A brazil csapat egy döcögős iksz és egy kínnkeservvel kiharcolt győzelem után Szerbia ellen mutatta meg először igazán, miért tartják a bukmékerek és a szakírók is a torna egyik nagy esélyesének. Tite válogatottja Marcelo sérülését is elbírta a meccsen, és úgy győzött 2-0-ra, hogy a szövetségi kapitány még a sokat kritizált Neymar játékával is maradéktalanul elégedett tudott lenni:
Mindent megcsinált, amit kértünk tőle, pedig tudjuk, milyen nehéz visszajönni erre a szintre egy olyan hosszú sérülés után, mint az övé. Védekezett az ellenfél szélső hátvédjén, ráment a gólszerzésre, cselezett, átvitte a labdát a védőkön. Nagyon, nagyon jól játszott.
A brazilok szemmel láthatóan nagyon tudatosan építik fel a tornát. Meccsről meccsre lesznek határozottak, jobbak, kiegyensúlyozottabbak, miközben a védekezésük minősége garantálja, hogy ne futhassanak bele olyan pofonokba, mint Németország, Argentína, Portugália vagy Spanyolország – azaz azok az esélyesek, amelyek már nincsenek versenyben.
A válogatott leggyengébb pontja egyértelműen a védelem széle, ez lehet a Mexikó elleni meccs kulcsa is. Dani Alves már a torna előtt megsérült, de a helyettese, Danilo sem bevethető, így a jobboldalon most a harmadik számú opció, az otthon játszó Fagner szerepel. A túloldalon Marcelo hátsérülése valószínűleg nem jön rendbe a mai nyolcaddöntőre, így Tite Filipe Luist lesz majd kénytelen használni a baloldali védő posztján.
Brazíliától ezzel együtt nem várható sok meglepetés és változtatás. Tite alapcsapata eddig az egész tornán remekül működött, főleg védekezésben: Casemiro olyan stabilitást adott a középpályának, hogy az ellenfelek a folyamatosan felfutó két szélső védő ellenére is alig-alig tudtak ellenük helyzetbe kerülni.
A bravúrosan játszó Coutinho, és a második hullámból rendre a kapu elé érkező, Szerbia ellen gólt is szerző Paulinho lehetnek a mélyen ülő mexikói védekezés feltörésének kulcsai, miközben természetesen Neymarra és Gabriel Jesusra is fontos szerep vár.
Juan Carlos Osorio, a mexikóiak kolumbiai kapitánya 1986 után először vezetné a legjobb nyolcba a közép-amerikaiakat. Mexikó 1994 óta egyébként minden világbajnokságon továbbjutott a csoportjából, de a negyeddöntőbe sosem sikerült bejutnia. Íme, az eredménysoruk:
- 1994: Bulgária, 1-1 (büntetőkkel: 1-3)
- 1998: Németország, 1-2
- 2002: USA, 0-2
- 2006: Argentína, 1-2, hosszabbítás után
- 2010: Argentína, 1-3
- 2014: Hollandia, 1-2
Nem fogunk visszaállni, és várakozni, ehhez a brazilok túl jók, túl sok nagyon jó játékossal. Ellenük nem ez a megfelelő haditerv és taktika. Ragaszkodni fogunk a saját játékunkhoz és legalább négy-öt kifejezetten támadó stílusú játékossal állunk fel
– magyarázta Osorio kapitány tegnapi sajtótájékoztatóján. Ettől függetlenül hatalmas meglepetés volna, ha a mexikóiak megkockáztatnának egy komolyabb letámadást, sokkal valószínűbb, hogy egy ahhoz nagyon hasonló játékot vesznek elő, mint amivel a németeket már térdere kényszerítették.
Azon a meccsen Carlos Vela volt a védekezés kulcsembere: a korábbi Arsenal-játékos szinte követő emberfogással vette ki a játékból Kroost, az irányító segítsége nélkül pedig a német passzjáték olyannyira dadogott, hogy a mexikóiak zsinórban vezethették veszélyesebbnél veszélyesebb kontráikat. Brazília az eddigi meccsein kevésbé volt sebezhető a játék átrendeződési fázisaiban, de majdnem biztos, hogy Mexikó olyasféle meccsképet próbál majd kiprovokálni, amiben ők futnak az üres területekben, a brazilok pedig szenvednek a felállt fal előtt.
A meccs kulcspárharcai közül mindenképp ki kell emelni Hector Herrera és Casemiro találkozását. A mexikói Herrera a torna egyik legjobb teljesítményét nyújtja a védekező középpályások között, remek játékkal alapozza meg, hogy Lozano és Vela szabadon rohanhasson el a mexikói kontrákkal. Casemiro a braziloknál éppen a kontra elleni védekezésben fontos szereplő (fedezi a szélsőhátvédek felfutásai okán megnyíló területeket hátul), de mivel a Selecao rengeteget birtokolja a labdát, annak elosztásában is van feladata. Ha Herrera a mai meccsen zavarni tudja az osztogatásban és folyamatosan nyomás alatt tartja majd, akkor Mexikó kevés húzásból, magasan szerzett labdákkal támadhatja a föltölt, de nem túl gyors brazil védelmet (Miranda és Thiago Silva kettősét).
Szinte minden elemző kiemeli velük kapcsolatban, hogy szemre még mindig olyan, mintha második sebességi fokozatban fociznának, spórolósan, csak a minimumot megvillantva. Ez az egyenes kieséses szakaszban már biztosan nem lesz elég, viszont felsejlik annak a lehetősége, hogy megismétlődik, ami 2010-ben: akkor a magabiztos brazilok olyannyira a spanyolok elleni várható döntőre tartalékoltak és készültek, hogy amikor a negyeddöntőben egy néhány perces rövidzárlat eredményeképp hátrányba kerültek Hollandia ellen, már nem tudtak váltani, és végül kiestek. Tite csapata sok tekintetben hasonlít Dunga akkori válogatottjára, érdemes tehát ezzel az eshetőséggel is számolni.
A mexikóiaknál Osorio kapitány előszeretettel változtatja csapatát viszonylag sok helyen, de most muszájból cselekszik, részben: a kőkemény bekk, Hector Moreno eltiltása miatt valószínűleg Hugo Ayalát jelöli majd a kezdőbe, mig Carlos Salcedóból jobboldali védő lesz a meccsen.
És akkor a végére egy kis történelem: Mexikó a világbajnokságok történetében még soha nem győzte le Brazíliát – négy meccsen egy döntetlen és három vereség a közép-amerikaiak mérlege. Az egyetlen döntetlen ezzel együtt épp 2014-ben született, amikor Ochoa kapus fantasztikus védéseinek hála Mexikó kihúzta 0-0-val a házigazda brazilok ellen.
A Mexikó-Brazília párosítás egyébként a világbajnokságok történetének egyik leggyakoribb meccse. Ez lesz a két válogatott ötödik találkozója a tornákon, ennél többször csak brazil-svéd (7), argentin-német (7) és német-jugoszláv/szerb (6) rangadókat rendeztek a vébéken.
Ami picit meglepő lehet előzetesen, hogy a brazilok 2006 óta nem nyertek zsinórban három meccset a vébén – ha ma verik Mexikót a rendes játékidőben, ez a sorozat megszakad. A Selecaóval egyébként legutóbb 1990-ben fordult elő, hogy nem jutott el egy tornán legalább a negyeddöntőig.
Nyitókép: Europress
