Hogyan jutott be a négymilliós Horvátország a vb-döntőbe?

Horvátország  hátrányból fordítva, hosszabbítás után 2-1-re legyőzte Angliát a moszkvai Luzsnyiki Stadionban rendezett vb-elődöntőben, így a futballtörténelem egyik nagy történetét írva már készülhet első vb-döntőjére.

Korábbi írásunkban öt pontban foglalkoztunk már azzal a kérdéssel, hogyan történhetett meg, hogy Anglia a találkozó 60. percéig lefocizta ellenfelét, uralta a találkozót, akár több góllal is vezethetett volna, mégis képes volt elbukni a látszólag megnyert mérkőzést.

Öt pontban mutatjuk a fordítást, és a főszereplőket.

1. Helló, horvát kompaktság!

A horvát válogatott lelke és esze kétség kívül a Rakitic, Modric páros. Ehhez képest az első félidőben azt lehetett látni, hogy elkapta őket a hév, majdhogynem „ész nélkül”, túlzottan magasan támadtak le az angolokat.

A Real és a Barca középpályása, elhagyva megfelelő pozícióját, gyakorta került légüres térbe (lásd fent), méterekre az ellenfelektől, így Brozovic a találkozó elején rendre óriási területen maradt egyedül 2-3 angollal szemben. Ezért kapták azt a szabadrúgást is, amelyből később a gól született.

A kiválóan passzoló angol középhátvéd hármas valamelyike, vagy Pickford kapus rendre átívelte a kiürített horvát középpályát, így Lingard és Alli rengetegszer tudott középen 2 az 1 elleni szituációt kialakítani Brozovic ellen (lásd lent).

A horvát szövetségi kapitánynak, Zlatko Dalicnak 45 percébe tellett rájönni a helyes taktikára. Hátrébb vezényelte a csapat mozgatásáért is felelős kettősét és ezzel semlegesítette az angolok legnagyobb fegyverét, a direkt játékot.

2. Jobban megy a presszing a fáradó angolok ellen

Horvátország mindvégig intenzív letámadással próbálkozott, de míg az elején az első pontban említett okok miatt az angol védőhármas és Pickford remekül passzolták azt át, addig a második félidő közepétől egyre több, a letámadás által okozott, koncentrációs hiba csúszott be:

• Stones hibája 71. perc Perisic óriási kapufájánál.
• Trippier előbb kiengedte a labdát (73. perc), majd majdnem ziccerbe hozta Perisicet a 81.percben.
• Pickford első 61 percben 33-ból 28 jó passznál tartott, ez 85%-os pontosság, utána azonban 27 kísérletéből csak 16 jó passza volt (59%).
• Lingard és Alli teljesen elkészültek az erejükkel, de Southgate nem cserélte őket le (nem biztos, hogy lett volna kire).

Azzal, hogy a horvát középpálya a második félidőben jobb pozíciót vett fel, nem csak a letámadása hatékonyságát növelte, hanem a labdaszerzések után gyorsítani is tudta a labdajáratást. Ennek nyomán jobban ültek a keresztlabdák is. Az egyenlítő gól, jól bemutatja Alli és az angolok mentális fáradtságát (Perisic Trippier-t és Walkert is leugrotta a góljánál).

Az 5-3-2-es védekezés egyik gyenge pontja, hogy a három belső középpályás nem mindig érhet ki a szélekre, egy a labdát gyorsan forgató csapat ellen.

3. Apropó, beadások

A második félidőre a horvát beadások minősége és mennyisége is jelentősen változott. Mindezt annak köszönhették, hogy míg eleinte Perisic – 4 sikertelen az első 12 percben – és Rebic kevés sikerrel próbálkozott, addig a szerkezeti átalakítás után a végig (sérülten!!) jól teljesítő Vrsaljko (9 beadás), majd Pivaric (3 centerezés körülbelül félóra alatt) feljebb tolásával mindkét oldalt sikerült tetszés szerint túltölteni.

Erre az angolok közül valamelyik belső középpályásnak ki kellett lépnie, így a túloldali szélső védő üresen kaphatta labdát egy forgatás után (lásd Vrsaljko vs. Alli fentebb a képen).

4. Rossz Perisic/Rebic, jó Perisic/Rebic, feltámadó Mandzukic

Zlatko Dalic sokak számára érthetetlen módon nem cserélt a kilencven perc során, pedig Rebicnek és Perisicnek jobbára csak buta lövései, rossz beadásai, túlcselezett helyzetei, rossz megoldásai, és helyezkedési hibái voltak (Perisic többször is elengedte Trippier-t).

Perisic és Rebic távoli lövései a 71. percig

Dalic nagy erénye, hogy kitartott mellettük, még akkor is amikor Walker a második félidő elején többször remekül szerelt Rebic ellen. Pedig Kramaric, Pjaca, vagy akár Kovacic (a középpályára) simán bejöhetett volna, és a sokáig észrevehetetlen Mandzukic is jobbára haldoklott. Megérte pályán hagyni őket, mert a hosszabbításban ők jelentették a pluszt.

6 lövés az utolsó ötven percben, mind a tizenhatoson belülről!

5. Epic Brozo

A meccs egyik meg nem énekelt hőse kétségkívül Marcelo Brozovic. Az Inter drukkerek nagy kedvence Anglia ellen megmutatta, hogy nem véletlenül viseli (ő és a kávéháza) az Epic Brozo becenevet.

Amikor végre Rakitic és Modric megfelelő pozíciót vett fel, egy kicsit segítettek neki, beindította a hengert. A 75. perc után egymaga mutatott be negyven labdaérintést, míg angol részről a poszttársak, Alli és Lingard együtt 51-ig jutottak.

Emellett összejött a meccsen 11 szerelési kísérlete (a legjobb angol Henderson 5-tel), 11 labdavisszaszerzése, és lenyomott 25 párharcot, (48 százalékos hatékonyság), ami a legjobb mutató a horvátoknál. Óriási szerepe volt abban, hogy az angolok alig alakítottak ki jelentős helyzetet a 60. perc után, hiszen egész mérkőzésen csak egyetlen lövésük talált kaput – ebből lett a gól az 5. percben – a hat kísérletből, míg Horvátország 16 próbálkozásából hat is!

Kiemelt kép: MTI/AP/Pavel Golovkin