát.”

Ha úgy véljük, hogy CR célja az esetben nem a labda megszerzése volt, akkor mehetünk tovább és vizsgálhatjuk, hogy volt-e szó túlzott erőbevetésről.

Ha igen, egyértelmű: piros lapot kellett volna felmutatni. Ha nem, még mindig van egy eset: szándékosan ütött-e, avagy sem.

Ha igen, akkor piros lap lett volna a jó döntés, ha nem, akkor viszont a játékvezetőnek van igaza: felelőtlen („reckless”) megmozdulás, sárga lap.

Iráni tizenegyes a meccs végén

A kezezés a labdarúgás szabályismeretének állatorvosi lova. Megdöbbentően sok emberrel találkozom, aki, bár évtizedek óta foglalkozik a sporttal, mégis meglepődve mustrál, amikor elárulom neki: a szabálykönyv szerint a kezezés önmagában egyáltalán nem szabálytalan. Hogy azzá váljon, ahhoz szándékosnak kell lennie, a labdarúgás szabályai csak és kizárólag ezt büntetik.

Kérdés, mi alapján dönthető el egy kezezésről, hogy szabálytalan-e, vagy sem?

A hatályos szabálykönyv öt pontot sorol fel, amelyet figyelembe kell venni a mérlegeléskor (magyarán nem ex-has dönt a játékvezető):

  1. mozog-e a kéz/kar a labda felé (nem pedig fordítva és a labda találja el a mozdulatlan kart)
  2. a labda és a kéz/kar közötti távolság (váratlan volt-e a labda, volt-e esélye lereagálni a védőnek)
  3. a karok pozíciója nem jelenti szükségszerűen azt, hogy történt szabálytalanság (azaz a sokat emlegetett természetes testhelyzetről valójában nem, hogy hallgat a szabály, de külön ki is emeli, hogy ilyesféle megítélési szempont nem létezik automatikusan)
  4. ha valaki egy kezében lévő tárggyal ér szándékosan labdába, az is szabálytalan
  5. ha egy pályára dobott tárgy érinti a labdát, szintén szabálytalanság történt.

A képeket visszanézve egyértelmű, hogy a döntési pont itt arra vonatkozik: volt-e esélye Cédricnek elrántani a kezét, vagy olyan közelről érkezett a fejes, hogy gyakorlatilag lehetetlen szándékosságról beszélni ebben az esetben.

Mivel nagyjából egy méterről fejelik rá a védő kezére a labdát, felvetődik a kérdés – mit akar körülírni a szabály második pontja fent, ha nem éppen ezt az esetet?

(A szabályrészleteket az angol nyelvű kiadásból fordította szabadon a szerző, így elfordulhat, hogy nem egyezik szóról szóra a magyar kiadással.)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.