Távol álljon tőlem, hogy a torna negyedik napja után hangzatos kijelentéseket tegyek, de az a vébé eddig – természetesen Cristiano Ronaldo látványosra sikerült ellenszavazata mellett – egyelőre az egyéniségek bukdácsolásáról szól. A szervezett, logikusan felépített, precíz csapatjáték üt mindent, aki pedig arra teszi fel a szerencséjét, hogy a játékosai majd egy az egyben megoldják – szevasz, Deschamps! -, az szenved, mint malac a jégen.
Arról már volt szó tegnap, hogyan csúszott el Messi folyamatos erőltetésének banánhájén az argentin válogatott, de ott legalább az ember érteni véli, mi volt a mögöttes számítás a mestertervben. Lehet ugyanis sorolni a klasszis argentin támadókat kedvünk szerint tétre, helyre, befutóra, a helyzet mégis az, hogy Messi hiányában ennek a válogatottnak nem pusztán semmiféle elképzelése nem volt a selejtezők alatt, de eredménye sem sok akadt: nyolc meccs, egy győzelem, négy döntetlen, három vereség. Mit mondjak, nem épp az a kifejezett fáklyás menet, és akkor még finoman fogalmaztam.
Brazília vízfejű lett
Argentína esetében tehát úgy tűnik: Messi rojtosra hajtásának kifejezetten taktikai oka volt, és ez végül is teljesen független attól, hogy az elképzelés aztán az eredmények szintjén látványosan besült.
Tite csapatát a torna előtt a legtöbben azért sorolták(tuk) az esélyesek közé, mert védő és támadó oldalon egyaránt tele van jobbnál jobbnak tűnő opciókkal. Thiago Silva helyén bármikor be lehet dobni Marquinhost, Casemiro helyett a padból kiesve jelentkezik Fernandinho, Willian mögött ugrásra kész a zseniális Douglas Costa, Jesust Firminóra lehet cserélni, Coutinhót pedig a középpályán és a támadósorban egyaránt simán be lehet vetni. Ez a válogatott már messziről, hunyorítva sem igazán hasonlít a 2014-esre, amiben Neymar volt a megfellebbezhetetlen király, pusztán azért, mert, ha körbe nézett maga körül, akkor Fredet, Hernanest, Hulkot, Ramirest és Oscart látta életképes alternatívák helyett.
Ehhez képest a Svájc elleni meccsen Neymar olyannak tűnt, mint egy Bourbon-uralkodó: semmit nem tanult és semmit sem felejtett.
Az InStat vonatkozó adatai szerint a brazil sztár összesen 93 játékhelyzetben vett részt a meccsen, ami összességében még nem is lenne vészes szám, hiszen Marcelo (127) és Coutinho (110) is aktívabb volt ennél a brazil csapatban. Ha ellenben azt nézzük, hogy a mellette játszó Willian (69) és Gabriel Jesus (50) milyen számokat villantott, akkor már jól látszik:
Neymar ráadásul bár sokat vállalt, keveset hozott: játékba avatkozásainak mindössze hetvenöt százaléka volt sikeres, ennél egyedül Gabriel Jesus (58%) teljesített gyengébben a brazilok oldalán. Az öt kulcspassz ugyan kiemelkedően jó mutató, ám nagy kérdés, miért vállalt 28 párharcot is egy olyan játékos, aki ezeknek mindössze a felét tudta megnyerni. Összehasonlításképp: a brazil csapatban a védők között őrlődő Jesusnak volt a második legtöbb párharca, de még ő is megállt 16-nál, igaz, 80 percnyi játékidő alatt.
Ennél is sokkolóbb azonban az adat, miszerint
- Neymar összesen 19 csellel próbálkozott meg a mérkőzésen.
- Ezeknek kicsivel több, mint a fele jött be (10), ami persze varázslatosan magas szám,
- a pályán rajta kívül senki más még csak meg sem próbálkozott (!) négynél több csellel.
Emlékezzünk, mi lett a vége annak, amikor Neymar ugyanebben a mutatóban BL-rekordot (13) állított be a tavasszal: 3-1-es vereség a Real Madrid ellen és tükörsima kiesés.
Mutatjuk hat tételben, Neymar öncélú játéka miért kifejezett gátja Brazíliának
Hogy az eszetlen cselezésnek és a túlvállalásnak milyen eredményei vannak, annak margójára véssük fel: Neymar 9 (!) labdát adott el a meccsen, miközben mindössze egyetlen egyet szerzett vissza. A brazilok ebben a mutatóban összességében nem teljesítettek rosszul (48 labdavesztés és 51 labdaszerzés volt az összesített mutatójuk), de képzeljük el, mire mentek volna, ha Neymarnak csak egyetlen fokkal kevésbé pazarló a játéka.
Ugyanezt természetesen meccsképekre is lehet fordítani. Íme hat tételben, Svájc ellen Neymar öncélú játéka miatt miért nem működött a Selecao.
♦ Neymar négy védő közé viszi be, és bár Paulinho integetve kéri teljesen üresen úgy, hogy lendületből vezethetné a védelemre, annyira belebonyolódik a cselekbe, hogy már nem tudja leadni. Labdavesztés.
♦ Ugyanez pepitában, ezúttal megspékelve azzal, hogy Neymar a kapunak háttal veszi át a labdát. Ahelyett azonban, hogy azonnal lefordulna, vagy egyetlen érintéssel szabadulna a labdától, hagyja magát becsapdázni négy ember gyűrűjében. Az ilyen eseteknek innentől már csak két kimenetele lehetett: kiharcolt fault (Neymarral szemben tízszer szabálytalankodtak a meccsen, ez 1998 óta a legtöbb, amit egyetlen játékos elszenvedett vb-meccsen), vagy labdavesztés.
♦ A meccs vége felé Neymar már annyira nem bírt magával, hogy olykor a félpályáig lépkedett vissza labdákért, holott a pályán volt Renato Augusto és Fernandinho is, két kifejezetten jól passzoló játékos. Ezen a képen az látszik, hogy miközben megint cselez és cipeli a labdát, öt csapattársa is magasabban helyezkedik nála a pályán – miközben egy nyolc fős, kettős vonalban helyezkedő svájci falnak készül nekivezetni a labdát.
♦ Marcelo elviszi előle az embereket, Jesus bent leköt egy védőt, Augusto a túloldalon a befutásával kettőt. A befelé mozgó Neymarra azonnal kiront két svájci védő, ami szabad utat nyit Coutinhónak középen, ám Neymar nem passzol időben, hanem bevezeti a labdát az őt „lekettőző”, létszámfölényes helyzetbe kényszerítő bekkek közé. Újabb labdavesztés.
♦ Marcelo megnyert párharca és jó indítása után Neymar végre levegőhöz jut: van előtte szabad terület, miközben előtte Jesus, mellette pedig Coutinho tudja lendületes ráfutásával manipulálni a védők mozgását.
♦ Ehhez képest nézzük meg, mit hoz ki az előző kecsegtető helyzetből: ahelyett, hogy szabadult volna a labdától, három másodperc alatt bevitte három ember közé. Jesus hiába futott ki a szélre, hogy elvigye a védőket középről, fordulhatott vissza, mert Neymar nem olvasta a játékot elég gyorsan, túl sokáig cipelte a labdát. Coutinho még mindig tök üres mellette, de a lendület odalett, nincs is más választás, mint kipöckölni oldalra Marcelónak, miközben Svájc időt kap a teljes visszarendeződésre.
