Öt pontban mutatjuk meg, miért emelkednek ki a brazilok a vb-mezőnyből

Brazília 2006 óta először tudott megnyerni zsinórban három meccset a világbajnokságon, így Mexikó legyőzésével már a legjobb nyolc között van az oroszországi tornán. Igaz, Belgium ellen vélhetően nem lesz könnyű dolga, ám mi most mutatunk öt olyan játékhelyzetet a nyolcaddöntőből, amely azt hivatott bizonyítani: a brazil válogatott kiemelkedik a mezőnyből.

1. Kontra ellen sem különösebben sebezhetőek

A német válogatott, Spanyolország és Argentína is megtapasztalta, mennyire haszontalan tud lenni a meddő labdabirtoklási fölény, ha egyrészt támadásban nem tud vele mit kezdeni egy csapat, másrészt éppen ennek hatására válik hátul nagyon sebezhetővé a kontrára játszó kisebbek ellen. Brazília azonban Mexikó ellen megmutatta, van megoldás a problémára, és lehet úgy is hatékonyan támadni elöl, hogy közben nem nyílnak tízméteres folyosók a szélsőhátvédek mögött.

Főleg azért volt látványos a bemutató, mert Mexikó a németek elleni csoportmeccsen azt hitette el magáról, hogy a torna egyik leglátványosabb módon kontrázó válogatottja lehet. Juan Carlos Osorio csapatának egyik legnagyobb erénye, hogy szinte minden játékhelyzetben magasan fent hagy a pályán három támadót (Javier Hernández, Lozano, Layún), így labdaszerzés után gyorsan tudja őket indítani, a meglepett ellenfél legnagyobb bánatára.

A brazil szövetségi kapitány, Tite erre válaszul dobta a 4-3-3-mas felállást és inkább 4-1-4-1-ben állította fel csapatát. Paulinho feljebb lépett Casemiro mellől egy sorral, így a mexikóiaknak esélyük sem volt áttörni a pálya közepén – három a négy ellen maradtak a középpályán.

A hosszú indítások levédekezését úgy oldották meg a brazilok, hogy mindkét szélső hátvédjük óvatosan játszott, és nem lépett fel túl magasan a támadásokkal. Ebben furcsa módon még a kezükre is játszott valamelyest, hogy ezúttal nem állt rendelkezésükre Marcelo, aki, bár a világ egyik legjobb baloldali védője, hajlamos túl sokszor túl magasan előre szaladni a támadásokkal. A helyén használt Filipe Luis sokkal konzervatívabb játékos, inkább védekezésben erős, mint támadásban, és ezt be is mutatta a meccsen.

A mexikóiak gyors kontrával indulnak, de a brazilok egyrészt létszámban is megvannak hátul, másrészt még csak nem is kell különösebben iszkolniuk hátrafelé. Okosabb, jobb döntésekkel persze sok mexikói kontra ülhetett volna, de a brazilok (a németekkel ellentétben) legalább arra képesek voltak, hogy necces döntési helyzetekbe kényszerítsek a közép-amerikaiakat a gyors ritmusú kontrák közben.

2. Tite mindenhez tökéletesen alkalmazkodik – eddig

Mivel a brazil válogatott pontosan tudta, hogy Mexikó elsősorban kontrából veszélyes, mindent alárendeltek annak, hogy kihúzzák ellenfelüknek ezt a méregfogát. Tite még azt is bevállalta, hogy egyik középső védőjét sem küldi előre a szögletekhez, annyira tartott attól, hogy a mexikóiak esetleg elszaladnak egy rosszul elvégzett, vagy szerencsétlenül pattanó sarokrúgással. Pedig ekkor még le sem játszották azt a meccset, amelyen Japán egy ilyen miatt bukta a hosszabbítást, és esett ki a vb-ről.

Tite annyira körültekintő volt a meccsen, hogy még Neymart is volt lélekjelenléte megóvni egy esetleges eltiltástól. A brazilok sztárja ugyanis egyetlen sárga lapra van attól, hogy ki kelljen hagynia egy meccset (a csoportkörben beszedett lapja miatt), ám a második félidőben ennek ellenére többször is összeakadt a mexikóiak jobboldali futójával, az ellene védekező Miguel Layúnnal.

Neymar egyrészt rengeteget színészkedett, másrészt láthatóan kijött a sodrából, Tite viszont észlelte a problémát, és megcserélte őt az addig középcsatárként játszó Gabriel Jesusszal, hogy ezzel eltávolítsa Layún közeléből.

A trükk bejött, Neymar megúszta lap nélkül, így játszhat majd a belgák elleni negyeddöntőben.

3. Coutinho és Neymar kiváló játékkapcsolata

Philippe Coutinho eddig a brazilok legnagyobb ásza a tornán – a mexikóiak elleni volt az első meccs, amikor nem maga lőtte, vagy adta a gólpasszt Brazília jeget megtörő találatához –, de látni kell: ahhoz, hogy ő lubickolhasson, Neymar játékára is nagy szükség van. Az első meccsen még túl sokat vállaló, túl öncélúan látszó Neymar azóta folyamatosan javul, Mexikó ellen pedig szinte tökéletes látleletét adta, miért tud ennyire jól működni a brazil csapat baloldala.

Osorio terve Neymar megállítására az volt, hogy Alvárez személyében kullancsot aggatott a nyakába. Ezt a brazil támadó mintaszerűen használta ki a csapatjáték szempontjából: rendszeres elmozgásaival kihúzta a védővonalból őrzőjét, hogy az így megnyíló folyosókba aztán a játékot kiválóan olvasó Coutinho menetrendszerűen lépegethessen be.

4. Neymar alapjátéka is egyre jobban működik

Neymarról az embereknek általában az öncélú cselezés és a fetrengés ugrik be, pedig ennél valójában sokkal hasznosabb a játéka.

Tite válogatottja már a selejtezők alatt is rendszerszinten használta, hogy Neymar nagyon hatékonyan képes keresztbe vezetni a labdákat a védelem előtt balról indulva, hogy miután magára vonta a védők figyelmét, hatékonyan el is osztogassa a labdát az üres folyosókba belépő csapattársaknak.

A selejtezőkön és a felkészülési meccseken többnyire Gabriel Jesus szedte fel ezeket a labdákat, és lőtte belőle rojtosra az ellenfelek kapuját, most ennél valamivel bonyolultabba. képlet, de tény: ezzel Mexikó sem igazán tudott mit kezdeni.

Elég csak megnézni, miből született a első gól: Neymar középre vezeti a labdát, összehúzza a mexikói falat, majd érkezik Willian, és lendületből megver egy embert, hogy aztán a középre adását az második hullámban mintaszerűen érkező Neymar pofozza be.

5. Minden, amit csinálnak, a legnagyobb erényük alkalmazásának ágyaz meg: cselezhetnek, amennyit bírnak

Lehetséges, hogy ez a brazil csapat nem a történelem leginkább felvillanyozó támadójátékát játssza (mondjuk nem szabad elfelejteni, hogy a brazilok is akkor nyertek vébét általában, amikor a védekezésük is rendben volt, sőt ehhez néha még csak nem is párosult sziporkázó támadójáték, lásd 1994), de tény, hogy a játékosaik még mindig brutálisan jól játsszák az egy az egyeket. Éppen ezért Tite egyik alapvető célja, hogy minél több labdás párharcot izoláljon játékosainak a pálya támadó harmadában: ezeket előbb-utóbb meg fogják nyerni, le fognak venni 1-2 védőt a tábláról, és az ebből indított szituációkból helyzet lesz.

Willian például itt három mexikói figyelmét köti le azzal, hogy eladja a cselt, miközben a többiek már azokat az üres területeket keresik, amelyekbe be lehet mozogni. Neymar meg is talál egy ilyet, Willian időben passzol, és kész, máris ott a helyzet. Brazília felállt fal ellen is elképesztően veszélyesen tud játszani.

Nem azt akarjuk persze sugallni, hogy innentől ez a brazil vb-győzelem már csak sétagalopp lesz, mert ez nem lenne igaz.

Tite-éknek lényegében most indul a torna, Belgium például egy kirívóan veszélyes kontracsapat (a mexikóiaknál lényegesen jobb döntésekre képes játékosokkal), így nagyon fontos lesz majd, Tite mennyire hűti le a kockázatvállaló kedvet a csapatban. Mivel Casemiro sárga lapok miatti eltiltása okán ki kell hagyja a meccset, az sem kizárt, hogy a brazil válogatott szerkezetváltással fogja majd meg az európai ellenfelet.

Merthogy igen, a brazilok akár erre is képesek.