Portugália megint kamuzik, vagy csak ennyit tud?

Portugália ismét csak elővette a jól bevált „görög” receptet és Cristiano Ronaldo korai fejesgólja után nem sokat akart Marokkó ellen. Ez felvet néhány kérdést:

• Fernando Santos – aki 2010-14 között Görögország kapitány volt –csapata tényleg csak ennyit tud, vagy csak mindig annyit tesznek hozzá, amennyi a győzelemhez elegendő?
• Szükséges-e portugál formajavulás a jövőben, vagy másképp, e „takarékos” hozzáállás mire lehet elég?
• Milyen szerep jutott a látszólagos portugál töketlenkedésben a vébé egyik meglepetéscsapatának kikiáltott, harcos, de nulla ponttal már kiesett Marokkónak?

Elemzésünkben ezekre a kérdésekre próbálunk meg választ adni..

Ronaldo kétszer eladja ugyanazt a testcselt, da Costa mindkétszer megeszi

A meglehetősen gyors, ötödik percben fejelt Cristiano Ronaldo gól (1-0) félig-meddig a marokkói mester, Hervé Renard lelkén szárad, aki az első meccshez képest meglepetésre cserélt belső védő poszton és nem az Irán ellen többször, jól előretörő Romain Szaissznak szavazott bizalmat.

Guerreiro első szöglete

Helyettese, a volt portugál U20-21-23-as utánpótlás-válogatottban is többször megfordult marokkói középhátvéd, Manuel da Costa a gól előtt éppen másodjára is megette Ronaldo testcselét. Annyi volt a különbség, hogy míg az első szögletet Guerreiro ballal kifelé kanyarította, addig a kicsiben elvégzett másodikat Bernardo Silva jobbal befelé tekerte be, így az átjött a rövid saroknál helyezkedő marokkói védő feje fölött.

Bernardo Silva szöglete

Nem ízlik a letámadás?

A gól után Portugália elméletileg játszhatta volna a már bevált zárt védekezéses kontrajátékát, de Marokkó egy agresszív 4-1-4-1-es magas letámadásba kezdett, amivel megfojtotta a portugál labdakihozatalt. Egyébként az észak-afrikai csapat az első kör összes meccsét figyelembe véve is a legtöbbet támadott le – 69 százalék, a második Belgium 55 százalékkal –, ezt tudjuk meg a kiváló Michael Caley kutatásából.

A két szélen Amrabat és Zijes volt ellenállhatatlan. Előbbi, az agyrázkódásából ijesztően gyorsan felépült jobbszélső rendkívül megkeserítette a dortmundos kreatív balbekk Raphael Guerreiro életét. Az egyébként a spanyol meccsen is legaktívabb (76 labdaérintés) BVB hátvéd talán csak egyszer tudta igazán átvágni a Watford játékosát, a kilencedik percben egy rossz Amrabat labdaátvételből Guerreiro 55 méteres sprintet vágott ki, Ronaldo helyzetbe is került belőle.

A támadások építkezésért felelős Carvalho-Moutinho középpályás duó sem úgy muzsikált a passzok terén mint a spanyolok ellen. Bár 52 és 38 átadást vállaltak be ketten, de 91%-os pontosság helyett csak 74 százalékos hatékonyság jött össze a kemény marokkói letámadás ellen.

A labdakihozatal gyengeségét mutatja az is, hogy Portugáliának összesen kilenc sikeres csele volt az egész meccsen, amelyből a 68. percben beállt Quaresma egyből listavezetővé vált kettővel!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Marokkó hiába fojtotta meg a portugálok játékát, sokra nem ment vele. A második mérkőzésen is gólképtelenek maradtak, ami a futball végcélja – győzelem –  ismeretében a legsúlyosabb kritika.

Minden esetre a látottak Fernando Santost is elgondolkodtathatták, lévén így fakadt ki a meccs után:

Valamit ki kell találnunk. ! Érthetetlen, hogy nem tudtuk megtartani a labdát. Megpróbáltam a játékosokkal beszélni erről, de olyan mintha nem lenne önbizalmuk ehhez. Ezt mindenképp meg kell oldani

– fogalmazott a portugál kapitány.

Kemény kritika ez. Hacsak nem vesszük figyelembe, hogy Santos nagyon is szereti építeni az outsider mítoszt, mint azt egy 2016-os elemzésemben is említettem.

A franciaországi Európa-bajnokság alatt és azóta ugyanis folyamatosan az az érzése az embernek, hogy kamu duma az egész. Santosnak és Portugáliának tökéletesen elég ez a csúnya meccsen aprócska győzelem produkció, csak ezt nem mondhatja ki. A semleges szurkolónak azonban ez édeskevés…