Mélyszegénységből jött Argentína meg nem énekelt hőse

A keddi nagy argentin menekülésnek rengeteg érdekes szála van, az évek óta önkívületben létező, a Tyson-zónát már rég elhagyó Diego Maradonáról, a végre (földöntúli) gólt szerző Lionel Messiről már-már nehéz újat mondani.  De hosszasan értekezhetnénk, az ismét csak megmentővé avanzsáló Marcos Rojóról vagy éppen a vérző fejű Javier Mascherano heroikus küzdelmétől Gonzalo Higuaín újabb csődjéig.

Vélhetően csak ezek után jönne a képbe a meccs egyik meg nem énekelt hőse, Ever Banega. Vajon mit ad hozzá a középpályás az argentinok játékához és ez mire lehet elég?

Banega 111 labdaérintésével és kilencven sikeres passzával (ebből 26/21 a támadó harmadban) uralta a pálya közepét az egyébként elég acélos John Obi Mikel, Wilfred Ndidi, Oghenekaro Etebo hármas ellen. Talán sokaknak meglepő, hogy a nem éppen romboló kinézetű Banega például négy sikeres szerelésével (ez egyébként picit jobb a Sevillában bemutatott meccsenkénti 3,26-os átlagánál) és hat szerzett labdájával az argentinok legjobbja volt.

Persze alapvetően a játékszervezői képességei miatt került vissza a csapatba. Ezt jól bizonyítja az, hogy három kulcspasszából a Messinek adott beívelt labda például olyan pontos volt, hogy akár Tom Brady is passzolhatta volna.

A gólpassz:

Mindent összevetve, Banega talán egyik legjobb meccse volt argentin mezben, de az, hogy ő ezekre képes nem annyira meglepő, inkább csak az ilyen teljesítmények gyakorisága hagy kívánnivalót az emberben. Az, hogy Banega lassan tíz éve a világ egyik legtechnikásabb és legjobban osztogató középpályása, a futballértők számára bizonyára nem újdonság, mint ahogy az sem, hogy nála rapszodikusabb játékost is nehéz találni. Ebben a tekintetben az argentin válogatottban már 2008-ban bemutatkozó, rosariói születésű irányító Juan Roman Riquelme méltó örököse. A párhuzam már csak azért is ül, mert Banega pont abban a Boca Juniorsba robbant be (a Realba távozó Fernando Gago helyén), ahová Riquelme visszatért, még 12 bajnoki meccsen együtt is játszottak, bár Banega mindig is amolyan visszavont irányító volt, míg a zseniális Riquelme a vissza szót maximum a dél-Amerikába szavakkal együtt ismerte.

Banega teljesítménye Nigéria ellen:

Banega és Riquelme pályán kívüli karrierje is átfedi egymást, hiszen nagy szegénységből (a spanyol futballt talán legjobban ismerő Sid Lowe szerint „majdnem sarat ettek Banegáék”) törtek ki, és lettek hirtelen milliomosok. Banegát húszévesen majdnem húszmillióért vitte a Valencia, Riquelmét anno 23 évesen tízmillióért a Barcelona. Riquelmének a baráti társasága, az edzésekhez való hozzáállása, a színlelt sérülései jelentették a nagy akadályt, míg Banega a Valenciánál Ernesto Valverde egyik edzésén részegen jelent meg. A Marca összeállítása alapján azonban még volt egy webkamerás magamutogató videója, részegen vezetése, egy öltözői hányása Unai Emery szülinapján, egy Real Madrid mezben való pózolása, majd egy benzinkútnál sikerült autójával a saját lábán(!) áthajtania, ami egy féléves kihagyáshoz vezetett.

Ezeknek fejében talán kicsit érthetőbb, miért nem volt finoman szólva sem egyenes Banega pályafutása akár klubszinten, akár a válogatottban.

Hiába nyert például 2008-ban U20-as vébét (Sergio Agüeróval, Angel Di Maríával, Sergio Romeróval, Mercadóval és Fazióval), 2011-ig nem sok szerepet kapott Alfio Basile vagy Diego Maradona kapitánykodása alatt, így a dél-afrikai vébéről is lemaradt. Alejandro Sabella már párszor kipróbálta a selejtezők alatt, de a brazíliai vébére nem vitte ki. A két nap múlva a harmincadik szülinapját betöltő Banega igazából Tata Martino és Eduardo Bauza alatt lett alapembere az argentin középpályának, de a 2015-ös Copa America döntőn sorsdöntő büntetőt rontott, majd a pletykák szerint Mascheranóval össze is verekedett. Miután Unai Emery irányítása alatt a Sevillával (ők korábban a Valenciában is együtt dolgoztak, és a hírek szerint az Arsenalnál ismét találkozhatnak) kétszer is Európa Ligát nyertek, Banega az Interbe távozott, így az új tréner Jorge Sampaolival pont elkerülték egymást. Mire Banega visszatért a balul sikerült olasz kirándulásból, Sampaoli is távozott az argentin válogatott élére.

A tegnapi meccsen nyújtott zseniális teljesítmény miatt, sokakban joggal felmerül a kérdés, hogy miért nem játszatta Banegát Sampaoli?

Banega nagy szabadságot ad Messinek, aki így szabadon mozoghat az ellenfél tizenhatosa felé

– nyilatkozta Sampaoli még tavaly tavasszal.

Sampaolinál Banega két okból nem tudott igazán alapemberré válni:

1. a mester által preferált háromvédős rendszerben eleve kisebb szerepe van az olyan visszavont irányítónak mint Banega, és Sampaoli inkább a rutinos Biglia-Mascherano párost erőltette;
2. a fiatalabb, mint például a tornán érthetetlenül kevés szerepet kapó Giovani Lo Celso, vagy a súlyos sérülést összeszedő Manuel Lanzini is jó eséllyel pályáztak ezekre a helyekre, de a Leandro Paredes, Guido Pizzarro párost is kipróbálta a mester.

Banega a négy kulcsfontosságú selejtezőből csak kettőn (Venezuela ellen 1-1, Peru ellen 0-0) lépett pályára százötven percig, így tehát elmondható, hogy Sampaoli nem kezdőként számított rá. Az semmiképpen sem segített, hogy Banega a tavaly márciusi 6-1-es spanyol vereségnél nem remekelt, vélhetőleg itt tett le végleg Sampaoli a Biglia-Mascherano-Banega hármas egyszerre játszatásáról. A megoldáshoz a Nigéria elleni 4-2-es zakónál bevetett, Mascheranót jobboldali belső védőként kipróbáló, háromvédős rendszer nem igazán vitt közelebb, lévén, hogy eladott labdáknál rendszeresen átszaladtak rajtuk Iheanachóék. A vébé előtti utolsó napokban Banega ráadásul meg is sérült, nem tudott edzeni, így kimaradt az Izland elleni kezdőből.

Így már jobban érthető Banega mellőzése, de azt azért nem mernénk kijelenteni, hogy az ő csapatba állítása gyógyír lenne a bajokra. Hiszen gond az van éppen elég, mint azt egyébként az előzetesünkben jeleztük:

• Elől Angel Di María (egy két jó megindulása ellenére) árnyéka önmagának és elemi hibákat (labdakezelés, gyermeteg felpassz Higuaínnak) vét amellett, hogy a labda ellen nem igazán hasznos.
• Javier Mascherano nagyjából 8 éve nem igazán jó védekező középpályás, ezt Barcelonában felismerték, Argentínában viszont a Kisfőnök (el Jefecito a beceneve) a csapat elmozdíthatatlan alappillére. Fájó látni, hogy a négy évvel ezelőtti döntőig vezető út egyik úttörője mostanra egy az egyben képtelen jó ütemben odaérni, kis nyomás alatt rettenetes eladott labdái vannak, kontrák ellen a lassúsága miatt esélytelen, és emellett olyan fegyelmezetlenséget követ el, mint Balogun lerántása.
• A rendkívül megbízható Enzo Perez valahogy alapember lett, úgy, hogy ő csak Lanzini sérülése miatt került be a keretbe.
• Gabriele Mercado is bántóan ügyetlen, emellett, kb. egy jóllakott napközis fizikumával rendelkezik. Szerintünk nála jobban csak Marcos Rojo lepődött meg azon, hogy ilyen tökéletes beadást kap a gól előtt.
• Gonzalo Higuain továbbra is hozza a nagy meccseken kihagyott ziccereket.
• A beálló Mezának főleg rettenetes megmozdulásai volt, míg a villámgyors Pavón sokszor nem igazán tudja, mi a helyes megoldás egy adott játékszituációra.

Ennek tetejébe jön még a második félidőben nem igazán működő játékrendszer, a csapatot körülvevő fejetlenség pedig akkora, hogy Sampaoli mester Messitől kérdezi, hogy behozzuk-e Agüerót? Erre már LeBron James is azt mondaná, hogy ez már egy kicsit sok a „játékos-edzőtől”.

A mutatott játék és a statisztikák (8 lövés 0.84 XG azaz várható gól) alapján nehéz abban hinni, hogy egy fecske nyarat csinál, de persze egy működő Messi-Banega párossal sokáig el lehet jutni egy kiesés tornán. A franciák ellen borítékolható Banega kezdőbe állítása, nagy kérdés, hogy a spanyol bajnokságból őt jól ismerő Antoine Griezmann mennyi teret hagy neki. Messi esélyeit a N’Golo Kanté – Paul Pogba páros ellen sem látjuk túl rózsásnak, de legalább egy lépéssel és megoldással közelebb jár Argentína, mint 24 órával ezelőtt. Mint ahogy Jorge Sampaoli és az egyébként remekül védő debütáns kapus Franco Armani elmondta:

A vébé még csak most kezdődik!