Papíron a Spanyolország-Oroszország meccs tűnik az egyik legsimábbnak a legjobb 16 között az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon. A FiveThirtyEight nevű, kiváló amerikai modell szerint akár 78 százalék esélyük is lehet a még mindig a vébé második legnagyobb esélyesének tartott spanyoloknak a házigazda orosz válogatott ellen, pedig az előrejelzések a hazai pálya előnyét is belekalkulálják. Nagy kérdés, hogy a szbornaja melyik arcát mutatja majd a Luzsnyiki stadionban: azt amelyik csak három lövésig jutott és simán kikapott Uruguaytól, vagy azt, amelyik nyolc gólt lőtt az első két meccsen?
Dzjuba vezeti az orosz légierőt
Spanyolország hiába vezet rengeteg statisztikai mutatóban (labdabirtoklás, passzhatékonyság, ötösön belüli lövések), az mindent elmond, hogy egy hosszabbításbeli szöglet után szerzett Iago Aspas-gól kellett a csoportelsőséghez a már kiesett Marokkó ellen. A Hervé Renard által kiötlött taktika és a harcias, kemény játék az orosz válogatott számára követendő példa lehet, hiszen Iniestáéknak – Isco kivételével – kifejezetten nem ízlett a presszing. Az oroszok, mint tudjuk, az egész mezőnyben a legtöbbet futják, és ők vezetnek a sprintekben is, így tehát nem az erőn múlik. Hiába van tele a spanyol válogatott a világon legjobban passzoló sztárokkal, a marokkói Boutaib gólja jól mutatja, hogy még olyan korszakos zsenik, mint Andrés Iniesta és Sergio Ramos sem immunisak a jól megszervezett, agresszív letámadás ellen:
A Roberto Mancini által a Zenittől a kiscsapat Arsenal Tulába száműzött 29 éves támadó nagy harcos: nyolcvanezer dollárt tett be a saját pénzéből, hogy a szentpéterváriak ellen játszhasson a tavasszal, a 89. percben pedig ki is egyenlített az olasz edző szeme láttára. A magát kicsit Zlatan Ibrahimovicnak tartó, majd kétméteres kolosszusnak Fabio Capellóval és Unay Emeryvel (akit csak trenerishkának, azaz edzőcskének szólított) sem sikerült kijönnie, és csak a jó barát Alekszandr Kokorin sérülése miatt jelölte a szűk keretbe Csercseszov – az edzőt egyébként Kokorinnal együtt gúnyolták ki az Instagramon.
Fjodor Szmolov első meccsen nyújtott gyenge teljesítménye után a 70. percben becserélt Dzjuba gólt szerzett, majd Egyiptomnak is beköszönt. Kilencven kilójával és termetéhez mért kimagasló ügyességével nem igazán tudtak mit kezdeni az ellenfél védői, és a csoportkör végére az orosz csapat első számú célpontjává vált.
Dzjubára tehát érdemes lesz felívelni a labdát orosz oldalon, hiszen könnyen elképzelhető, hogy képes lesz visszatenni a labdát lövésre. A támadásépítésben remeklő, de a védekezésben bizonytalankodó Piqué–Ramos kettős életét rendesen megkeserítheti majd Dzjuba, ha a bal oldalról (az 58 orosz beadásból 39 innen indult) Zsirkov és Golovin ki tudják őt szolgálni beívelt labdákkal.
A fentiek alapján az orosz légifölény talán a rögzített helyzeteknél jöhet ki igazán, ám a statisztika alapján nem lesz ez ilyen egyértelmű: a spanyolok a csoportmeccseiken összesen csak hat szögletet engedélyeztek az ellenfeleknek, miközben az oroszok csak hét lövésig jutottak rögzített helyzetekből, ezzel a 32 csapatból a 28. helyre jók.
Spanyol mögékerülés és Isco-disco
A spanyol védelem gyengéiről már értekeztünk, de azért a szerencse szerepét nem szabad alábecsülni: öt gólt kaptak, de csak kettőt akcióból. És azok is milyenek voltak:
- De Gea óriási potyája Ronaldo ellen,
- illetve Ramos-Iniesta szerencsétlenkedése után Boutaib találata.
A másik három egy-egy Ronaldo büntető és szabadrúgás, illetve egy szöglet, ahol Sergio Ramost megelőzték.
A vébé előtt menesztett Julen Lopetegui általi pozíciós játékot követő Fernando Hierro csapata a labdabirtoklást és a letámadást nemcsak támadásra használja. A Guardiola-féle filozófia (amit tiki-takának csúfolnak) egyik alapérve, hogy a visszatámadásoknak köszönhető 70-75 százalékos labdabirtoklási arány és a feltolt védekezés alig-alig engedi az ellenfelet lövésekhez. Ez lett volna Jogi Löw terve is, de a német kapitánnyal ellentétben Hierrónak a villámgyors Carvajal–Alba párossal (Kimmich és Hector kicsit lassabbak), és a vérbeli mélységi irányító, plusz a kontrákat remekül megakadályozó Sergio Busquets személyében világszínvonalú emberei is vannak a feladatra, míg a németeknél Khediráról ugyanez nem mondható el. Mindezek fényében nem csoda, hogy a spanyolok három meccsen összesen 22 lövést engedélyeztek az ellenfeleknek.
Pepe Reina sérült, így a spanyol sajtóban már Kepa Arrizabalagát követelték a kapuba, de egyelőre Hierro és a csapat kitart a United kapusa mellett.
A Furia Roja támadásban egyébként továbbra is remekül játszik, a portugálok ellen ugye három gólt lőttek úgy, hogy a helyzeteik alapján számított várható találatok száma (xG) 1,7 lett volna. Irán és Marokkó ellen azonban már alulmúlták ezeket a számokat és a végén Iago Aspas kellett, hogy kimentse őket a pácból.
Mindezek ellenére gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy Spanyolország érdemben változtasson a taktikáján és mondjuk visszaálljon. Egy-két helyen lehet csak változás a Marokkó elleni csapathoz képest, a Hierro által favorizált Koké visszakerülhet a nem sokat mutató Thiago helyén, elöl pedig egy Asensio–David Silva cserére van kilátás. A spanyolok várhatóan a legjobb védekezés a támadás elvét követve fognak nekirontani az oroszoknak.
A bal oldalon induló támadások az ott szereplő négyes miatt továbbra is óriási fegyver lehet az oroszok ellen: az akció Sergio Ramostól szokott indulni, de Jordi Alba felfutásai és háromszögelése a sokat visszalépő Isco-Iniesta párossal komoly zavarokat fog majd okozni Mario Fernandeséknek. Érdekesség, hogy a brazil születésű jobbhátvédet José Mourinho még 2012-ben a Real Madridba akarta vinni, de Florentino Pérez inkább Dani Carvajalban bízott. És milyen igaza volt a presidentének:
A felfutó Fernandes mögötti résekbe a zseniális Isco indulhat be (meccsenkénti hét cselkísérletével harmadik Messi és Neymar mögött a tornán), míg a másik oldalon Marco Asensio kergetheti őrületbe a 34 éves Zsirkovot. Az is elképzelhető, hogy a két madridi ász akár helyet is cserél a pályán, de Asensio a jobbszélről befelé játszva ballal akár lövőhelyzetbe is kerülhet, ami neki azért elég szokott lenni.
24.hu-tipp: 4-2 Spanyolországnak
A marokkói-orosz recept tehát készen áll, de sajnos nem feltétlenül vannak meg hozzá a tökéletes hozzávalók: Dzjuba nem igazán a letámadásban erős, míg a szélsővédők se védekeznek valami keményen. A futballspanyol Cserisev és Golovin azonban remekül támadnak le és sebességük, valamint gólérzékenységük is megvan ahhoz, hogy összehozzanak egy akciógólt, míg Zsirkov beívelései után Dzjuba is szerezhet egy gólt fejjel.
Hátul a túl lassú Zsirkov és a szintén támadó szellemű Fernandes mögött a spanyolok mögé tudnak majd kerülni, és Isco és Asensio is ki fogja ezeket a szituációkat használni. A másik két gólra, az Ignasevic-bátyót könnyed délutáni snack-jelleggel elfogyasztó Diego Costa és Sergio „kieséses meccs van, tehát akkor most én jövök” Ramos pályázik.
Három dolog, amire érdemes figyelni a horvát-dán meccsen:
A kulcspárharc: Brozovic vs. Eriksen
Kevesen tudják, de a dánok 13(!) tétmeccs óta veretlenek, ebben a sorozatban pedig leginkább a Tottenham középpályásának, Christian Eriksennek van benne a keze, aki utolsó 16 válogatott meccsén 13 gólt szerzett és 5 gólpasszt osztott ki. Az idei tornán is mindkét dán gólban benne volt (egy gól és egy assziszt áll a neve mellett), nélküle egyszerűen elképzelhetetlen ennek a csapatnak a játéka. Mivel védekezésben mind a két válogatott nagyon jó, a meccs alakulása nüanszokon múlhat – éppen olyan nüanszokon, amilyeneket Eriksen szokott jelenteni. Ha Brozovic el tudja végezni rajta ugyanazt a munkát, amit az argentinok ellen Messin, akkor viszont őt is ki lehet venni a játékból: ennek nagy tesztje (is) lesz a mai meccs.
A győztes lesz a torna sötét lova?
A horvátok eleve titkos favoritként érkeztek a vébére (egy nagy generáció utolsó dobása lehet a mostani világbajnokság), a dánok javarészt Eriksen miatt számítottak érdekesnek, de a Peru elleni siker megdobta a szimpátia-indexüket. A franciák ellen utolsó csoportkörös fürdés (0-0) mindezt teljesen nullázta, azóta a dánokkal jórészt senki sem számol, holott éppen azt tudják, ami a horvátoknak nagyon nem feküdt a 2016-os Eb-n: kompakt, szervezett sündisznóállásban védekeznek, és odaadják a labdát az ellenfélnek, hogy kontrázzanak. A hosszú labdáik életveszélyesek (Yurari Poulsen visszatérhet eltiltása után), előszeretettel rugdossák át az ellenfél letámadását, és pontrúgásból is hatékonyak. Ha Horvátország hátrányba kerül, bajban lehet, egy esetleges továbbjutással pedig a dánok nem csak 1998 óta legjobb eredményüket érnék el egy világversenyen, de hirtelen a titkos favorit szerepét is átvehetnék déli szomszédainktól.
Ki lő gólt a horvátoknál?
Modric és Rakitic is nagyot játszik egyelőre a vb-n, Perisic és Rebic lubickol a kontracsatár szerepében, klasszikus centergólja ugyanakkor még nincsen a horvát válogatottnak ezen a vb-n. Mario Mandzukic ugyan soha nem arról volt híres, hogy ipari mennyiségben termeli a gólokat (cserébe a világ talán legjobban védekező támadója Edinson Cavani mellett), ám ha a horvátoknak tényleg felállt fal ellen kell szenvedniük a dánokkal vívott meccsen, szükség lesz egy olyan játékosra, aki a kapunak háttal is képes komoly dolgokat villantani. Mandzukic nagy vizsgája is lehet tehát ez a meccs, hiszen azt talán kár lenne várni, hogy ez a válogatott pusztán szélsők és középpályások által szerzett gólokkal is el tud menni a döntőig. Mandzukicnak és/vagy Kramaricnak villannia kell, és erre most van a legjobb esély.
Nyitókép: Alexander Demianchuk\TASS via Getty Images
