“A lepel lehullt, a porondon egy szomorú bohóc, egy védőháló nélküli trapézon egyensúlyozó trapézművész, egy lesoványodott tigris és egy, az asszisztensét szíven dobó késdobáló maradtak, a kettéfűrészelt hölgy vérbe fagyva, a láncra vert szabadulóművész pedig meg sem próbál kitörni.”
Ez nem egy argentin horrorfilm kezdő jelenete, hanem a kiváló újságírónő, Marcela Mora y Araujo lesújtó jellemzése az argentinok világbajnoki szerepléséről. Persze azt mindenki tudja, hogy addig nem vébé a vébé, amíg nincs egy jó kis argentin-nigériai hirigmeccs.
A hárompontos Nigéria Izland ellen magabiztos játékkal feledtette a horvátok elleni fiaskót, míg Argentína pont Modricék ellen nyomta meg az önmegsemmisítő gombot. A csapategységről mindent elmond, hogy a vezetőedző Jorge Sampaoli olyannyira rossz helyzetben van, hogy nem is biztos, hogy ő állítja össze a csapatot, amely fellázadt ellene.
A hírek szerint csak azért nem váltott a nem éppen kompetens argentin szövetség, mert 16 millióba fájna kirúgni Sampaolit, annyi pénz meg nincs. De ez egy újabb jel, hogy az argentinok morálisan is totál szét vannak esve.
Hiába kaptak az argentinok pont az Izlandot legyőző Nigériától egy esélyt, a csapatban gyakorlatilag senki nem hisz. A legátfogóbb képet azonban megint csak a fent említett argentin újságírónő Marcela Mora y Araujo adta, a Guardiannek:
“A Sampaoli-projekt több okból is megbukott: ha a futball a mindennapokból való kikapcsolódást jelenti azoknak, akik a növekvő munkanélküliség és a valuta összeomlása elől kerestek menedéket, akkor ez a küldetés kudarcot vallott.
Ha a futball szórakoztatás és élvezet, akkor a nézők és játékosok szemében is megbukott. Ha a futball háború, egy stratégiai terv az ellenfél legyőzésére egy gondosan kidolgozott és begyakorolt terv alapján, akkor a taktikailag gyenge és lelkileg összetört argentin válogatott ebben a háborúban is elbukott.”
A régi argentin világsztárok pedig csak szörnyülködnek, az önjelölt válságmenedzser és “tökösségszakértő” Diego Maradonától a szégyenkező Mario Kempesig, de ne feledkezzünk meg a Whatsappon a Messi-Ronaldo kérdést feszegető, és szurkolói kifakadás nevű sportágban óriásit menő Diego Simeonéról sem.
Mit lehet változtatni?
Sampaoli nincs abban a helyzetben, hogy variáljon, ezért a legtöbben az jósolják, visszatér ahhoz a feltolt 4-3-3- hoz, ami még (a horvát meccshez képest) legalább valamennyire működött Izland ellen.
Caballero kapust biztos, hogy az újoncnak számító Franco Armani helyettesíti majd, míg a négy védőből Otamendi és Tagliafico helye biztos, valamint Mercado is játszani fog, kérdés, hogy jobbhátvédben, vagy középen. Ha jobbhátvédben, akkor Rojo lehet a beugró középső védő, míg ellenkező esetben Salvio kezdhet a szélen.
Mascherano kiállt Sampaoli mellett, de a “nincs semmi bajunk a mesterrel“ szövegről az embernek az a Darth Putinnak tulajdonított bon mot jut eszébe, hogy “addig ne higgyünk el semmit, amíg a Kreml nem cáfolja”. Enzo Pérez sem játszotta ki magát a kezdőből, de vélhetőleg Éver Banega labdabiztossága szükség lesz, hiszen a horvát meccsen alapprobléma volt a gyenge középpálya, ami így képtelen volt a támadókhoz eljuttatni a labdát.
Nagy kérdés, hogy mit az argentinok mit tudnak kezdeni a horvátok ellen már a himnuszoknál a fejét fogó, a meccsen Brozovic és Vida szorításában őrlődő Messivel.
Vele kapcsolatban a legpontosabban talán Jorge Valdano fogalmazott a Guardian hasábjain:
“Ez a Messi körüli pokoli zsivaj mindenre kihat, körülvesz bennünket egy fülsiketítő zaj, és elhiteti az argentin emberekkel, hogy ha Messi nem nyer világbajnokságot, akkor nem lesz sose Maradona. Sajnos a zaj akkora, hogy Messi is elhitte.”
Taktika, felállás
Sampaoli Banega beállításával egyértelműen a középpályán szeretné a meccset dűlőre venni, viszont ott a rutinos Obi Mikel, a brusztolós Ndidi és a tizenegy cselkísérletéből tizenegyszer jó cselező Etebo hármasa elég masszív. A mögöttük lévő védelem viszont kevésbé az, így Messieknék ellenük kellene többet mutatnia, hiszen az mindent elmond,
A Chelsea-ből Törökországba kölcsönadott Omeruo, és a horvátok ellen Mandzukicot sem túl jól semlegesítő Ekong sem életbiztosítás a Di María-Higuaín páros ellen.
A Nigériát irányító korábbi Bayern-játékos, Gernot Rohr utolsó emlékezetes edzői pillanata 1996-ben tört, amikor a Zinédine Zidane, Bixante Lizarazu nevével fémjelzett Bordeaux-t az UEFA-kupa-döntőig vezette. Rohr finoman szólva sem egy modern edző, Izland ellen az ötvédős felállásban még egy söprögető is becsúszott!
i agree, it’s 1994, at least for Gernot Rohr #liberoback pic.twitter.com/CatDzqzZtk
— BundesPL (@BundesPL) June 22, 2018
Attól, hogy Rohr a kilencvenes évek lejárt taktikájával operál, persze még bejöhet a terv másik része, vagyis a kontrákra építés, Mikel pontos első passzaival, Etebo cseleivel, Victor Moses sebességével és a Musa-Iheanacho páros kapu előtti határozottságával együtt.
A két csapat őszi barátságos meccsén Nigéria kétgólos hátrányból fordított, pont ilyen kontrákkal – a nem éppen jó ütemben érkező Mascherano például irdatlan nagy kötényt kapott a negyedik gólnál Alex Iwobitól – és nyert 4-2-re.
Bár Argentínától kitelik még egy ilyen összeomlás, ez a vébé eddig a nagycsapatok drámai fordításairól (Kroos és Ronaldo szabadrúgásgólja a svédek, illetve spanyolok ellen; Spanyolország hosszabbításban összehozott egyenlítése Marokkó ellen) is szól, így hiányérzetünk lenne, ha Messi nem tenne hozzá valamit. Ha bejön a megérzésünk, akkor Argentína az ő duplájával nyer 2-0-ra.
