A legtöbb független szemlélő a tét nélküli, B-csapatokkal lejátszott Belgium-Anglia (1-0) csoportmeccs után arra helyezte a hangsúlyt, milyen jól járt a vereséggel Gareth Southgate csapata, hiszen ennek köszönhetően Kolumbia és Svédország/Svájc testén keresztül masírozhat be a legjobb négy közé.
Arról sokkal kevesebb szó esett, mennyire jó csapat valójában nyolcaddöntős ellenfelük, Kolumbia.
Pedig José Pekerman válogatottja komoly erőpróba elé állíthatja Angliát. A kolumbiaiak először jutottak zsinórban két világbajnokságon is tovább a csoportjukból, és bár a Japán elleni nyitómeccs nem alakult épp a legjobban számukra (gyors tizenegyes + kiállítás kombináció, majd 2-1-es vereség), végül egyetlen csapatként a tornán talpra tudtak állni az első meccsen elszenvedett vereségből, és Lengyelország nagyon sima (3-0), majd Szenegál nyögvenyelősebb (1-0) legyőzésével a csoport első helyét is megszerezték. És miképpen az angoloknak, úgy nekik is történelmi lehetőséget jelent a németek kiesése miatt a vártnál könnyebbnek tűnő ág a négy közé jutásra.
A James nélküli élet
Éppen ezért hatalmas érvágás a dél-amerikaiaknak, hogy legjobbjuk, az előző világbajnokság gólkirálya, James Rodriguez sérülés miatt várhatóan kénytelen lesz kihagyni a derbit. A Bayern München középpályása már a tornára is sérüléssel bajlódva érkezett, az első, Japán elleni meccsen nem is került a kezdőcsapatba, ám Lengyelország ellen már két gólpasszal jelentkezett a simán megnyert meccsen, életben tartva ezzel válogatottja továbbjutási esélyeit.
A harmadik csoportmeccsen viszont újra csak 31 percet bírt, és amikor a vádlijához kapott, Pekerman kénytelen volt lecserélni.
Mivel a korábbi Real-sztár játékára lényegében nincs esély, Pekerman komoly taktikai dilemma közepén találta magát. A James kiesése utáni első edzéseken a hírek szerint 4-3-3-mas hadrendben próbálgatta csapatát, úgy, hogy az irányító középpályás helyére egy védekezésben fegyelmezettebb, energikusabb játékost, Mateus Uribét állított be. Uribe feladata ebben a játékrendszerben az lett volna, hogy segítsen levédeni a pálya közepét a Barrios, Sanchez védekezőközéppályás-duónak, majd a megszerzett labdákkal előrefelé is elinduljon, kihasználva, hogy az angolok jobboldali szárnyvédője, Kieran Trippier általában nagyon magasan feltolva támogatja a támadásokat.
Az utolsó edzésen azonban Pekerman a hírek szerint váltott, és visszatért kedvenc formációjához, a 4-2-3-1-hez. James helyét ebben a rendszerben Luis Muriel venné át, aki viszont Uribétől eltérően nem középpályás, sokkal szélső támadó. Tőle kevésbé lenne elvárható például Trippier levédekezése, ellenben Uribénél hatékonyabban tudná támadni a felfutó angol szárnyvédő mögött kinyíló területeket.
Felállás
A rendszer kulcsa ezzel együtt is Juan Quintero. Az irányító az egész tornán remekelt, amikor pedig Jamesszel együtt játszhatott, akkor Kolumbia lényegében megsemmisítette Lengyelországot. Anglia egyik leggyengébb pontja ráadásul épp a középpályás védekezés: Jordan Henderson nem igazi labdaszerző, inkább mélységből irányít, és mivel a csoportmeccseken nem játszott mellette szűrő, lehet, hogy a kolumbiaiaknak megéri támadni a mellette megnyíló területeket is, labdaszerzés után. Erre Quintero tökéletesen alkalmas lehet.
Ehhez persze az angoloknak is lesz egy-két szavuk. Egyáltalán nem elképzelhetetlen például, hogy Southgate a kolumbiaiak játékához alkalmazkodva változtat a 3-5-2-es formáción, és egyszerre fogja játszatni a Hendersont és Diert a középpályán. Kétségkívül óvatosságra utaló döntés lenne (ha James egészséges lenne, akkor egy percig sem lenne kérdés, meg kell-e húzni), de ha abból indulunk ki, hogy Anglia 1986 óta mindössze két meccset tudott rendes játékidőben megnyerni a világbajnokságok egyenes kieséses szakaszában, akkor talán indokolt a megfontoltság.
A kiszivárgó információk alapján ezzel együtt több esély van arra, hogy Southgate kitart alapcsapata mellett, és visszatérnek azok az alapemberek, akiket Belgium ellen pihentetett. Az ötgólos Harry Kane nyilvánvalóan kezdeni fog, és mögötte is Raheem Sterling lehet a befutó, főleg azok után, hogy a helyére bedobott Marcus Rashford nem tudott meggyőző teljesítmény nyújtani a belgák B-sora ellen. A baloldali szárnyvédő Ashley Young lesz, visszatér a csapatba a Tunézia és Panama ellen is brillírozó Lingard, de jó eséllyel az a Dele Alli is, aki eddig sérüléssel küszködött.
Kérdés, hogy a belgák ellen elszenvedett, látszólag nem igazán sokat számító vereség milyen hatással volt a keretre. Ha Southgate úgy látta, valóban indokolt a kulcsemberek pihentetése, akkor annak most busás hasznot kell hajtania Kolumbia ellen, ha viszont a vereség nem volt előre kalkulálva, akkor könnyen lehet, hogy az angolok két meccs után még szárnyaló önbizalma megszenvedte kissé a történteket.
Két dolgot mindenképp ki kell még emelni a meccshez. Egyrészt nem is kérdés, hogy rengeteg múlhat például a pontrúgásokon: a kolumbiaiak Yerri Mina révén már két gólt is szereztek rögzített játékhelyzetből, ugyanakkor feltűnően sebezhetőek is ellene, Japán például egy ilyen szituációból rúgta nekik a győztes gólt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az angolok kifejezetten ráfeküdtek a pontrúgásokra ezen a tornán (nyolc góljukból mindössze kettő született akcióból), ráadásul az amúgy Angliában védő kolumbiai kapus, David Ospina sem igazán kedveli, amikor ki kell mozdulnia a vonalról, adja magát a következtetés: aki jobban teljesít állított labdából (esetleg vezetést szerez egy ilyen helyzet után) az nyeregben érezheti magát a meccsen.
Másrészt: a kolumbiaiak legjobban az ellen a Lengyelország ellen fociztak, amelyik a sorsdöntő meccsen hasonló háromvédős rendszert alkalmazott, mint amilyet az angolok is használnak. Azon a mérkőzésen az volt a kulcs, hogy Kolumbia Juan Cuadrado révén tökéletesen támadta a Maciej Rybus mögött megnyíló területeket, így a hátsó védőhármas közötti távolság megnőtt, Radamel Falcao és Quintero pedig lubickolt a James által elosztogatott labdákkal.
Az angoloknak ebből a szempontból szintén megvan a maguk gyenge pontja, mégpedig a baloldali szárnyvédő, Young mögött. Ráadásul a kényszerbalbekk mellett az a Harry Maguire a biztosító játékos, aki közmegegyezés szerint az angolok védelmének leggyengébb pontja. Ha Cuadrado és Quintero rendszeresen nyomás alatt tudja tartani őket, akkor Kolumbia könnyedén meglepetést okozhat az angoloknak – akiket a laza csoportmeccsek ki tudja, mennyire készítettek fel egy ilyen kihívásra.
Kiemelt kép: Getty Images
