Jön a vb-csoport, ahol minden meccs rangadó lett

A B-csoportban feje tetejére állt a világ. Az első kört követően Irán vezet három ponttal, megelőzve az egy-egy pontos Spanyolországot, Portugáliát és a szűz Marokkót is. Erre talán a legkevesebben számítottak. A második körben így minden meccs rangadó. A Portugália-Marokkó is. Utóbbi nulla pontos, ergo győznie kell, ha nem akar lehetetlen helyzetbe kerülni a spanyolok elleni utolsó meccs előtt, míg Portugália sem aludhat, mert bár remek meccsen van túl, Cristiano Ronaldo mesterhármasával mégis csak egy pontot szerzett (3-3). Beharangozó

Visszapillantó

Mint azt Irán ellen is láthattuk, Marokkó szeret támadni. A nagy kérdés az , hogy a fegyelmezetten és kompaktan bekkelő portugálok ellen sikerül-e eljutni a luzitán kapuig? Irán ellen bár rendkívül látványos és kombinatív (81 százalékos passzhatékonyság) játékkal összejött egy jó kis 67 százalékos labdabirtoklás, de ez maximum a mezőnyfölényre volt elegendő. A 13 marokkói lövésből csak három talált kaput és a várható góljaik száma (modellektől függően) alig-alig érte el a 0.8-at, vagyis elmondható, hogy van mit fejlődniük, elképesztő pálfordulásra van szükségük támadásbefejezés terén, ha pontot, pontokat remélnek az Európa-bajnok ellen.

Portugália viszont a torna egyik legszórakoztatóbb meccsén, Cristiano Ronaldo  remeklésének köszönhetően végül pontot mentett a spanyolok ellen.

Santos kompakt 4-4-2-es védekezése főleg a meccs elején jól muzsikált és mivel eszükben sem volt passzolgatni a középpályán, a spanyol labdavesztések után könnyen kontrázhattak a széleken. Sőt, ha Goncalo Guedes kicsit jobb döntéseket hozott volna, akkor a 21. percben már két góllal is vezethetnek. Ám, mint az várható volt, a spanyolok Busquets és a bal oldali négyes (Ramos, Alba, Iniesta és Isco) dominanciája révén előbb beszorították Pepééket, majd Diego Costa villanásainak köszönhetően megfordították a meccset. Santos erre nem nagyon tudott mit lépni, viszont Quaresma és Joao Mario képesek voltak új lendület vinni a meccsbe és a fáradó spanyolok ellen Ronaldo varázsgóljával ikszre mentették a rangadót.

Bár a torna egyik nagy esélyesének tartott Spanyolország helyenként fölé kerekedett Portugáliának – a labdabirtoklásban csak 33 százalék állt a neve mellett és mindhárom kapura lövésükből gól is lett –, alapvető módosításokra nincs szüksége Fernando Santosnak. Mindhárom gólt unortodox, szerencsétlen szituációkból kapták, (Diego Costa könyököse, a Silva-Busquets-Costa féle szabadrúgás variáció és Nacho bombája) és többnyire sikerült megfékezniük a Furia Roját.

Ezt alátámasztják a számok: 13 lövést és 1.6 XG-t (várható gólt egy lövés alapú statisztikai modell alapján) engedélyeztek a portugálok.

Ennek ellenére két apró változás lesz várható a kezdőben: Goncalo Guedes valószínűleg eljátszotta a felkészülési meccseken gólokkal megszerzett bizalmat, így a kemény marokkói belső védőpáros ellen a fizikailag impozánsabb Milan csatár, André Silva lesz Cristiano Ronaldo ékpárja. Az Eb-n jól teljesítő Joao Mario is jól szállt be az utolsó félórára, de szerepeltetése inkább Bruno Fernandes visszafogott teljesítményének köszönhető.

Melyik újgenerációs portugál sztár villant?

Goncalo Guedes és Bruno Fernandes valószínűleg a padon kezdenek, így marad a spanyolok ellen egy-két gyönyörű átadáson kívül keveset mutató és négyszer is a labdát rosszul átvevő Bernardo Silva. Mellé André Silva csatlakozik, ő a Cristano Ronaldo szurkolói klub első számú tagja, és mellesleg a magyar válogatott rémálma. Silva két éve pont az Eb után debütált Santosnál és 24 meccsen 12-szer talált be, ebből kilenc gólt a vb-selejtezőkön ért el. Ellene szólhat, hogy finoman szólva nem ment neki a Milanban; idén 24 bajnokin csak kétszer talált be. Mellette szól, hogy kiválóan alkalmas az előrevágott labdák lepasszolására, vagy a mélységi felpasszok megjátszására, főleg kontráknál:

Mivel a bombaformában lévő Cristiano Ronaldóval kiválóan megértik egymást a pályán, Silva kulcsszereplője lehet a meccsnek. Bernardo Silvának is nagy lehetőség ez, hiszen vélhetőleg nem kell olyan intenzitással,  olyan kvalitású játékosok ellen, védekeznie és visszatámadnia, mint Iniesta, Isco, vagy Jordi Alba. A két Silva simán összehozhat egy gólt, de persze Ronaldo nagyszerű vébéje is folytatódhat. A baloldalon a Guerreiro – Joao Mario páros régóta a csapat erőssége.

Mi lesz veled, Marokkó?

Vajon visszaüt-e a fiatalos hév? A túlzottan feltolt marokkói szélsővédők ugyanis már Irán ellen is óriási problémát jelentettek Hervé Renard kapitánynak, aki merészet húzott azzal, hogy az alapvetően középpályás Nordin Amrabatot támadó jobbhátvédként rakta be. Ő sajnos agyrázkódást szenvedett és a 20 éves Hamza Mendil helyettesíti majd, így a Real Madrid 19 éves jobbhátvédje, az Irán ellen balbekket játszó Achraf Hakimi most visszakerül jobbra. Nagy kérdés, hogy mivel Marokkónak alapvetően támadnia kell, mire lesz képes a két rutintalan bekk az életveszélyesek portugál kontrák ellen. A Hakimi – Ronaldo párharc külön pikantériája a meccsnek, arról hogy milyen a madridi csapattárs ellen egy az egyben nagy területen védekezni, a szintén Realos Nacho tudna mesélni – a pillanatok alatt összehozott büntető után mindenképp.

A középcsatár lyukas poszt. Az Irán elleni mérkőzésen Ajub El Kaabi 76 perc alatt 14-szer ért labdába és csak hét jó passza volt, ez gyakorlatilag értelmezhetetlen produkció ezen a szinten. El Kaabi mellett az szól, hogy ő mozgékonysága miatt legalább viszonylag jól illik a csapat játékába, legalábbis elviekben. Nagy szerencséje, hogy nincs igazán jó helyettese: a St. Pauli 31 éves csatára Aziz Buhadduz például óriási öngólt vétett Irán ellen, így valószínűleg nincs a legjobb állapotban mentálisan. A másik opció a szintén 31 éves, tavaly a francia másodosztályban 20 találatig, idén a török elsőben 12-ig jutó Kalid Butaib, aki 189 centi magas és inkább az egyérintős befejezéseknél jeleskedik.

Apró szépséghiba, hogy Butaib 27 éves koráig soha nem játszott a francia harmadosztálynál feljebb. Talán ha Gabon lenne az ellenfél, akkor számíthatna rá Renard kapitány.

Az is nagy kérdés, hogy vajon a remekül cselező (Irán ellen 12-ből hatszor sikerült neki) Schalke üdvöske Amine Harit képes lesz-e jó megoldásokat választani, hiszen az első csoportmeccsen öt labdavesztése és csak két kulcspassza volt, míg három lövéséből egy talált kaput. Harit a Bundesliga szezon egyik legnagyobb meglepetése volt és ha éppen van kedve, képes meccseket eldönteni.

Az is kérdés, hogy muzsikál majd a belsővédő páros a kőkemény Silva-Ronaldo duó ellen, illetve mire lesz erejük ezek után? Irán ellen látszott, hogy a túlzottan felfutó szélsőhátvédek miatt, a középső védők nem tudtak hatékonyan belépni a támadásokba. A rendkívül rutinos középhátvéd Medhi Benatia a támadásépítés első fázisában túlzottan kockázatkerülő volt, 103 passzból rengeteg oldalirányba ment, pont a társának Romain Szaissznak, aki viszont párszor egész jól előretört a baloldali félterületre.

Az ábra jól mutatja be, hogy milyen jól eladogattak ők hátul.

Kérdés, hogy mivel Marokkónak jobban kell az eredmény és a portugálok amúgy is szívesebben kontráznak, milyen kockázatokat fognak Benatiák felvállalni, főleg két “kezdő” szélsővédővel?

Pozitívum viszont, hogy Benatia hátul a levegő ura volt, hiszen a védekező középpályás el-Ahmadival egyetemben 5-5 fejpárbajt nyertek, erre Portugália ellen is szükség lesz majd.

Más kérdés, ha Ronaldo felemelkedik, mellette igazán nehéz fejpárbajt nyerni.

Fotó: Jewel Samad / AFP