Hitvány, jellemtelen, haszontalan – ezeket a jelzőket találni, ha a magyar nyelv értelmező szótárában rákeresünk a szarházi kifejezésre.
A shithousery (magyarul kb. szarháziság) szó az angol nyelvben is régóta megtalálható, a liverpooli szlengben alakult ki valamikor az 1960-as években.
Hogy mindezt miért hoztuk elő?
A Brazília-Mexikó nyolcaddöntőn például a Neymar-Layún incidensben a brazilok sztárja egyszerre volt áldozat és elkövető, hiszen azt nem lehet tagadni, hogy fájdalmas lehetett, amikor megtaposták a lábát, de az is elvitathatatlan, hogy alaposan rájátszott az esetre.
és valószínűleg mindannyian emlékszünk a védő pályafutásáról olyan jelenetre, amivel rászolgált a jelzőre.
Pepe a vébén is kitett magáért, a Marokkó elleni meccs vége felé járva egy szögletnél agresszorkodott egy sort Mehdi Benátiával, majd amikor a marokkói védő megpaskolta a hátát, úgy dőlt el, mintha egy mesterlövész szedte volna le a stadion tetejéről.
A cikk az angolokat sem kíméli, amikor azt írja, hogy a válogatott Kolumbia elleni nyolcaddöntője egyenesen a szarháziság epicentruma volt.
Ahogy Jordan Henderson összeomlott, amikor Wilmar Barrios tett egy fejelőmozdulatot,
ahogy a kolumbiaiak szétrúgták a tizenegyespontot Harry Kane büntetője előtt, miközben a többiek a bírót vegzálták, vagy ahogy a kolumbiai edzői stáb tagja, Eduardo Julio Urtasun vállal lekoccolta az öltöző felé igyekvő Raheem Sterlinget,
az mind-mind a szarháziság minősített esete volt.
elég azt az esetet megemlíteni, amikor egy középkorú perui drukker elhappolta az ausztrál Tim Cahill kidobott mezét egy csoportnyi lelkes gyerek elől.
Pénteken már a negyeddöntők jönnek, reméljük, ezentúl a látványos megoldásokról lesz szó, és nem a szarháziságról.
