Harry Kane a kilencedik játékos a történelemben, aki legalább öt gólig jutott egy világbajnokság csoportmeccsein – és mindössze a harmadik, akinek ehhez elég volt csupán két mérkőzés.
Az angol válogatott csapatkapitánya a tunéziaiak ellen szerzett duplája után Panama ellen egy meglehetősen furcsa triplával (két büntető és egy sarkáról bepattanó labda) átvette a vezetést a góllövőlistán, és Geoff Hurst valamint Gary Lineker után a harmadik angol játékos lett, aki képes volt triplázni egy vb-meccsen.
Hurst az 1966-os torna döntőjében az NSZK ellen,
míg Lineker az 1986-os vb csoportkörében Lengyelország ellen ért el mesterhármast korábban.
Olyan egyébként 1954 óta egyetlen világbajnokságon sem fordult elő, hogy már a csoportkörök második fordulója után három játékos is képes legyen eljutni négy, vagy annál több gólig a tornán.
De nézzük sorjában.
A történelem első világbajnokságán, 1930-ban két játékos vitte a prímet a csoportmeccsek alatt a góllövőlistán. Az argentin Guillermo Stábile a franciák elleni első meccsen (1-0) még nem talált be, de a csoportban lévő másik két ellenféllel szemben már kíméletlenebb volt: Mexikónak mesterhármast rúgott egy 6-3-as meccsen, Chilét pedig két góllal boldogította az argentinok 3-1-es győzelmének alkalmából. Végül összesen nyolc találattal, gólkirályként és ezüstérmesként zárt.
Ezen a tornán még nem klasszikus csoportköröket rendeztek, mert bár mindenki játszott mindenkivel a csoportokon belül, azok száma nem volt állandó. Az USA például egy trióba kapott besorolást Belgium és Paraguay mellé, így Bert Patenaude két meccs alatt jutott el összesen négy találatig: a belgáknak egyet, Paraguay-nak hármat lőtt, az USA pedig az első helyen lépett tovább csoportjából.
Mivel 1934-ben és 1938-ban egyáltalán nem rendeztek csoportmeccseket a vb-ken, egészen 1954-ig kellett várni, hogy valaki újra gólfesztivált rendezzen a csoportkörben. Igaz, a lebonyolítás ezen a tornán sem volt mindennapi – a csoportokban nem játszott mindenki mindenkivel, csak a kiemeltek a nem kiemeltekkel –, így klasszikus csoportkörökről még nem beszélhettünk.
A híres Kocka a koreaiak ellen 9-0-ra megnyert első vb-meccsén azonnal mesterhármassal jelentkezett, hogy aztán a furcsa módon szintén nem kiemelt NSZK-val vívott, 8-3-ra behúzott meccsen már négyet suhintson. 2 meccs, 7 gól – Kocsis egyike azon három játékosnak a torna történetében, akik életük első két vb-meccsén legalább 5 góllal voltak képesek indítani.
Még ugyanezen a vb-n, ugyanebben a csoportban sikerült eljutnia négy gólig egy német játékosnak, név szerint Max Morlocknak is. Az NSZK válogatottja három meccset játszott a csoportban: egyet a kiemelt törökökkel (sima 4-1-es siker, Morlock lövi az utolsó gólt), majd egyet a másik kiemelt csapattal, a magyarral (3-8, Morlock pályára sem lépett).
Ezt követően viszont a lebonyolítás furcsasága miatt újra meg kellett küzdeniük a Dél-Koreát lelépő törökökkel, hiszen ebben az időben azonos pontszám esetén még nem számított sem a gólarány, sem az egymás elleni eredmény. A törökökkel így lényegében ki-ki meccset kellett vívjanak a németek, amit meg is nyertek: a 7-2-es, tükörsima győzelemből Morlock egy diszkrét mesterhármassal vette ki a részét.
A 3. számú csoportban eközben egy osztrák játékos, Eric Probst is szépen termelte a gólokat: Uruguay ellen ugyan nem talált be, de a skótokat az ő góljával verték a sógorok, majd Csehszlovákiának ő is gurított egy mesterhármast.
1958-ban egy újabb német is feliratkozott a képzeletbeli örökranglistára a csoportkörös vb-gólokat illetően. Halmut Rahn – a négy évvel korábbi berni világbajnoki döntő hőse – Argentína (2x), Csehszlovákia, valamint Észak-Írország ellen is betalált a svédországi torna első három meccsén.
a támadó egy mesterhármassal indított Paraguay ellen (7-3), majd a jugoszlávoknak (2-3) kettőt, Skóciának (2-1) pedig egy gólt rúgott, így hat góllal állt a csoportmeccsek zárásakor. Végül meg sem állt 13-ig, ami a mai napig rekord a vb-k történetében.
Négy évvel később, Chilében újabb magyar játékosnak sikerült a bravúr. Albert Flórián az angolok elleni, 2-1-es meccsen kezdte a góltermelést, majd jött a magyar vb-történet egyetlen gól nélküli meccse Argentína ellen, ahol értelemszerűen ő sem tudott betalálni. A hiányt viszont kamatostól pótolta a Bulgária ellen utolsó csoportmeccsen: a 6-1-es magyar sikert hozó mérkőzésen három gólt vállalt, és végül nem csak a csoportkör, de a torna gólkirálya is lett, megosztva.
Pont úgy, ahogyan a szovjet Valentyin Ivanov, aki Jugoszlávia, Kolumbia (kétszer), valamint Uruguay ellen is gólt rúgott a csoportban és szintén négy góllal zárt a tornán.
A szovjet Anatolij Bisovec a mexikóiak elleni nyitómeccsen (0-0) még megbújt a mezőnyben, de aztán Belgium (4-1) és Salvador (2-0) ellen is duplázott. Jairzinho ellenben egyetlen pillanatra sem szürkült el a torna legnehezebb csoportjában, és miután két góllal indított a nyolc évvel korábbi döntős csehszlovákok ellen (4-1), az angolokat (1-0) és a románokat (3-2) is kivégezte egy-egy találattal.
A német Gerd Müller viszont még hozzá képest is szintet lépett: Marokkó ellen a 80. percben szerzett győztes góllal indította a tornát (2-1, az NSZK hátrányból fordított), majd jött a bolgárok elleni kegyetlenkedés (5-2), ahol már mesterhármas került a neve mellé, többek között egy büntetővel megtámogatva. A csoport negyedik tagja, Peru ellen ezek után már nem lehetett leállni, és a 3-1-es meccsen Müller újabb mesterhármassal jelentkezett – így Kocsishoz hasonlóan ő is hét góllal zárt a csoportmeccseken.
Ugyanezen a tornán robbant be a perui Teófilo Cubillas is, aki Miroslav Klose mellett az egyetlen olyan játékos, aki két világbajnokság csoportkörében is kiemelkedő tempóban termelte a gólokat. 1970 volt a debütálás: a bolgároknak (3-2) egyet, a marokkóiaknak (3-0) kettőt vágott, de az NSZK elleni vesztes meccsen (1-3) is övé volt a becsületgól. Nyolc évvel később, Argentínában erre még rá is tudott tenni egy lapáttal, mert végül öt góllal – igaz, közte két, Irán ellen értékesített büntetővel – zárta a csoportmeccseket.
1974-ben, az NSZK-ban rendezett tornán a lengyelek vitték a prímet, igaz, ebben talán annak is volt némi szerepe, hogy Olaszország és Argentína mellett Haitit kapták meg csoportellenfélnek. Ezzel együtt nem kis dolog, hogy két játékosuk is képes volt eljutni négy gólig a csoportban: Grzegorz Latónak ehhez az argentinok ellen (3-2) szerzett dupla adta meg az alaphangot, hogy aztán Haiti ellen (7-0) megismételje a kétgólos teljesítményt, míg Andrzej Szarmach azzal hívta fel magára, hogy mindhárom csoportmeccsén szerzett gólt: Argentína ellen övé volt a harmadik, Haitinek mesterhármast pötyögtetett, az olaszokat pedig az ő góljával ejtette ki a lengyel válogatott.
Négy évvel később Cubillas mellett az ugyanabban a csoportban vitézkedő hollandok ásza, Rob Rensenbrink villogott – igaz, ő négy góljából hármat is büntetőből szerzett Irán, valamint Skócia ellen. 1982 Karl-Heinz Rummenigge éve volt: Algéria ellen góllal indította a tornát (igaz, az NSZK szégyenszemre kikapott), majd jött egy Chile elleni mesterhármas (4-1), és ki tudja, gyarapította volna-e még góljai számát, ha a gijóni szégyen alkalmával nem tökéletes eredmény mindkét csapatnak az 1-0-s német siker Ausztria ellen.
1986-ban a dán Preben Elkjaer Larsen, négy évre rá pedig a spanyol Michel jutott négy gólig a vb csoportkörében, aztán 1994-ben megint jött egy nagy dobás: az orosz Oleg Szalenko Brazília ellen (0-2) még nem jelentkezett, de aztán a svédek elleni büntetőjével, illetve a Kamerunnal vívott meccsen hintett diszkrét ötösével (!) kis híján megdöntötte a Kocsis-Müller kettős rekordját.
Rajta kívül ugyanezen a tornát Jürgen Klinsmann is villogott a csoportkörben: Bolívia és Spanyolország ellen egy, Koreával szemben két gól került a neve mellé.
1998 és az első harminckét csapatos világbajnokság ebből a szempontból nem hozott áttörést, mindössze két játékos, az olasz Christian Vieri, illetve az argentin Gabriel Batistuta jutott el négy gólig a csoportküzdelmek alatt.
Négy évvel később már combosabb volt a mezőny: Jon-Dahl Tomasson Uruguay (2x), Szenegál, illetve Franciaország ellen egyaránt betalált a csoportban, de a később gólkirályi címig jutó Ronaldo is összeszedte tornán szerzett góljai felét a Kína, Törökörszág, Costa Rica trió ellen.
Miroslav Kloséra, a világbajnokságok történetének legjobb góllövőjére pedig alighanem mindenki emlékszik: Szaúd-Arábia ellen egy mesterhármassal indította a tornát, majd az íreknek és Kamerunnak is betalált, hogy aztán több gólt már ne is szerezzen a tornán.
2006 megint Klose tornája volt, egy Costa Rica elleni duplával indult, majd egy gólcsendes lengyelekkel vívott meccs után következett Ecuador, és az újabb dupla – a német támadó pályafutásának ezen a pontján 9 vb-góllal állt már,
A jég a negyeddöntőben, az argentinok ellen tört meg, ott Klose mentette hosszabbításra a meccset a hazaiaknak, hogy aztán büntetőpárbajban végül be is húzzák a továbbjutást.
Négy évvel ezelőtt két játékos, Lionel Messi, valamint Neymar tudott már a csoportkörben négy gólig jutni a világbajnokságon, igaz, két forduló elteltével még egyikük sem járt ebben a magasságban. Neymar ugyan egy duplával indított a horvátok ellen behúzott nyitómeccsen, de aztán Mexikó ellen ő sem tudta megtörni a jeget (0-0), így a már kieső, szétesett Kamerun elleni duplával vigasztalódhatott az utolsó csoportkörben.
Messi vele ellentétben legalább minden csoportmeccsen betalált: a bosnyákok (2-1), illetve Irán (1-0) ellen is győztes gólt szerzett, majd jött a nigériaiaknak (3-2) berámolt dupla. Igaz, az egyenes kieséses szakaszban már nem jött újabb Messi-gól.
