Horvátország története során először, Anglia pedig 1966 óta első ízben játszhat döntőt a világbajnokságon – hogy melyik forgatókönyv válik valóra, az szerdán, magyar idő szerint este nyolc órától kezdődően dől el, a moszkvai Luzsnyiki Stadionban. A fogadóirodák inkább az angolok sikerében bíznak, a klasszisok ellenben inkább horvát oldalon játszanak, az eddig mutatott játék alapján pedig mindkét csapatnak van miben bizakodnia – éppen úgy, ahogyan joggal tarthat is bizonyos dolgoktól.
Horvátország három győztes csoportmeccsel (Nigéria 2-0, Argentína 3-0, Izland 2-1) a tarsolyában jutott be az egyenes kieséses szakaszba, ahol azonban gyorsan megmutatkoztak a válogatott gyenge pontjai. A mélyen, kompaktul védekező dánok ellen csak nehézkesen tudták megszerezni a kezdeményezés jogát, és végül egy drámai tizenegyes-párbaj végén vívták ki a továbbjutást (Modric a hosszabbítás hajrájában még el is ronthatott egy büntetőt).
Egy körrel később, a házigazda oroszok ellen is hasonló volt a képlet: a horvátok hátrányba kerültek, majd viszonylag gyorsan egyenlítettek, és következhetett a hosszabbítás. Itt Zlatko Dalic csapata a védő Domagoj Vida góljával előnybe került, de a hullafáradt csapat nem volt képes kihúzni a játékidő végéig – Oroszország a jobbhátvéd Mario Fernandes fejesgóljával egyenlített. Ismét jött azonban Danijel Subasic – a kapus Dánia ellen a történelem második kapusa lett, aki egy párbaj alatt három tizenegyest is hárítani tudott –, és bár félig sérülten játszott, ezúttal is továbbvitte Horvátországot az elődöntőbe (1-1, hosszabbítás után 2-2, büntetőkkel: 4-3).
Két büntetőpárbajt egymás után világbajnokságokon eddig csak Argentína nyert, 1990-ben: Diego Maradonáék az olaszországi vébén előbb a jugoszlávokat a negyeddöntőben, majd a házigazdát a négy között ütötték ki tizenegyesekkel.
Horvátország visszatérhet alapjátékához
Az ellenfelek védekező stílusa nagyon megnehezítette a dolgunkat az előző két meccsen. Bízom benne, hogy Anglia ellen inkább játszhatjuk a saját játékunkat
– magyarázta Dalic kapitány a meccset megelőző sajtótájékoztatóján.
A horvátok dolgát persze nehezíti, hogy ólomlábakon kell majd játszaniuk az elődöntőben: 240 percnyi játék és két büntetőpárbaj van már bennük, valamint a sérülésekkel sem állnak éppen túl jól. Az oroszok elleni negyeddöntő hosszabbításában például a kapus Subasic és a jobbhátvéd Sime Vrsaljko is rúgást kapott, utóbbi sérülése pedig olyan súlyosnak bizonyult, hogy minden valószínűség szerint ki kell hagyja az angolok ellen meccset.
A helyére a hírek szerint Vedran Corluka kerül majd a csapatba, ami kisebb szerkezeti váltást is magával hoz a horvátoknál. A tornán eddig végig középső védőt játszó Vida kerül majd ki a védelem szélére, ami egyrészt jelentősen lelassítja majd a horvátokat, másrészt játékuk támadópotenciálját is jelentősen gyengíti. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az angolok leginkább a szélen képesek veszélyt kialakítani, nyugodtan kijelenthetjük:
Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy milyen formában állítja össze csapata középpályás játékát Dalic. Az oroszok ellen Modric és Rakitic egyaránt mélyen játszott, ráadásul nem volt mellettük/mögöttük igaz védekező középpályás. Horvátország felállása emiatt gyakran 4-2-4-re alakult át, a pálya közepén pedig hatalmas folyosók nyíltak meg a két sztárjátékos oldalán. Ez Anglia ellen szinte biztosan nem fér bele, nem véletlen, hogy maga Dalic is célozgatott arra: vagy Brozovic, vagy a tisztán védekező típusú középpályás, Milan Badelj biztosan szerepet kap majd a meccsen.
Mivel a horvátoknál nem csak a jobbhátvéd Vida, de a baloldali bekket játszó Ivan Strinic sem igazán használható védekezésben, Dalic akár még jól is járhat azzal, ha kvázi feladja, hogy első szándékból játsszon a szélekre. Ehelyett koncentrálhat arra, hogy kioltsa az angolok játékának erősségeit, például egy hasonló meccsképpel:
Egy háromvédős formációval több fronton is sokat nyerhetne Horvátország:
- Modric és Rakitic is közel játszana az angol kapuhoz, olyan helyeken, ahonnan van esélyük kiosztani egy-két kulcsfontosságú utolsó passzt.
- Vida konzervatívan használva alkalmas lehet arra, hogy Alli/Sterling felfutásait kezelje, adott esetben visszalépegessen Kane-nel is, és eközben ne hagyjon maga mögött óriási területeket (mert Rebic adott esetben kisegíti).
- Kovacic játszatásával a horvátoknak lenne elég emberük ahhoz, hogy megakadályozzák Lingard/Sterling labdafelvételeit a védekezés két lánca között, miközben Strinicnek csak arra kell figyelnie, hogy féken tartsa a jobboldalon felfutó Trippiert.
Ezzel együtt a hírek inkább arról szóltak az elmúlt napokban, hogy Dalic az Argentína ellen használt felálláshoz térne vissza. Abban bízik, hogy egy
Subasic – Vida, Corluka, Lovren, Strinic – Modric, Brozovic, Rakitic – Rebic, Mandzukic, Perisic
összetételű csapattal az angolok ellen is képes lesz olyan minőségű kontrajátékot eladni, mint Messiék ellen. Minden egybevetve: még mindig ez tűnik a horvátok legjobb esélyének, igaz, úgy kivárásra játszani, hogy tied a fáradtabb, megviseltebb csapat a pályán, mindig veszélyes.
Anglia könnyebb helyzetben
Anglia ezzel szemben kiérlelt, racionális, világos tervvel érkezik a meccsre. Gareth Southgate kapitány alapcsapata egészséges, eltiltott nincs, egyedül Jordan Henderson játéka volt kissé kérdőjeles az elmúlt napokban. Az akadályok azonban az ő szerepeltetése elől is elhárultak, így az angoloknál vélhetően az alapcsapat kezd majd Horvátország ellen:
Pickford – Walker, Stones, Maguire – Trippier, Lingard, Henderson, Alli, Young – Sterling, Kane.
Southgate egyik legnagyobb eredménye az angol padon az, hogy olyan csapatot épített fel, amelyiknek úgy van erős identitása, hogy közben meccsről meccsre képes alkalmazkodni az ellenfeleihez. A svédek ellen ez a csapat mindent megmutatott abból, amit igazán tud – türelmes passzjáték, gyors indítások, okos csapdázás, letámadás, hatékony pontrúgás-variációk –, miközben az északiak szinte összes erényét kinullázta. Begyűjtötték a második labdákat, levédekezték a kontrákat, és semmiféle felesleges kockázatot nem vállaltak. Ki kellett fordulniuk önmagukból, de megoldották.
Horvátország ellen is az a nagy kérdés:
Hogy így legyen, abban több dolog is segíthet:
- mivel az angolok jobb erőben vannak, játszhatnak kivárásra.
- Ha a horvátok nem kezdeményeznek a meccsen, akkor simán lehetnek türelmesek, hiszen pontrúgásokból is tudnak gólt, gólokat szerezni, amivel aztán kicsalogatják sündisznóállásából az ellenfelet.
- A horvátoknak elsősorban a baloldala veszélyes általában (támadásaik kicsivel kevesebb mint felét vezetik Perisicsen keresztül), az angoloknak viszont éppen ezen a szélen van egy olyan védőjük Walker személyében, aki simán meg tudja oldani, hogy kiváltson az esetlegesen fent ragadó Trippier helyére, és besegítsen a társaknak.
Apropó Trippier:
Ugyanígy azt is érdemes lesz majd figyelni, mit tudnak tenni az angolok a pálya közepén Modric ellen. Hendersonnak eddig ugyan jó tornája van, de egyrészt nem biztos, hogy teljesen egészséges, másrészt biztos, hogy nem igazi védekező középpályás. Ha rendszeresen rá tudják vezetni a labdát úgy, hogy nincs mellette/mögötte olyan ember, aki képes labdát is szerezni, akkor abból komoly bajok érhetik az angol csapatot. Ezt vélhetően Southgate is látja, így több helyütt felmerült, hogy esetleg Eric Diert is a csapatba teszi Henderson mellé, ezzel stabilizálva a középpályás védekezést – erre azonban kicsi az esély.
Összességében az az ember benyomása, hogy a horvátoknak kedvezhet a meccskép. Dalic csapata imád kontrázni, úgy kell neki a terület, mint egy falat kenyér, a labdabirtoklásból játszó angolok ellen pedig végre nem nekik kell majd kezdeményezniük – és ezt szeretni fogják. Ha sikerül előnybe kerülniük, akkor nyert ügyük lehet, mert Angliát rettentően ritkán látjuk fordítani a nagy tornákon. Az egyetlen hatalmas kérdőjelet az képezi, bírja-e majd erővel Horvátország, tud-e végig koncentrálni például hátul a pontrúgásoknál, képes lesz-e felvenni a versenyt az angolokkal a párharcokban.
Ha igen, akkor 2-1-re behúzhatja a meccset, akár már a rendes játékidőben is.