2008 óta Lionel Messi és Cristiano Ronaldo egymás között osztozott a futballvilág legnagyobb presztízzsel bíró egyéni díján, az Aranylabdán, mindkét korszakos zseni ötször-ötször nyerte meg a szavazást.
Aztán jött az idei világbajnokság, és Argentína, valamint Portugália is elbúcsúzott a legjobb 16 között, ami a Sky Sports szerint okot ad arra, hogy körülnézzünk,
Kezdésnek itt van Neymar, aki sokakból ellenérzést vált ki folyamatos fetrengésével, és még mindig úgy tűnik, hogy néha nehéz megbirkóznia azzal a teherrel, hogy egész Brazília tőle várja a varázslatot.
Tavaly nyáron 222 milliós vételárával ő lett minden idők legdrágább játékosa, és a PSG-ben minden sorozatot számolva 28 gólt hozott össze 30 meccsen, de februárban műteni kellett, így a BL-ből nélküle esett ki a csapat.
Neymar maga is elismerte, amikor Párizsba igazolt, az volt az egyik legfontosabb szempont,
A brazil válogatottban egyértelműen ő a vezérbika, két gólja és egy gólpassza nem hangzik rosszul, de azért tud még javulni.
Neymar párizsi csapattársa, Kylian Mbappé aztán tényleg a jövő embere, hiszen még 20 sincs, és máris húzóember, mind a PSG-ben, mind a francia válogatottban. Az, ahogyan az argentinokat ízekre szedte a nyolcaddöntőben, egycsapásra reményt adott a francia drukkereknek, hogy ez a bombaerős, de igazi vezér nélküli keret tényleg messzire juthat a vébén.
Klubjában 44 meccsen 21 gólt szerzett az idényben, de azért a vébé évében mindig nagyobb hangsúlyt kap az Aranylabda-szavazásnál, hogy ki hogyan teljesített a tornán.
Bár cáfolatként máris hozhatjuk a 2010-es évet, amikor Messi megelőzte a vb-győztes klubtársait, Andrés Iniestát és Xavit, valamint az Interrel triplázó és vb-döntőt játszó Wesley Sneijdert. Mindenesetre Mbappéból akár a legfiatalabb győztes is lehet, ha a nyolcaddöntőben látott formáját átmenti a folytatásra.
Angliában az emberek óriási vb-lázban égnek, úgy érzik, azzal, hogy a könnyebb ágra kerültek, simán bemasírozhatnak a döntőbe. Pedig Kolumbia akár rágós falat lehet – még James Rodríguez nélkül is.
Harry Kane sokat tehet azért, hogy Anglia valóban ott legyen a végelszámolásnál, és a Tottenham csatára eddig hozta magát, Tunézia ellen ő nyerte meg a meccset a duplájával, majd Panama ellen triplázott, igaz, a mesterhármast két büntetőből és egy nagyon mázlis góllal hozta, persze ez nem csökkenti az érdemeit.
A 24 éves Kane a klubjában is hasonló hatékonysággal dolgozott a kapu előtt, a Premier League-ben 30, az FA-kupában 4, a BL-ben 7 gólig jutott,
Kane azért nem lett gólkirály a Premier League-ben, mert egy bizonyos Mohamed Szalah első angliai évében forgószélként söpört végig a mezőnyön. A Liverpool egyiptomi szélsője az év legnagyobb sztorija mellett a legszívbemarkolóbbat is magáénak tudhatja, hiszen a BL-döntőn összeszedett sérülése miatt a vébén ki kellett hagynia az első meccset, aztán hiába szerzett gólt a másik két találkozón, egyedül kevés volt ahhoz, hogy a válogatottja pontot szerezzen.
és ha az ősszel is úgy folytatja, ahogy májusban abbahagyta, akkor biztos az első ötben lesz a neve az Aranylabda-szavazáson.
A BL-menetelés miatt sokat beszéltek a Liverpoolról, de Angliában még a Klopp-csapatnál is több szó esett a Manchester Cityről, amely első klubként szedett össze 100 pontot a PL-ben. A City egyik legjobbja a belga középpályás, Kevin De Bruyne volt, aki nyolc gólja mellett tizenhat gólpasszal örvendeztette meg a társakat.
Gólpasszból már a vébén is szállított egy elsőrangút, amikor Panama ellen külsővel varázsolta Romelu Lukaku fejére a labdát, és Japán ellen a 90+4. percben ő is részese volt a végzetes belga kontrának.
Azért a legjobb formáját még nem húzta elő a cilinderből, de ki tudja, lehet, hogy éppen úgy a brazilok ellen tartogatja, mint Zinédine Zidane 2006-ban!?
