Joachim Löw mindent elrontott, amit el lehetett

Németország az F csoport utolsó helyén végzett és kiesett. A kapitányt pont azok hagyták cserben, akik mellett fölöslegesen kitartott. Elemzés.
Kapcsolódó cikkek

A fogadóirodák topfavoritjaként megjelölt címvédő, minden idők egyik legerősebbnek tartott német keretével harmadik csoportmeccsén 2-0-ra kikapott Dél-Koreától és utolsó lett kvartettjében.

Ez a legrosszabb Nationalelf teljesítmény a 38-as vébé óta, amikor is az Anschluss utáni német-osztrák vegyesválogatott, a korszakos osztrák zseni Matthias Sindelaar nélkül, egy megismételt meccsen 4-2-re kikapott Svájctól, és ezzel az első körben búcsúzott.

Egy éve még minden más volt

Utoljára még 2017 szeptemberében nyújtottunk igazán jó teljesítményt. Azóta a formánk csalódáskeltő, át kell beszélnünk a dolgokat

– summázta érzéseit Mats Hummels közösségi oldalán még pár nappal ezelőtt, a Mexikó elleni vereséget követően.

Szinte napra pontosan egy éve, egy július eleji vasárnapon Németország B-csapata Lars Stindl góljával legyőzte Chilét a Konföderációs Kupa döntőjében. A német média ünnepelte Jogi Löw hat debütáló játékossal újította meg csapatát, és a 21-22 éves, de már Bundesliga veteránnak számító Leon Goretzka, Timo Werner, Joshua Kimmich, Julian Brandt kvartettet. Sőt, a vb-győztes 23 éves kapitány Julian Draxlerral és a 25 éves Marc-André ter Stegen kapussal kiegészülve sokan már a jövő nagy német csapatát prognosztizálták.

A 2017-es győztes csapat után sokan ezt a válogatottat látták megfelelő alternatívának 

A megfiatalítás kifejezés persze picit sántít, hiszen Sandro Wagner 29, Lars Stindl 28 évesen kapott először behívót, de tény hogy a Nationalelf csak három 2014-es világbajnokkal (Matthias Ginter, Shkodran Mustafi és Julian Draxler) indult neki a 2017-es tornának. Az olyan nagy nevek mint, Marco Reus, Manuel Neuer és Benedikt Höwedes sérültek voltak, míg Mats Hummels, Jerome Boateng, Toni Kroos, Mesut Özil, Thomas Müller, Sami Khedira pihent. Mindenesetre, az vitán felül áll, hogy Löw-nek legalább egy B-terve és csapata lett, hogy a Németország erejét tökéletesen mutató „C és D tervről” ne is beszéljünk:

A bőség zavarában tehát a nemzetközi és a német sajtó egyaránt hozsannákat zengett a német keret erősségeiről, és négy-öt egyenrangú tizenegyet vizionáltak.

Ehhez képest itt van Oroszországban ez az A-csapat

Jogi Löw hibázott.Előbb egy nagy tornán – ahol Portugália (Eb-győztes), Mexikó, Oroszország, Új-Zéland, Chila, Ausztrália, Kamerun vett rész Németország mellett – mély vízbe dobta a B-csapatot, ők bizonyítottak, majd visszanyúlt a rutinos „öregekhez”, a világbajnokokhoz, ami óhatatlanul feszültséget, klikkesedést okozott.


Csoda, ha az oroszországi vébé baljós előjelekkel indult?

Egy éve az elődöntők során a B-terv 4-1-re gázolt át azon a Mexikón, amelyiktől az A-csapat első csoportmeccsen Oroszországban csúnya leckét kapott (Németország-Mexikó 0-1).

Már a felkészülési meccseken sem villogott a csapat, de a sikerkovács Löw, érthető okokból türelmet kért, és kapott. A csapat helyzetén a válogatási anomális mellett az Erdogan féle Özil – Gündogan fotó sem segített, de ez a botrány is elsimult, hiszen a nagyjából 2009 óta együtt futballozó csapat egységességét nem rengette meg.

A színfalak mögött zajlott egy kisebb Löw (Szocsi) – Oliver Bierhoff (Vatutinki) csata a német tábor helyszínét illetően, de a lehetőséget, hogy erre, vagy Jogi Löw rövid tengerparti fotómodellkarrierjére  kenjük a kiesést meghagynánk a valahol a „német mentalitásról” való közhelyes utólagos okoskodás és a bulvárpszichológia határmezsgyéjen próbálkozó Matthaus-féle szakértőknek.

Nem állítjuk, hogy nincs igazságtartalmuk ezeknek a megközelítéseknek, de több, jóval nyomósabb szakmai okot  találtunk a történelmi kudarcra.

Fotó:Luis Acosta / AFP

Íme a legfontosabbak:

Az már az első, Mexikó elleni meccsen, nagyjából húsz perc után látszott, hogy a német válogatottnak strukturális problémái vannak. A miértre két válasz és verzió lehetséges.

Egy:

Löw labdabirtoklós pozíciós játékát képtelen volt ez a német csapat megfelelő sebességgel végrehajtani. A lassú szélsővédők, Hector és Kimmich nem értek vissza védekezni, viszont elől rengeteg rossz beadással próbálkoztak. Így gyerekjáték volt őket leindítani. A csapat egyik öltözői vezére Sami Khedira, rengeteget lassult az utóbbi években, így mind fizikailag, mind taktikailag alkalmatlanná vált a kontrák megakadályozásara, viszont amikor Dél-Korea ellen végre jó pozíciókat vett fel a pályán, akkor meg passzjátékának óvatossága miatt képtelen volt segíteni az építkezést.

Sami Khedira
Fotó: Benjamin Cramel / AFP

A sokszor bal oldali középső védőbe visszavont Toni Kroos iszonyatos mennyiséget vállalt az építkezésből (az megvan, hogy a német csapatban ő cselezett a legtöbbet?), ebbe természetesen becsúsztak hibák is. Sebastian Rudy talán jobb megoldás lehetett volna, hiszen sajnálatos sérülése előtt ő legalább a megfelelő helyeken tűnt fel, nem úgy, mint a magát folyamatosan 5-10 méterrel elfutó Ilkay Gündogan.

A modern pozíciós játék másik összetevőjeként ismert visszatámadás (Gegenpressing) is jobbára hiányzott a német csapat játékából – talán a Dél-Korea elleni meccs első félidejében sikerült párszor elől gyorsan labdát szerezni. Persze a kettő, mint azt Jürgen Klopp munkássága óta tudjuk, összefügg, nincs jó visszatámadás megfelelő struktúra nélkül, az pedig biztosan nem volt.

Kettő:

A Löw féle, Guardiola filozófiája által megihletett pozíciós játék, mint koncepció, válogatott szinten csődöt mondott. Ez a világfutball elmúlt pár évének kontextusában, a kontracsapatok sikereinek ismeretében – lásd portugál Eb-győzelem, a kiscsapatok felerősödése – egy komolyabb kérdést felvet:

Lehet-e jelenleg ezzel a stílussal nagy tornát nyerni, úgy, hogy a szövetségi kapitányok a sűrű versenynaptár miatt alig-alig tudják felkészíteni játékosaikat egy olyan bonyolult rendszer begyakorlására, ami akár hetek-hónapok megfeszített szellemi-fizikai munkáját igényli?

Három:

Egyik mérkőzésen sem voltunk meggyőzőek. Ez nem az igazi német válogatott. A játékunk gyenge volt, egy szerencsétlen csapatot alkottunk

– posztolta Manuel Neuer sommás véleményét közösségi oldalán.

Löw személyes felelőssége a Nationalelf szereplésében vitathatatlan. Vakon bízott a rendszerében (a felkészülési meccseken mutatott játék ellenére), és régi embereiben, akik – a betliző Khedira, az észrevehetetlen Draxler, és az értékelhetetlen Thomas Müller – nem hálálták meg az edző bizalmát. Már a keretválasztás során is páran nagyot néztek, amikor a vébén a helyzeteit ismét (En-n is) elpuskázó Mario Gomez (szintén Jogi kedvence), és még a freiburgi Nils Petersen (Löw a Freiburg csapatának örökös gólkirálya) is bekerült a balhés, de rendkívül gólérzékeny Sandro Wagner előtt.

Mario Gomez és a koreai Yeong-Seon Yun
Fotó:: Ina Fassbender/dpa/AFP

Nagyobb baj, az hogy Löw nem tudott meccsről meccsre jól változtatni: Goretzka, Gündogan is súlytalanok voltak, míg Müller padoztatása és Gomezzel együttes későbbi becserélése olyan volt, mintha Löw is beismerte volna, hogy megint rosszul rakta össze a kezdőt.

Négy:

Persze, a legkomolyabb kritika talán az, hogy hiába sikerült neki egy éve a Konfödereciós Kupán a jövő német válogatottját felépítenie és sikerre vezetnie, ezt a B-tervet, nemhogy nem tudta A-tervre átváltania, de mintha el is felejtette volna. Julian Brandt például hiába lőtt két meccsen a hajrában is ordas nagy kapufákat, nem tudott a kezdőbe bekerülni, miközben Thomas Müller végig alibizve ott találta magát.

Goretzka is csak a harmadik meccsen kapott szerepet, és bár több rossz megoldása is volt, lendülete és a visszatámadásban betöltött szerepe miatt több lehetőséget érdemelt volna, mint Khedira.

Julian Brandt
Fotó: Sven Simon / dpa / AFP

Öt:

A kritika persze csak egy bizonyos pontig állja meg a helyét: arról speciel Löw nem tehet, hogy a multifunkcionális Emre Can, a Müller epigon Lars Stindl, vagy éppen a a talán legdinamikusabb német támadó és a Hoffenheimnél a szezon második felére nagyon beérő Serge Gnabry lesérültek.

Ehhez hozzájöttek még a balszerencsés vb-szituációk (pl. Kroos köténye Sülének) és olyan egyéb véletlenek, mint Boateng kiállítása, Hummels nyaksérülése, Rudy orrtörése, a szerencsétlen Neuer – ter Stegen szituáció, és a botrányos helyzetkialakítás és kihasználás – két gól 72 lövésből

Fotó: John MacDougall / AFP

Több veszett, mint a továbbjutás

Joachim Löw a dél-koreai vereség és a kiesés után úgy fogalmazott:

Mindenki veszített, az egész német futball. Nem csak egy mérkőzést, hanem azt is, amit az elmúlt években felépítettünk.

Igaza van. Lehet, hogy ez volt a Neuer-Hummels-Müller-Özil generáció utolsó nemzetközi tornája, és persze ugyanez igaz lehet a kapitányra. A bibi csak az, hogy pont májusban 2022-ig hosszabbították a szerződését, és túl sok meggyőző alternatíva nincs – Klopp, Nagelsmann, Tedesco nem fogják otthagyni az állásukat ezért, Stefan Kuntzra bízni meg minden lenne, csak előrelépés nem. Így, előállt az a faramuci helyzet, hogy a mennyből a pokolban zuhant Jogi mégiscsak a legalkalmasabb jelölt az újjászervezésre. Ha ő is úgy akarja….

Kiemelt kép: dpa/ AFP