Az idei szezon kétségkívül a liverpooli Mo Szalah-ról szólt eddig, így joggal várhatták a semleges drukkerek a csatárzsenitől a kiugró teljesítményt a vébén is.
Nagyjából hetente jelentek meg a Szalah-t méltató cikkek, amikben a kétségkívül szimpatikus és a sikerért iszonyú keményen megdolgozott (napi 4-5 órákat utazva 3-4 buszon, heti ötször, négy éven át csak azért, hogy edzésre eljusson) egyiptomi szupersztár, afféle modernkori prófétaként aposztrofálva az Iszlám zászlaja alatt Egyiptomot (hacsak nem a világot) egyesíti.
Ezzel nem csökkenteni akarnám Szalah érdemeit, mert igenis fontosnak tartom, hogy legyen például muzulmán szupersztár a futballban, hiszen kétmilliárd embert ignorálni már-már idiotizmus.
Egyiptom 28 év után először vett részt világbajnokságon, azonban a BL-döntőn Sergio Ramos által okozott sérülése miatt Szalah sérülten indult neki a tornának.
Nem ez volt azonban az egyetlen rossz ómen, hiszen Hector Cúper szövetségi kapitányt már többször is ki akarták rúgni, az Uganda elleni elvesztett selejtező után biztosan, de 2016-ban a Nigéria elleni derbi előtt is ultimátumot kapott. Az, hogy a 32 kapitány közül a 11. legjobban fizetett Cúper, közel egymillió fontos évi gázsival, a vébé után lapátra kerül, már a torna előtt eldőlt, hiszen nulla pontot bárki képes összehozni.
Cúper persze nem talált hibát a taktikában, és a kiesést a balszerencsére fogta,
Ellenpéldának ott van a Szenegállal remeklő Aliou Cissé, aki 175 ezer fontért cserébe egy ütős kis csapatot rakott össze. Az egyiptomi szövetség azonban nem éppen a jó döntéseiről és kristálytiszta logikájáról híres.
Szalah a pácban
De térjünk vissza Mo Szalah-ra: Egyiptom legnagyobb sztárját például igencsak sikerült felbosszantani azzal, hogy a saját telekommunikációs cég (WE, az egyiptomi szolgáltató) és nem a Szalah szponzorával (Vodafone) levédett képmással hirdettek a csapat repülőgépének oldalán.
بكل أسف طريقة التعامل فيها إهانة كبيرة جدًا.. كنت أتمنى التعامل يكون أرقى من كدا…
— Mohamed Salah (@MoSalah) April 29, 2018
A dolog az egyiptomi elnök közbeavatkozásával megoldódott, de a szövetség nem először és nem utoljára használta ki Szalah hírnevét. Mondjuk például akkor, amikor a válogatott főhadiszállását 67 lehetséges opció közül éppen Csecsenföldre helyezte, és a Liverpool sztárja sem vélhetőleg önként fotózkodott Ramzan Kadirov csecsen elnökkel,
Miközben az egyiptomi szövetség az ügyet eltussolva tért ki a válaszok elől (“Kérdezzék a FIFA-t”), Kadirov úgy pózolt Szalah-val, mintha csak éppen egy vadászaton lenne, mondjuk egy tigrissel, bár talán Mo-nak nem kellett (még) a Putyin-barát diktátor ölébe feküdnie.
Kinek áll érdekében? Ja, persze az elnöknek!
Megjelentek egyes elméletek, hogy ugyan miért tenné ezt a szövetség, hiszen talán még ők sem annyira hülyék, hogy azt gondolják, ezekből jól jöhetnek ki. A Twitteren Tim Watson azt fejtegette, hogy a Morsi elnök elleni katonai puccsot vezető Abdel Fattah el-Szíszi védelmi miniszter, majd későbbi elnök lehet a háttérben. A többek között szavazatok megvásárlásával is megvádolt egyiptomi elnök még az első kormányzása idején felállított egy alapot az ország tartozásainak kifizetésére (vélhetőleg azonban a pénzt eltették volna), majd megkérte Szalah-t, hogy legyen ennek a mozgalomnak az arca.
Ha hiszünk a Szalah-elleni összeesküvés elméletnek, akkor a Vodafone-WE ügy, vagy akár a Karimov-féle fotók is felfoghatók egyfajta szövetségi provokációnak, hiszen például a Vodafone megbüntethette volna az egyiptomi sztárt, míg az emberi jogok ellen súlyosan vétő Karimov pont alkalmas arra,
Hogy kinek állhat érdekében Szalah lejáratása, az viszonylag egyszerű: a legutóbbi márciusi választásokon a szavazatok 97 százalékát ( PONT ÚGY mint négy évvel ezelőtt) megszerző Szíszi elnöknek igen. Szalah legnagyobb bűne, hogy ideáljának, az egyiptomi futball-legendának, a terroristalistára tett, és a Morsi kormányt támogató Mohamed Aboutrikának amnesztiát kért Szíszitől. Azt talán mondanom se kell, hogy a stadionokból az ultrákat kitiltó, a Zamalek SC 19 halálos áldozatot követelő tragikus kimenetelű meccsén könnygázt alkalmazó egyiptomi szövetség kit támogat ebben az ügyben is.
Szíszi persze nem tett eleget a kérésnek, hiszen az komoly PR-bukás lett volna, és aláásta volna a tekintélyét. Elsőre, az elsöprő választási eredmény ismeretében nem tűnik racionálisnak a Szalah-tól való félelem.
A fenti események tudatában, azt hiszem kicsit jobban érthető, ha Szalah búcsút int a válogatottnak, bármennyire fájdalmas is lesz. Viszont Aboutrika mellett akár egy másik példát is követhet: a kilencvenes évek félelmetes sebességéről híres libériai csatárfenoménjának, a góljait ugyanezzel a szalah-i eleganciával szerző, George Weah-nak sikerült hírnevével országa miniszterelnöki posztjáig is eljutnia.
