A F csoport harmadik fordulója előtt úgy állt a helyzet, hogy ha Mexikó nyer vagy döntetlent játszik, csoportelsőként jut a legjobb 16 közé. Nem gondoltuk volna, de nagyon messze voltunk ettől a forgatókönyvtől. Svédország az első percektől fogva jobban játszott, noha Mexikó uralta a középpályát, az európai csapat sokkal többször vezetett veszélyes támadást. Az első félidőben is vezethetett volna Svédország, ám akkor még tartott a mexikói védelem.
Nem úgy a második játékrészben: az első találatig az 50. percig kellett várni, amikor egy lövés után lecsorgó labdát lőtt nagy erővel Ochoa kezei között a kapuba a svéd védő, Augustinsson. Gondolhattuk volna, hogy ezután tempót vált Mexikó, ám 10 perc múlva tizenegyeshez jutottak a svédek és Granqvist találatával bebiztosították a továbbjutásukat. (A másik meccsen, a Németország-Dél-Koreán 0-0 volt az állás, így Mexikónak még ez az eredmény is jó volt.)
A svédek okosan behúzódtak a saját tizenhatusuk elé az utolsó félórára és kontrákból veszélyeztettek, sőt a 74. percben egy mexikói öngólnak köszönhetően már-már kiütötték a teljesen hitehagyott, néha eléggé enerváltnak tűnő ellenfelet. A sors furcsa fintora, hogy még a 0-3 is mexikói továbbjutást jelentett, hiszen a németek sem bírtak az ázsiaikkal.
Összefoglaló:
Az utolsó percekben a mexikói szurkolók már a telefonjaikon nézték, ahogy Dél-Korea 2-0-ra megveri és hazaküldi a 90 percet támadó címvédőt.
A saját meccsükkel már nem foglalkoztak, és úgyis kitört a fieszta, hogy Mexikó megsemmisítő 3-0-ás vereséget szenvedett Svédországtól.
