Luka Modric, a gyerekarcú szörny

Igencsak baljós előjelekkel készült a horvát válogatott a vébére, hiszen például tavaly októberben, az utolsó, az azonos pontszámmal álló ukránok elleni csoportmeccs előtt Ante Cacicot kirúgták a Finnország elleni 1-1-es döntetlen után.

Helyettese, Zlatko Dalic pedig nagyjából hét éves kuvaiti és szaúd-arábiai (igaz, itt az Al-Ainnal Ázsia BL-döntős volt két éve) edzőtapasztalata mellett egy-egy sikertelen évet tudott addigi pályafutása során felmutatni, olyan nem túl acélos gárdák élén, mint a HNK Rijeka és a Slaven Belupo.

A Davor Suker elnök által lapátra tett Cacic legnagyobb bűnének az számított, hogy képtelen volt egyszerre, egy egységes rendszerben, olyan világsztárokat a kezdőbe állítani, mint Luka Modric, Ivan Rakitic, Mateo Kovacic, vagy Marcelo Brozovic. Arról nem beszélve, hogy sem centerben (Kalinic, vagy Mandzukic, esetleg Kramaric?), sem szélsőhátvéd poszton (Pivaric?) nem tudott jó megoldásokat kitalálni. Sokszor kínszenvedést láthattak a nézők az Izland vagy a Törökország elleni vesztes vébéselejtezőkön, úgy, hogy Modric védekező középpályás poszton senyved.

Zlatko Dalic, aki maga is védekező középpályás volt (a Hajduk Split és a Varasd csapataival még az UEFA kupában is pályára lépett) azonban átvágta a gordiuszi csomót. Dalic felszabadította Luka Modricot, azzal, hogy az Inter multifunkcionális  játékosát Marcelo Brozovicot – visszahúzta védekező középpályásba, Ivan Rakiticet amolyan box to box, a két tizenhatos közötti területet bejátszó labdarúgóként játszatta, és így a Real Madrid sztárját irányító posztra feltolhatta. A görögökön Modric és Kramaric vezetésével át is gázoltak a pótselejtezőkön, de a Nigéria elleni nyitómeccsen kicsit érthetetlen módon Modricot ismét nyolcas poszton játszatta.

A fenti ábrából jól látszik, hogy Modric viszonylag ritkán jutott el a kapu elé, és sokszor óriási területet kellett levédekeznie, a fegyelmezetlen Perisic-Rebic páros előretörései miatt.

A kiváló elemző, Adin Osmanbasic fókuszaModricot mutatja, azt, hogy mennyire nehéz egyedül egy óriási területen a játékot irányítania, a Nigéria elleni problémás horvát alakzat miatt.

Modric, a gyerekarcú presszingszörny és az argentin csőd

Argentína ellen azonban ismét feljebb és szabadabb szerepkörben kezdett Modric, de nem feltétlenül (csak) az irányító kvalitásai miatt – gondolunk itt a védők mögötti bepasszaira, elmozgásaira, apró lefordulásaira, vagy éppen labdás ritmusváltásaira. A horvát csapat kapitánya bár nem egy kifejezetten atletikus alkatú játékos, ellenben óriási játékintelligenciája és a játék iránti hatalmas alázata miatt kiválóan alkalmas az ellenfél térfelén a labdavesztéseket követő azonnali letámadására.

Az alábbi képsor remekül bemutatja Dalic edző tervét, amelyben Modricra főszerepet hárult: magasan letámad, miközben helyezkedése, „fedezőárnyéka” miatt Mascherano se kaphatja meg a labdát.

Sampaoli megölte Messit?

Argentin oldalon Jorge Sampaoli három védős, Messi által nem favorizált („olyan lesz ez, mint a végén Luis Enriquével, rámhozzátok a félterületre az ellenfél védőit, akkor mit csináljak”) B-terve az első, Izland elleni pontvesztéssel záruló mérkőzés (1-1) tapasztalatait leszűrve elméletileg nagyobb kontrollt szeretett volna a mérkőzés felett.

A terve az lehetett, hogy hátulról építkezve, kvázi kicsalogatják, letámadásra kényszerítik majd a horvátokat (főleg a túl agresszív Rebic-Perisic duót), hogy aztán egy-két oldalváltással az üresen maradó szélen megindítsák a villámgyors Salviót és Acunát.

Minden terv annyit ér azonban, ahogyan azt végrehajtják.

• Argentína azért vallott kudarcot, mert
•  Otamendi, vagy Tagliafico vonalakat áttörő passzai nem találták meg a jobboldali félterületből induló Messit.
• Eközben Mascherano-Perez páros egy sikeres szerelést és két labdaszerzést tudott felmutatni egész meccsen
• Előfordult, hogy Mascherano sokszor teljesen érthetetlen módon negyedik középső védőt játszott, ezzel teljesen szétszakítva az amúgy sem funkcionáló argentin csapatszerkezetet.
• Modric ezt észrevéver Mandzukic mellé zárkózott fel zavarni az építkezést, többnyire sikerrel, az argentinok ezért ritkán tudták kihozni a labdát.

• Mindezért az esetek többségében Caballero kapusnál végződött az előzetes terv szerint támadásépítő passzjáték, aki botrányos napot fogott ki: 27 hosszú passzából csak 6 volt jó, és már az első félidőben is szívbajt hozta Tagliaficóra, hogy aztán a Rebicnek adott ajándékgólról ne is szóljunk.

Modric tornája lehet a 2018-as

Messi összesen csak 30-szor kapott labdát, szinte csak veszélytelen helyzetekben, vagy teljesen hátravontan, vagy a széleken felállt védelem ellen. Óriási a kontraszt az Izland elleni 84 fogadott passzához képest és így talán érthetőbb, hogy miért nem tudott (a Meza kipattanója utáni helyzettől eltekintve) a világ legjobb játékosa hozzászólni a meccshez.

Ezzel szemben Modric számai egészen félelmetesre sikerültek: az összes fejpárbaját, megnyerte, és 2-2 szerelési kísérlete és csele is bejött.

Indításai és labdái mint például amit Rebicnek adott, élményszámba mentek. A nyolcvanadik percben, a teljesen szétesett védelem ellen lőtt gólja pedig gyakorlatilag padlóra küldte Argentínát, és még arra is maradt ereje, hogy tökéletes úriemberi nyilatkozattal álljon ki a másik 10-es, Lionel Messi mellett.

Modric szavaival nehéz vitatkozni, de talán még nála is jobban megragadta a lényeget Gary Lineker, aki így fogalmazott:

Modric zseniális, de életemben nem láttam ilyen gyenge argentin csapatot.