Brazília a vébé legjobb csapata, de ez semmit sem jelent

A negyeddöntők előtt összevetettük a nyolc versenyben maradt csapatot. Nem ez a leglátványosabb világbajnokság a történelemben, ám roppant szoros a mezőny, így könnyen előfordulhat, hogy az általunk hátrébb sorolt társulatok simán verik az esélyesebbnek kikiáltott válogatottakat. Listánk szigorúan szubjektív.

1. Brazília

Brazília elsőségéhez nem igazán férhet kétség. A gyengébb első húsz perc után Titének sikerült megoldania a magasan letámadó, kontrákra építő, a Neymar, Willian párost emberfogással követő mexikói taktikai rejtvényt. A brazil kapitány Juan Carlos Osorio taktikáját úgy überelte, hogy Paulinhót eggyel feljebb tolta negyedik középpályásnak, és így nemcsak tehermentesítette a labdakihozatal alól, hanem a Herrera, Guardado, Marquez triót is hatástalanította.

Középen Casemiro hat sikeres szerelést mutatott be Mexikó ellen, ezzel a brazilok már 75-nél járnak a tornán, és vezetik a statisztikát, mint ahogy teszik ezt a legtöbb védekezési kategóriában.

Nagy kérdés, hogy tudja-e pótolni az eltiltott Real-sztárt az erre egyébként kiválóan alkalmas Fernandinho, és hogy képes lesz-e semlegesíteni klubtársát, Kevin de Bruynét? Támadásban is kezdenek belejönni a brazilok: a gyakorlatilag minden fontosabb támadó-statisztikát vezető Neymarnak (23 lövés, 16 kialakított helyzet, 46 büntetőterületen belüli érintés) a befejezések is kezdenek összejönni, míg Willian (7 sikeres csel Mexikó ellen) is egyre jobb formába lendül. Ez rossz előjel a széleken a feltolt szárnyvédők és a bizonytalankodó Vertonghen miatt igencsak sebezhető Belgiumnak.

2. Franciaország

Argentína ellen Franciaország végre mutatott valamit abból a játékból, amitől sokan sokat vártak, és a szabadon flangáló Paul Pogba zseniális labdái számtalanszor találták meg a Kylian Mbappé, Antoine Griezmann párost.

Az argentinok még segítették is Didier Deschamps taktikáját, hiszen azzal, hogy – feltolva a szélsőhátvédeket – a széleken támadtak, a vébé egyik legnagyobb durranásának, Kylian Mbappénak sikerült középről beindulnia óriási területekre, ami, mint láthattuk, végzetesnek – a franciák számára nyerőhúzásnak –bizonyult.

Deschamps-nak Matuidi eltiltása okozhat gondot, de Ousmane Dembélé beállítása inkább csak félelmetesebbé teszi a franciákat, főleg úgy, hogy az uruguayi Martin Cáceres az egyik leggyengébb jobb- és néha balhátvéd a tornán, és a Portugália ellen remeklő Diego Laxalt (rá Mbappé vár) is inkább baloldali középpályás.

A franciák ellen talán az szólhat, hogy a hetvenedik perc után nem volt kaput eltaláló lövésük Argentína ellen, akiket 1-0 után nemhogy még a meccsbe is visszaengedtek, hanem hátrányba is kerültek. Ez a Oscar Tabarez által remekül összerakott, rutinos Uruguay ellen nem fog beleférni.

3. Uruguay

Uruguayé a torna talán eddigi legszervezettebben védekező csapata, a félelmetesen összehangolt tolódás és az egyéni képességek (Godin, Gimenez, Torreira) miatt az ellenfeleknek gyakorlatilag semmit nem engedélyeznek (az összes lövés 62 százaléka jön a tizenhatoson kívülről, ezzel vezetik a mezőnyt).

Uruguaynak a csoportkörben gondot jelentett a labdakihozós támadófoci, de egyrészt Torreira beállításával ezt sikerült valamennyire orvosolni, másrészt az egyenes kiesés szakaszban a sorsolás, és az ellenfelek (a portugálok is alapvetően kontráztak volna, de Cavani korai gólja borította a tervüket) miatt nem igazán kellett eddig ebben jeleskedni.

Cavani kiválásával vélhetően még inkább underdog helyzetből játszanak majd Luis Suarezék, és  Mbappé, Griezmann és Dembélé fékentartását a már mindent átélt Oscar Tabarez vélhetőleg jobban meg fogja oldani, mint Lionel Messiék tették.

4. Belgium

Belgium a könnyű csoportkör után majdnem megégette magát, és egyesek már készítették a kárörvendő posztokat, amikor Fellaini és Chadli közröhej tárgyából megmentővé avanzsált.

Az elképesztő utolsó szögletet és Lukaku sokadik zseniális labda nélküli elmozgásával kialakított ziccerét már kiveséztük, de talán Vertonghen és a belga védelem blamáiról kevesebb szó esett. Belgium négy gólt kapott a tortnán, a gyengélkedés nem meglepő, főleg annak ismeretében, hogy Roberto Martínez gyakorlatilag arról híres, hogy iszonyatosan támadó szellemben áll fel csapataival, és szinte az „úgyis eggyel többet lövünk” életfilozófiában hisz.

A kulcskérdés Brazília ellen az, hogy Martínez a már Japán ellen sem a leghatékonyabban működő támadójátékot erőlteti a védekezés rovására (lásd feltolt szárnyvédők mögötti terület), vagy átvált egy Mousa Dembelével megerősített középpályára fókuszáló 4-2-3-1-re?

A 3-2-4-1-es támadófoci, a Tite-féle atombiztos brazil védelem ellen és a Neymar, Willian, Coutinho, Jesus (Firmino?) kvartett ellen eléggé rossz döntésnek tűnik, de nem rosszabb döntés-e visszatérni a 4-2-3-1-re, amit 2016-ban, Spanyolország ellen (0-2) feladott Martínez, és vélhetőleg azóta keveset gyakoroltak. Arról nem is beszélve, hogy ez visszafejlődés is lenne, továbbá annak a beismerése, hogy a háromvédős alapjáték nem elég hatékony, ami nem a legjobb üzenet a csapat felé.

5. Horvátország

Horvátország a titkos esélyesből kicsit visszaesett a dánok elleni szenvedős továbbjutás után, és így az Argentína, illetve Nigéria elleni győzelmeiket is helyén kell kezelnünk. Meglepetés volt, hogy a kezdeti rohanás és horvát fölény után Schöne beállításával még a nem éppen bivalyerős Dánia is kontrollálni tudta a híres horvát középpályát: Horvátország a 45. perc és a 116. perc ( Luka Modric kihagyott büntetője) között alig-alig tudott érdemben helyzetet kialakítani.

A védelmüket egyelőre inkább a szerencsés, mintsem a kiváló jelzővel illetnénk, hiszen az elvileg gólt eredményező helyzetek számát kalkuláló mutató szerint öt gólt kellett volna már kapniuk, ehelyett viszont csak kettőnél járnak. Ennek ellenére Modricék az Oroszország elleni negyeddöntő esélyesei, és a szerencsés sorsolásnak köszönhetően (az angol-svéd párosnál is jobbnak tartjuk őket) „simán” a döntőig menetelhetnek.

6. Anglia

Anglia a Kolumbia elleni dráma után már a saját mumusát (büntetők) is legyőzte, ezért joggal vetődik fel a kérdés: nem a csapat erejének alábecsülése-e a hatodik helyezés? Nos, a rendkívül defenzív és legnagyobb sztárja, James Rodriguez nélkül játszó Kolumbia ellen inkább szenvedett Gareth Southgate csapata, és kiütköztek a hiányosságai.

Egy masszív védelem és megerősített középpálya ellen a két nyolcas (Jesse Lingard és Dele Alli) keveset tudott hozzátenni a játékhoz, a két szárnyvédőnek pedig továbbra is megvannak a korlátai védekezésben, bár Kieran Trippier Neymar mögött a második legtöbb helyzetet alakította ki.

Elől még mindig óriási a Kane-függőség (a kilenc gólból hatot ő szerzett), de a korábban az egekig felmagasztalt rögzített helyzeteknél Kolumbia ellen gyakorlatilag csak az íveljük fel a hosszúra, úgyis jön Maguire-figura volt észrevehető. Ha alábecsülik Svédországot – szerencsére ez a „Football is Coming Home” népétől távol áll –, ráfázhatnak, főleg azért, mert a vébén még csak kettő angol akciógól született, miközben Svédország eddig csak egyet kapott akcióból és egyet pontrúgásból. Emlékezzünk: Toni Kroos 95. perces bombája nem éppen a súlyos védelmi hiba kategóriába esik.

7. Svédország

Svédország a torna egyik meglepetéscsapata, hiszen Zlatan Ibrahimovic nélkül a szakértők a 15-16. legerősebb csapatnak tartották, míg a közvélemény vélhetőleg még ennél is kevesebbre tartotta Janne Andersson nem igazán látványos focit játszó csapatát. Korábbi elemzésünkhöz annyit tennénk még hozzá, hogy a csapat elképesztő mentális erővel rendelkezik, hiszen a Németország elleni utolsó perces vereség sok együttest végleg padlóra küldött volna, ők viszont Mexikót és Svájcot is legyőzték.

A fantasztikus védekezésüket jól példázza az Impect mutatója a PACKING – ami az átpasszolt védők számát méri –, ebben Svédország 19-cel a vébé legjobbja.

De a kontracsapathoz képest elég lassú Svédországnak támadásban sincsenek gondjai, hiszen a negyven átjátszott ellenfélnél csak Brazília (47) és Belgium (56) tud többet felmutatni.

8. Oroszország

Rangsorunkat Oroszországgal zárjuk, tesszük ezt annak ellenére, hogy egy történelmi meccsen, tizenegyesekkel kiverték Spanyolországot a nyolcaddöntőben. Az oroszok több fontos statisztikában is az utolsók között állnak, ez viszont valószínűleg nem foglalkoztatja őket és továbbra is élvezik majd a lesajnált házigazda szerepét.

Jó teljesítményből sincs hiány: az eddig inkább betliző Akinfejev a tizenegyespárbaj óta nemzeti hős, a 15 labdát lefülelő és a spanyolok elleni meccsen a társainal majdnem kétszer annyit passzoló Mario Fernandes (62-32) pedig a védelemből lóg ki felfelé.

A középpályán a rengeteget dolgozó, de a lövésekre még így is elég erőt tartalékolni tudó Golovin a torna egyik nagy felfedezettje, míg például Szamedov a büntetőterületre már 12-szer is pontosan passzolt, ennél csak Lionel Messi (14) tudott többet. Elől Artyom Dzjuba továbbra is a leggyakrabban keresett célpont, és neki bírnia kell erővel, mivel a helyettese, Fjodor Szmolov 137 perc alatt 15 labdát is veszített, így egyelőre a csapat legnagyobb fékje.

Kiemelt kép: Getty Images