A portugál-spanyol 3-3 a vb-történelem egyik legjobb, legizgalmasabb, legszínvonalasabb csoportmeccse volt. Összeszedtünk öt hasonlót – persze a lista szubjektív -, hogy lássuk: nem csak az unalom dominál a tornák csoportkörében.
5. Németország-Jugoszlávia 2-2 (1998)
A franciaországi torna volt az első, amelyen 32 válogatott szerepelt, ezzel párhuzamosan pedig sokan tartottak attól, hogy a csoportkör érdektelenségbe, esetleg unalomba fullad. Nem így lett, és ennek remek bizonyítékát szolgáltatta ez a meccs is, amelyet az F-csoportban rendeztek – ugyanazon a napon, amikor Irán egy politikai szempontból is igen fontos meccsen 2-1-re verte az USA-t.
Korábban a németek az amerikaiakat (2-0), a plávik pedig Iránt (1-0) verték a csoportban, mégsem tűnt úgy, hogy bárkinek igazán jó lenne a döntetlen: Szlobodan Szantracs csapata valósággal ráborította a pályát a németekre, és már 13. percben előnybe került, miután Mijatovics beadását csúnyán elnézte Köpke. Ezt követően is inkább a jugoszláv helyzetek sorjáztak, de Köpke több ponton javította hibáját – egészen addig, amíg a második félidő elején újra le nem olvadt, amit az amúgy zseniálisan játszó Pikszi Sztojkovics használt ki.
A németek 0-2 után elkezdtek focizni – kijött az ekkor még valóban létező fizikai fölényük –, de valódi helyzetük nem igazán akadt addig, amíg Michael Tarnat lövésébe nem nyúlt bele szerencsétlenül Mihajlovics, ezzel összehozva a szépítést Berti Vogts válogatottjának.
Ezután azonban beindult a henger: előbb Bierhoffnak volt egy helyzete, majd Kralj tolta a kapufára egy szöglet után Klinsmann fejesét, hogy aztán a következő Scholl-sarokrúgásra Bierhoff már tökéletes ütemben érkezzen. A 2-2-es döntetlennek köszönhetően a németek megnyerték a csoportjukat, így Mexikót kapták a nyolcaddöntőben, míg a jugoszlávok szenvedhettek Hollandiával.
4. Skócia-Hollandia 3-2 (1978)
Az 1978-as világbajnokság előtt a legtöbben egyértelműen a francia-olasz-argentin-magyar csoportot kiáltották ki halálcsoportnak, ám végül ez lett a legegyértelműbb az összes kvartett közül.
A legjobb meccsek némi meglepetésre a 4-es csoportban alakultak ki, ahol a négy évvel korábbi ezüstérmes hollandok mellett a csúcson lévő Peru, a két évvel korábbi Eb-győztes csehszlovákok előtt kvalifikáló skótok, illetve a torna egyetlen ázsiai csapata, Irán feszült egymásnak.
Az első körben Peru hátrányból felállva a skótokat (3-1), Hollandia pedig Iránt (3-0) ütötte ki viszonylag simán, majd a két győztes ikszelt egymással, miközben Skócia képtelen volt két vállra fektetni Iránt. Úgy tűnt, minden simán alakul, de a továbbjutásról lényegében ekkor már lecsúszó skótok varázsütésre összekapták magukat.
Pedig ez a meccsük sem indult könnyen: az első félidő hajrájában Kennedy összehozott egy büntetőt a hollandoknak, amit Rensenbrink értékesített (0-1). Tíz perccel később azonban jött a válasz: Souness remek labdáját Joe Jordan mintaszerűen fejelte vissza, a tök üresen érkező Kenny Dalglish pedig kipókhálózta a rövid felsőt (1-1). A szünet után azonnal ismét Dalglish volt aktív, beadását Souness előbb megszelídítette, aztán betört vele, és csak szabálytalanul tudták megállítani – a tizenegyes Archie Gemmill értékesítette (2-1). Újabb negyedóra elteltével aztán az ekkor már eksztázisban játszó skótok (három góllal kellett volna nyerniük a továbbjutáshoz, mert közben Peru lemosta Iránt) megszerezték válogatottjuk történetének egyik leginkább ikonikus gólját: Gemmill kezdett szólóba a jobbszélen, előbb Wim Jansent, aztán Krolt, végül pedig Poortvlietet küldte el gyufáért, hogy aztán elegánsan Jongbloed kapujába tálaljon (3-1). A továbbjutás ezzel együtt nem jött össze Dalglishéknak, mert Rep három perccel később egy bődületes bombagóllal szépített (3-2).
3. Spanyolország-Nigéria 2-3 (1998)
Az 1998-as vb egyik legnagyobb meglepetését a D-csoport hozta, ahol mindkét európai lábon lőtte magát: a nagy generációját ezzel a tornával búcsúztató, négy évvel korábban még elődöntős Bulgária teljesen sansztalan volt a továbbjutásra, de megégtek a ’96-os angliai Eb-n nyolcba jutó spanyolok is. Utóbbi fő oka a rettenetes kezdés volt: Hierróék első meccsükön azonnal belefutottak a késbe a semleges szurkolók akkori kedvence, az olimpiai címvédő Nigéria ellen.
A friss BL-győztes Real Madridból csak Hierrót és Raúlt használó spanyolok előbbi szabadrúgásgóljával jutottak előnyhöz a félidő felénél, de nem egész három percig érezhették csak nyeregben magukat: a 24. percben Adepoju egy szöglet utáni fejessel egalizált. A második félidő aztán Hierro remek indításával és Raúl mintaszerű ballábas kapáslövésével indult (2-1), de a 73. percben Andoni Zubizarreta otromba potyagóljával megint kezdhetett elölről Javier Clemente együttese. Öt percig élt a remény: ekkor érkezett Sunday Oliseh, és egy brutális kapáslövéssel kiütötte spanyol válogatottat.
2. Magyarország-Brazília 3-1 (1966)
A magyar focitörténelem egyik legtöbbször megénekelt bravúrja egyben a vb-történet egyik legjobb csoportmeccsének is számít. A mieink az első körben – Eb-harmadikként – hatalmas meglepetésre kikaptak az Eusébio vezette portugáloktól (1-3), miközben a brazilok Pelé sérülésétől eltekintve magabiztosan készülhettek Bulgária kiütése után (2-0, Pelé és Garrincha góljaival). A világ akkori legjobbja viszont nem épült fel a magyarok elleni meccsre.
A többi pedig már történelem: már a második percben előnybe kerültünk Bene fantasztikus szólógóljával, bár ezt a brazilok még ki tudták egyenlíteni, amikor a 14. percben Tostao bebombázott egy lecsorgó szabadrúgást. Ezt követően Sipos a gólvonalról mentett egy brazil helyzetnél, majd jött a második félidő: Farkas előbb még centikkel elhibázott egy kapáslövést, ám nem sokkal később óriási gólt szerzett egy beadás után, futtából, jobb lábbal. A kegyelemdöfést aztán – ki ne tudná – Mészöly Kálmán adta meg, tizenegyesből (majd Albert még elhibázott egy üres kapus ziccert is).
3. Szenegál-Uruguay 3-3
A 2002-es japán-koreai rendezésű világbajnokság legnagyobb meglepetését a címvédő franciák összeomlása okozta: miután a nyitómeccsen kikaptak Szenegáltól (0-1), és Uruguay-t sem tudták megverni a következő körben (0-0), így pedig a kiesés szélére sodródtak. A dánokkal kiegészülő csoportban az utolsó kör előtt nem volt egyszerű a képlet: a 4-4 pontos dánok és szenegáliak Franciaországgal illetve Uruguay-jal játszottak ki-ki meccset ugyanabban az időpontban.
Az afrikai-dél-amerikai összecsapás sikerült emlékezetesebbre: hiába húztak el egy félidő alatt 3-0-ra a szenegáliak Fadiga egy és Bouba Diop két góljával, Uruguay három cserével összeszedte magát, és visszajött a meccsbe. Morales már a 46. percben lecsapott (a félidőben állt be), majd jött Forlán bombagólja, hogy aztán két perccel a lefújás előtt egy Recoba-tizenegyes hozza vissza a reményeket. De hiába: a csoda nem sikerült, Szenegál kihúzta a végégig, és a franciákat simán verő (2-0) Dániával együtt továbbjutott, hogy aztán majd csak a törökök elleni negyeddöntőben essen ki a tornáról. Uruguay ellenben csomagolt.
