Vb-döntő: vitatott helyzetek vs. zseniális meccsterv

A francia válogatott az egész tornán bemutatott türelmes játékkal, szerencsével, megfontolt taktikával és a keretben rejlő egyéni képességek maximális kihasználásával 4-2-re legyőzte Horvátországot a világbajnokság döntőjében, így története során másodszor is megnyerte a tornát. A horvátok megalkuvás nélkül, az utolsó pillanatig harcolva küzdöttek a trófeáért, de elhagyta őket szerencséjük, amely eddig végig kísérte őket az egyenes kieséses szakaszban. Öt pontban meséljük el a döntőt:

1, A KEZDŐCSAPATOK

Egyik szövetségi kapitány sem húzott merészet a döntő előtt a kezdők kihirdetésével. A franciáknál maradt az alapcsapat, Kanté és Pogba mellett ismét Matuidi kezdett a baloldalon, így a felállás egyszerre emlékeztetett 4-2-3-1-re és 4-3-3-ra, miközben labda nélkül fegyelmezett 4-4-2-őt formáztak a játékosok. Olivier Giroud annak ellenére megkapta a bizalmat Didier Deschampstól, hogy nem lőtt gólt a tornán – csakúgy, mint az 1998-as francia válogatott akkori kilencese, Stephane Guivarc’h.

Zlatko Dalicnak egyetlen kérdést kellett megválaszolni a döntő előtt: visszateszi-e a csoportmeccseken gyakran használt Andrej Kramaricot a támadók közé, vagy kitart az Anglia ellen remekül játszó Marcelo Brozovic mellett, így megerősítve csapata középpályás játékát. Végül utóbbi mellett döntött, ezzel is jelezve, hogy bár a horvátok előszeretettel lépnek fel támadólag, neki nem lenne ellenére második szándékból játszani.

2, DESCHAMPS ÚGY DÖNTÖTT, KIVÁR

Bár az angolokkal vívott elődöntő első félideje bebizonyította, hogy a horvátok adott esetben képesek összecsuklani nyomás alatt, a franciák – nem meglepő módon – inkább kivárásra játszva kezdték a finálét. Deschamps amúgy is szinte kórosan retteg a kockázatvállalástól (erre a döntőre ráadásul úgy esett be, hogy edzőként karrierje két eddigi legfontosabb meccsét, a 2004-es BL-döntőt és a két évvel ezelőtti Eb-finálét is elbukta), ezt most fokozta, hogy az előző három meccs eredményéből simán levonhatta a következtetést, miszerint Horvátország ellen nem éri meg korán előnybe kerülni.

A franciák így aztán visszahúzódtak a térfelükre, és hagyták nyugodtan passzolgatni a Vida, Lovren, Brozovic hármast. Modric és Rakitic ellenben szoros őrizet alatt maradt, és mindketten azonnal kullancsot kaptak a nyakukba, ha hozzájuk került a labda:

Ennek eredményeképp Rakitic fokozatosan és folyamatosan lépett egyre hátrébb és hátrébb, ami megnyitotta az utat a két felfutó horvát szélsőbekk előtt. Dalic csapata elsősorban a vonalak mellett tudta megverni a francia védelmet (Pavard különösen bizonytalanul játszott a jobboldalon), Perisic valósággal lubickolt az első félidőben.

3, A HORVÁT HADITERV: LETÁMADÁS

A torna alatt sokszor írtunk már arról, hogy a horvátoknak elsősorban a kontrafoci fekszik, imádják az üres területeket, és ha egy-két-három húzásból mehetnek az ellenfél kapujáig. Dalic csapata a döntőn sem szeretett volna kimozdulni a komfortzónájából, így amikor a horvátok felmérték, hogy Deschampsnak esze ágában sincs birtokolni a labdát, nagyon magas letámadásra váltottak át:

A cél az volt, hogy ne kelljen labdát birtokolva adogatniuk a francia fal előtt, ami sebezhetővé tette volna őket az ellenfél kontráival szemben. Cserébe megnyerték volna a lehetőséget, hogy rendezetlen védelemre induljanak rá, és egy-két húzásból a kapu előtt teremjenek.

A terv kiváló volt, de a megvalósításba becsúszott néhány hiba. Arra nem volt elég, hogy a horvátok könnyű gólhelyzetekig jussanak el, de egyrészt kinyírta a francia labdakihozatalokat, másrészt Deschamps csapatának kontrázni sem igazán volt esélye.

4, VITATOTT HELYZETEK MOZDÍTOTTÁK KI A MECCSET A HOLTPONTRÓL

Nem túlzás azt állítani: a horvátok dominálták a meccset, ám mégis ők kerültek hátrányba, egy nagyon szerencsétlen öngól következtében. A dolog persze nem volt előzmény nélküli, nézzük csak meg. Így védekeztek a horvátok Oroszország ellen a negyeddöntő hosszabbításában, amikor Mario Fernandes góljával a házigazda tizenegyes-párbajra mentette ellenük a meccset:

A képen két dolgot érdemes figyelni:

• Egyrészt a horvátok elképesztően mélyen beülnek a kapujuk elé (ezzel szükségtelenül magukra húzva az ellenfelet, mintha nem bíznának a kapusuk kijöveteleiben),
• másrészt nagyon távol vannak attól, hogy a játékosaik egy vonalban védekezzenek.

Nézzük, hogyan várták Griezmann szabadrúgását a döntőn:

Ugyanaz a mély védekezés, ugyanaz a látszólagos össze-vissza helyezkedés. Az eredmény pedig nagyon hasonló lett.

A góllal kapcsolatban ettől függetlenül két szempontból is felmerül a szabálytalanság vélelme.

1, Első körben azzal kapcsolatban, hogy a szabadrúgás megítélése nem volt jogos, mert Griezmannal szemben nem szabálytalankodott senki.

Lássuk:

Teljesen egyértelmű műesés, lényegében tankönyvi példa. Griezmann már a kontakt előtt dobja magát, esze ágában sincsen továbbfutni. Ezt megette a játékvezető, az argentin Nestor Pitana.

Innentől kezdve a másik szempont, a leshelyzet lényegtelen, mégis megéri elidőzni rajta. Egyrészt azért, hogy lássuk, valójában les volt-e, vagy sem:

Másrészt azért, hogy újra elmondhassuk: ha Pogba lesen helyezkedett a szabadrúgás pillanatában, akkor vissza kellett volna vonni a gólt.

Hiába nem ért ugyanis labdába, azzal hogy egyértelműen annak megjátszására törekedett – még érintkezése is volt Mandzukic-csal – megosztotta a védő figyelmét, vagyis aktiválta magát az adott játékhelyzetben. Mandzukic előle mentett, amikor a saját hálójába csúsztatott, ilyen módon, ha Pogba lesen lett volna, a gól szabálytalan. Hogy a cc. 10 centire belógó lába les-e? Szerintünk és a szabályok értelmében ebben az esetben helyesen döntött a játékvezető, amikor megadta a gólt.

2, A másik vitatott ítélet – már 1-1 után – a kezezés és az utólag, videóbíró alapján befújt tizenegyes. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szabálykönyv szerint még mindig csak a szándékos kezezéssel kell foglalkozniuk a játékvezetőnek, Perisic eseténél is az tehát a mérvadó, hogy szándékosan ért-e a labdához kézzel. A szabálykönyv erről ezt jegyzi fel:

Két értelmezendő szempontunk van:

1. mozog-e a kéz a labda felé? Egyértelműen igen.
2. váratlan-e a labda, a kéz és a játékszer távolsága alapján? Eléggé úgy tűnik.

Howard Webb, a 2010-es finálé játékvezetője az egyik külföldi televízióban szakértőként azt mondta a szünetben:

Perisic kézmozgása az adott helyzetben természetesnek vehető, hiszen a felugráshoz emelni kell a kezeket, majd azok természetesen visszahullanak a testtel együtt.

Hogy Perisic tudta-e érzékelni ilyen távolságból a labdát, és volt-e annyi lélekjelenléte, hogy szándékosan húzza oda a veszélyesen megcsúszó labda elé – ez itt a fő kérdés.

A franciák mindenesetre egy újabb szerencsés góllal lélektani előnybe kerültek, és úgy várták vezetésről a második félidőt, hogy sokkal kevesebb energiát tettek bele a meccsbe, mint az eleve fáradtabb horvát válogatott. Ez aztán a második félidőben busás hasznot hajtott Deschamps-nak.

5, A FRANCIÁK FELPÖRGETTÉK A JÁTÉKOT ÉS BEHÚZTÁK A MECCSET

Furcsa ezt mondani egy olyan válogatottra, amelyik csak az egyenes kieséses szakaszban 11(!) gólt szerzett, de a franciák nem elsősorban lehengerlő támadójátékukkal nyerték meg a tornát. Deschamps a finálé első félidejében még Mbappét is hátrahúzta védekezni, annyira tartott a horvát rohamoktól – ami lényegében be is jött neki. Ebből a sündisznóállásból tudott aztán váltani csapata a második félidőben, ami arra enged következtetni, hogy a szövetségi kapitány és stábja az eredménytől függetlenül, pontról pontra hajtotta végig meccstervét.

A fáradó horvátok ellen ugyanis a franciák a második félidőre ritmust váltottak. Lezárták a széleket védekezésben, és elkezdtek bátran kontrázni. Mbappé szinte a támadókkal egy vonalban várta a kiugratásokat, amelyeket Pogba szállított neki futószalagon. A horvátok a labdajáratás közben, ez eredményt üldözve egyre többször csúsztak el helyezkedésben végzetesen, ez pedig Deschamps-ék kezére játszott. Pogba gólja a legszebb példája annak a hatékony kontrafocinak, amit Franciaország a második félidőben bemutatott:

Ezzel dőlt el a meccs is egyébként, és vált mindenki számára világossá, hogy Franciaország húsz év után ismét a futballvilág tetejére ülhet.

(Nyitóképen: A francia játékosok ünnepelnek a világbajnoki trófeával az oroszországi labdarúgó-világbajnokság Franciaország – Horvátország döntő mérkőzése után a moszkvai Luzsnyiki Stadionban, miközben alról Kolinda Grabar-Kitarovic horvát elnökasszony ugyanezt teszi MTI/EPA/Mahmud Háled)