Franciaország két éve a hazai rendezésű Európa-bajnokság toronymagas esélyese volt, ám a döntőben pocsék játékkal, hosszabbítás után alulmaradt Portugáliával szemben (0-1). Hogy ezzel együtt mennyire nincsen bajban a francia futball egésze, azt jól jelzi: az akkor és ott elbukó huszonhármas keretből az oroszországi világbajnokság előtt tizennégy embernek már nem jutott repülőjegy.
Legalábbis papíron.
A francia válogatott világbajnoki esélyeit bemutató elemzések zöme ugyanis a varázslatosan sokszínű, már-már felfoghatatlanul mély keret ellenére javarészt a hibákkal és a gyenge pontokkal foglalkozik. A mértéktartásáról híres BBC például így harangozta be elemzését: „A legjobb csapat, a legrosszabb kapitánnyal?” Mindez vastag tintával húzza alá a tényt, miszerint hiába a keret elképesztő minősége, Didier Deschamps személye és taktikai felkészültsége könnyen jelentheti majd a szűk keresztmetszetet az előttünk álló tornán.
Tonnányi aranykészleten csücsül a kapitány
A játékosként vb- és Eb-győztes, Bajnokok Ligáját is nyerő Deschamps 2012 óta irányítja a francia válogatottat. Első nagy tornáján, a négy évvel ezelőtti brazíliai világbajnokságon a negyeddöntőig jutott a csapattal, ehhez képest könnyűszerrel tudta előrelépésnek beállítani a 2016-os Eb-finálét. Főként azért, mert az odáig vezető úton a németeket is sikerült két vállra fektetnie. Azóta ugyanakkor sok víz lefolyt a Szajnán: a csapat támadószekciója minden képzeletet felmúlóan brutális és sokszínű lett Klyian Mbappé, Thomas Lemar, vagy éppen a százmilliós Ousmané Dembelé berobbanásával, és a középpályán is szaporodtak az opciók például Corentin Tolisso behívásával. Hogy lássuk, micsoda aranykészleten csücsül Deschamps, nézzünk néhány nevet, akik nem tudták kivívni helyüket az utazó keretben, íme:
❎Kurt ZOUMA (Stoke City FC),
❎Aymeric LAPORTE (Manchester City FC),
❎Layvin KURZAWA (Paris Saint-Germain),
❎Adrien RABIOT (Paris Saint-Germain),
❎Anthony MARTIAL (Manchester United FC),
❎Alexandre LACAZETTE (Arsenal FC),
❎Kingsle COMAN (Bayern München).
És akkor olyan közmegegyezés szerinti klasszisokat, mint a hírhedt szexbotránya miatt évek óta mellőzött, a Reallal zsinórban háromszoros BL-győztes Karim Benzema, vagy a bayernes Franck Ribéry, már be sem érdemes dobni: ők Franciaországban már keveseknek hiányoznak. Az ugyanakkor kiválóan látszik: Deschamps olyan kivételes képességű kerettel gazdálkodhat, hogy komolyan meg kell erőltetni magát, ha ki akarja magyarázni a vb-cím esetleges elmaradását.
Se stílus, se identitás, se vezérek
A baj csak az, hogy a szenzációs mélységű és minőségű keret mellett nagyon nehéz lenne további épkézláb érveket felsorakoztatni Franciaország esélyessége mellett.
Mindezeken egy karakteres focit játszató, karakán kapitány talán segíthetne, de Deschamps sokkal inkább megúszásra játszik, a pályán és a pályán kívül egyaránt. Ez így, együtt már olyan kombináció, ami könnyedén kinyírhatja a franciák vb-esélyeit.
A csapattal szembeni fenntartásokat csak erősítik az olyan teljesítmények, mint amilyet szombat este, a vb-ről lemaradó amerikai válogatott ellen tettek az asztalra Pogbáék. A tartalékos, zömmel fiatalokat próbálgató ellenfél védekezésével jóformán semmit nem volt képes kezdeni az Mbappét, Griezmannt és Pogbát is bevető francia válogatott, és végül annak is örülnie kellett, hogy nem csúfondáros hazai vereséggel hangolt a világbajnokságra, hanem ki tudott brusztolni legalább egy döntetlent (1-1). Márciusban például, amikor az USA-nál jóval komolyabb emberanyagot felvonultató Kolumbiát látták vendégül, nem volt ekkora szerencséjük, és 3-2-es vereségbe futottak bele.
A legnagyobb kérdőjelek egyike például mindjárt a Deschamps által használni kívánt formáció. A kapitány már a két évvel ezelőtti Eb alatt is tanácstalanul vekengett a 4-3-3 és a 4-4-1-1 közötti egyértelmű választás helyett, és ezt a problémát azóta sem sikerült megoldania. A dolog éle kettős, annál is inkább, mivel a keret két legnagyobb sztárjához egyszerre szinte lehetetlen alkalmazkodni: Pogba játékának egyértelműen a 4-3-3 kedvez, Antoine Griezmann ellenben szintekkel kevésbé hatékony, ha a szélről kell indulnia. Deschamps ellenben egyikükről sem szeretne/tud lemondani, így jobb híján hintapolitikát folytat, és úgy próbálja toldozni-foldozni a formációt, hogy abban mind a két világklasszis megtalálja a helyét.
És akkor arról, hogy N’Golo Kanté erényei mennyire kevéssé jönnek ki egy olyan francia válogatottban, amelyik folyamatosan dominálni akarja a labdát, még nem is beszéltünk. A Chelsea labdaszerzője kifejezetten kevéssé szeret hátulról irányítani, és egyáltalán nem áll jól neki, ha sokat kell cipelnie a labdát például a kezdőkör környékén. Deschamps mégis előszeretettel használja erre, és tesz be mellé nyugodt szívvel két olyan középpályást (Matuidi + Pogba), akik elsősorban a robbanékonyságukból élnek, és folyamatosan box-to-box játszanak a pályán.
Ez a döntés természetesen megnehezíti, hogy a franciák hatékonyan játszanak olyan ellenfelekkel szemben, akik hajlamosak beásni magukat a saját térfelükre – márpedig ilyenből egyre több akad a nagy válogatott tornákon. A függőségen mindössze Olivier Giroud képes enyhíteni, aki az egész mezőny talán legjobb klasszikus centere lehet majd a vb-n: egyaránt nagy hatékonysággal képes a kapunak háttal játszani és bekapcsolódni az összjátékba, miközben a góllövéssel sem áll hadilábon. Ha ő kezdene, Griezmann sokkal szabadabb szerepkörben játszhatna mögötte; a franciák ellenben elveszítenék az egyetlen ászukat a pakliban arra az esetre, ha menet közben kellene változtatniuk.
Várható kezdőcsapat
Deschamps dilemmája a következő: kezdhet három belső középpályással (Pogba, illetve Kanté mellett Matuidi és Tolisso küzd az egyetlen kiadó helyért), vagy beteheti kedvenc pozíciójába, középre Griezmannt, de a kettőt együtt csak bajosan. Ha csak nem sakkoz úgy, hogy Giroud-t meghagyja szupercserének, az Atlético támadóját feltolja centerbe, a két szélre pedig bedobja a két villámlábú tinit, Mbappét, illetve Dembélét. Ám még ebben az esetben is megmarad a kérdés,
A sokat futó, támadásban és védekezésben egyaránt hasznos, fizikálisan kiemelkedő, technikailag magabiztos szélsőhátvéd a legkelendőbb árucikk a modern futballban. Nem véletlenül: nagyon kevés van belőle. Ez alól történetesen a francia keret sem kivétel, ugyanis bár a legtöbb poszton a csapat szinte fuldoklik az alternatívákban, a védelem két szélén muszáj kompromisszumokat kötniük.
A jobboldalon van a nagyobb lyuk: a monacói Sidibé nem zárt jó szezont, és a felkészülési meccseken sem kápráztatta el kapitányát, helyettese, Pavard ugyanakkor szinte teljesen tapasztalatlan és amúgy is, eredendően középső védő. Mivel a franciák – főleg a torna korai szakaszában – várhatóan betömörülő ellenfelekkel lesznek kénytelenek játszani, a szélső bekkjeiknek kutya kötelessége lesz biztosítani a támadások megfelelő szélességét a vonalak mellett – erre pedig Pavard egyáltalán nem biztos, hogy tartósan is képes.
A túlsó oldalvonal mellett valamivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha az első számú választás Benjamin Mendynek nem kellett volna szinte a teljes szezont kihagynia egy súlyos sérülés miatt. Mostanra ugyan felépült, de a felkészülési meccseken igencsak látványos volt, hogy mennyire küzd a játékhiánnyal, miközben persze időnként azért megmutatta: olyan beadásokra képes, amelyek párjukat ritkítják a vb-mezőnyben. Lucas Hernandez vele ellentétben sokkal magabiztosabb volt, de nála is érezhető, hogy Deschamps elsősorban tartalékként hívta be, és egyelőre nem tudni, a kapitány hajlandó-e megbolygatni saját sorrendjét ennyire közel a torna rajtjához.
A franciák 1998-ban és 2006-ban is elsősorban kőkemény védekezésüknek köszönhetően jutottak el a döntőig: mindkét csapatuk rengeteg labdát szerzett – előbbiben a Petit-Deschamps-Karembeu hármas rombolt, utóbbiban Makelele valamint Vieira őrjáratozott Zidane mögött – és lényegében megfojtotta ellenfeleit a középpályán, hogy aztán kivéreztesse őket, majd a hullájukon keresztül a győzelem kapujáig gyalogoljon.
ami viszont időről-időre leveri a biztosítékot. A kérdés az, áramszünet esetén mit tudnak előrántani a cilinderből a franciák: ha ilyenkor képesek lesznek eldugni a labdát, esetleg át tudnak menni fizikális darálásba, akkor van esélyük az aranyra. Ha nem, akkor az első komolyabb csapat kicsaphatja őket egy kis szerencsével. És ne feledjük: a negyeddöntő ezúttal már egyértelmű kudarc lenne Deschamps-nak.
- Kit figyelj a csapatban?
Kylian Mbappé: zseniális tehetség, éteri robbanékonyság, cselek, lövések, gólok. Zidane 10-es meze csak a ráadás.
Olivier Giroud: a világ egyik leginkább alulértékelt támadója. Passzol, játékot olvas, fejel, párharcot nyer, gólt lő. Felállt fal ellen úgy kell ennek a francia csapatnak, mint egy falat kenyér.
Paul Pogba: kiderül, vállára tudja-e venni ezt a csapatot úgy, mint ahogyan egy igazi szupersztárhoz illik, vagy marad a hullámzás, mint a Manchester Unitedben. Deschamps mindenesetre igyekszik picit az ő igényeihez is szabni a meccstaktikát. - Jóslat – meddig jutnak?
Már a csoportban döcög majd néha a szekér, de a legjobb négyig kutya kötelességük erőből elmenni. Ott viszont már könnyen lehet, hogy nem ők lesznek az esélyesek. - Top
Antoine Griezmann. - Flop
Paul Pogba. - Osztályzat
Kivételesen tehetséges keret, elképesztő mély variációs lehetőségek, de stílus, identitás, és B-terv nélkül. Most kiderül, mit ér az edző, és lehet-e nagy tornát nyerni kiforratlan koncepcióval. 8/10.
Kiemelt fotó: Mike Kireev/NurPhoto via Getty Images
