Túl vagyunk a világbajnokság első csoportkörének javán, rajzolódnak kifelé a fontosabb tendenciák. Például, hogy nagyon úgy tűnik: ez egy kifejezetten jó vébé lesz. Vannak gólok, akadnak sztorik, drámák, kisebb-nagyobb meglepetések, miközben kevés a kirívó durvaság – még nem volt kiállítás! -, és egyelőre gól nélküli meccs sem jött szembe a kínálatban.
Európa egyelőre köszöni, jól van. A németeken kívül (erre vajon ki számított…) egyetlen válogatottja sem kapott még ki, miközben Afrika például kifejezetten szenved: Egyiptom, Nigéria, Marokkó – háromból semmi. És, hogy miért lehet fontos ez?
Utóbbi ezúttal – hosszú idő után először – még saját sajtója szerint sem esélyes semmire a tornán. Az újfajta felfogás pozitív hozadékait (ha vannak egyáltalán), még csak találgatni lehet, de az biztos – és erről már írtunk is –, hogy Anglia évtizedek óta nem készült olyan egységesnek tűnő, logikus koncepció alapján a tornára, mint most.
Gareth Southgate kapitány a nevek helyett saját elképzelései mentén válogatott, így maradhatott otthon a kapus Joe Hart, a középpályás Jack Wilshere, vagy a védő Chris Smalling, miközben nincsen már a csapattal a válogatottságot lemondó Wayne Rooney sem.
Az angolok lényegében klasszisok nélkül maradtak, így törvényszerűen a csapatjáték minél finomabbra hangolására voltak kénytelenek koncentrálni. Sémák persze így is akadnak: a bajnoki évadban 30 gólt termelő Harry Kane helyzetbe hozása kulcsfontosságú lesz a csapat sikeressége érdekében, de ugyanígy sok múlik majd azon is mennyire találja meg a helyét a szerkezetben a két fiatal klasszisjelölt, Sterling és Alli. Southgate mindenesetre a felállást tekintve is igencsak formabontó módon variál: a selejtezőket követően átállt három védőre, az eredetileg jobbhátvéd Kyle Walkert feltolta középre, és egészen az utolsó felkészülési meccsekig nem döntötte el, hogy a középpályán egy, vagy két labdaszerző játékossal szeretne felállni.
Fotó: Alexandr Kryazhev / Sputnik / AFP
A majom mindenesetre hétfőn este a vízbe ugrik, és ezt Angliában is tudják. Az utóbbi napokban megszaporodtak az optimsta kiszólások, Jamie Vardy például úgy nyilatkozott, a Leicester bajnoki címe előtti hangulatot érzi az öltözőben, Harry Kane pedig azt sem tartotta kizártnak, hogy a világbajnoki trófea lesz majd az első kupa, amelyet felemelhet pályafutása során. Apropó Kane: a Tottenham 24 éves játékosa a két évvel ezelőtti Eb-n az egész csapattal együtt csúfosan befuccsolt, most ellenben Southgate még a kapitányi karszalagot is nekiadta, csak, hogy bizonyítsa felé: őt tartja a csapat első számú vezérének.
Az angolok négy éve egy átmeneti kerettel – még volt Rooney, Gerrard, Lampard, Glen Johnson és Jagielka, de már ott toporzékolt Welbeck, Shaw, Lallana, Jones, Oxlade, Sterling és Barkley is – és Roy Hodgson irányításával felsültek és a csoportban ragadtak, igaz, Olaszország ellen kiváló meccset játszottak, Uruguay ellen pedig szerencséjük sem sok akadt. Ezzel együtt a győzelem nélküli kiesés sokak idegszálát felborzolta a szigetországban, és erre csak rátett egy lapáttal a két évvel ezelőtti Eb-szereplés a csoportból való nyögvenyelős továbbjutással, majd az Izland elleni történelmi égéssel a nyolcaddöntőben.
A keret ennek megfelelően jelentősen átalakult: a teljes vb-mezőnyt tekintve az angol keret tagjai rendelkeznek átlagban a legkevesebb, összességében pedig a másik legkevesebb válogatottsággal és az átlagéletkor is a legalacsonyabbak között van a torna résztvevői között. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a keret legsikeresebb góllövője a nemzeti csapat színeiben Danny Welbeck (16 találattal), akkor könnyű belátni, miért vár mindenki viszonylag keveset ettől az újjáalakulóban lévő brigádtól.
A csapat körüli legfrissebb hír most az, hogy rendbejött Marcus Rashford sérülése, aki még az utolsó otthoni edzésen kapott egy kisebb rúgást, ami miatt ki kellett hagynia néhány gyakorlást. Southgate ezzel párhuzamosan meghozta legfontosabb személyi döntéseit a kezdőcsapatot illetően: a védelemben a labdakihozatalokban erősebb Harry Maguire (Leicester City) kezdhet Gary Cahill (Chelsea) helyett, a védekező középpályás posztján minden bizonnyal a liverpooli Jordan Henderson kap majd helyet, míg balbekkben Ashley Young (Man Utd) nyerte a versenyfutást Danny Rose (Tottenham), illetve Fabian Delph (Man City) előtt.
Az így felálló kezdőben a várakozások szerint nem kevesebb, mint kilenc vb-újonc kap majd helyet, a keret tapasztaltságáról a legtöbbet pedig talán az mondja el: az alapemberek egyik „veteránja” az a Raheem Sterling, aki kevéssel múlt 23 esztendős.
Az angolok helyzetét némileg könnyítheti, hogy a tunéziaiak már a torna rajtja előtt elszenvedtek egy komoly vereséget: Jusszef Mszahni, a csapat irányítója ugyanis sérülés miatt nem kerülhetett be az afrikaiak utazó keretébe. A 49-szeres válogatott játékos áprilisban szenvedett térdsérülést, ami hat hónapra tette harcképtelenné.
Olyan csapás ez nekünk, mintha Argentínának Messi nélkül kellene játszania a vb-n
– magyarázta májusban a sérülésről a szövetségi kapitány Nabil Malul. A korábban a franciákkal Eb-t nyerő Roger Lemerre asszisztenseként dolgozó – és ebbéli minőségében a csapattal Afrika-kupát nyerő – edző a 2017-es ANK-búcsú után lett másodszor is a válogatott edzője, és viszonylag gyorsan gatyába rázta az addig nagyon hullámzóan teljesítő együttest.
Malul legfontosabb döntése az lesz majd, ki kezdjen a csapat kapujában a vb első meccsén. A korábbi első számú kapus, Ajmen Matluti 33 éves korára egyre többet bakizik, így nem kizárt, hogy a korábbi francia utánpótlás-válogatott kapus, a Nice játékosaként az elmúlt évadban Chatterraux-ban védő Mouez Hasszen kap majd lehetőséget a lécek között.
Fotó: Vladimir Astapkovich / Sputnik / AFP
A védelemben a fő kérdés az, hány fősre tervezi ezt a csapatrészt a kapitányt. Ha négy védővel játszik, valószínűleg a Meriah-Ben Jusszef kettősnek szavaz bizalmat, ha öttel, akkor melléjük bekerülhet a Leicesterrel PL-győztes Benalouane, vagy a szintén francia születésű Skiri – aki egyébként védekező középpályást is tud játszani. A balszélen Malul kirobbanthatatlan a csapatból, jobbhátvédben pedig valószínűleg egy újabb francia nevelés, Bronn kap majd lehetőséget.
A középpályán az egykoron szintén a Premier League-ben (Sunderland) játszó, egyébként természetesen francia utánpótlás-válogatott Wahib Kazri lehet az egyik legpotensebb opció, de inkább az tűnik most valószínűnek, hogy Szasszi előtt Kaui, a két szélen pedig Badri és Szliti kerül be a kezdőbe, hogy kisegítsen az egy szem csatár, Fahreddine Ben Jusszef mögött.
Érdekesség, hogy a két csapat húsz évvel ezelőtt szintén egymás ellen kezdte meg vb-szereplését: az angolok akkor Shearer és Scholes góljaival 2-0-ra győztek, de csak a nyolcaddöntőig jutottak a tornán. Igaz, akkor győzelmi reményekkel érkeztek…
Kiemelt képünkön az angol válogatott edzése. Fotó: Oleg Nikishin/Getty Images
