Az argentin csapat játékát részletesen elemeztük a tornát megelőzően, és már ott, akkor is felhívtuk a figyelmet arra, hogy két dolog okoz nekik látványosan nagy gondokat:
- ha az ellenfél magasan letámadja őket,
- illetve a szélsőjáték.
Izland lényegében semmi mást nem tett története első vb-meccsére készülve – amely végül döntetlennel, történelmi góllal és pontszerzéssel zárult (Argentina-Izland 1-1) –, mint hogy rojtosra videózta az argentinok játékát, és tökéletesen begyakorolta az ellenük leginkább célravezető taktikai elemeket.
Kulcsfontosságú volt például, hogy ne kerüljenek korán hátrányba – mint két éve a franciák ellen az Eb-negyeddöntőben, amikor már húsz perc elteltével 0-2 volt, és amiből nem is tudtak kiegyenesedni, egy félidő alatt négyet kaptak –, ezt megelőzendő Hallgrimsson kapitány kitalálta, hogy eseti jelleggel bizony alkalmazni fogja a letámadás fegyverét is.
Ebből jött Izland első komoly, nagy helyzete a 10. percben, íme:
Négy a négy ellen maradnak fent az izlandiak, Caballero nem is tudja megoldani a helyzetet, eladja a labdát, a visszatámadásból pedig lényegében azonnal ziccerig mennek az északiak. Nem csinálták gyakran, mert elképesztően égette volna az energiákat fizikálisan és mentálisan is, de hatékonyságukat jól mutatja, hogy amikor egyszer megtették, abból lényegében be kellett volna lőjék a vezető gólt.
Sampaoli a csapat másik nagy problémájával ellenben legalább megpróbált kezdeni valamit. Mivel a selejtezőkön sokszor belefutott abba, hogy labdabirtoklás esetén nem elég széles a csapata (a 3-3-1-3-as formációt lényegében emiatt vetette el), a vb-re úgy sakkozott, hogy labdával 4-1-4-1-et próbál meg játszatni a csapatával. Ebben a kulcsszerep vélhetően Lanzininek jutott volna Mascherano mellett, de mivel a West Ham játékosa súlyos sérülést szenvedett a torna előtt, a kapitánynak gyorsan kellett személyi döntést hoznia – ő pedig a labdabiztos, de kevéssé kockázatvállaló Lucas Biglia mellett tette le a voksát az első meccsre, mondjuk Giovani Lo Celso, vagy Éver Banega helyett.
Az alábbi meccskép jól mutatja Biglia szerepét a meccsen: védekezésben Mascherano mellett helyezkedett, klasszikus 4-2-3-1-et formázva a csapattal, ám mihelyst Argentína labdát szerzett, máris lépett egy sorral feljebb.
Két dologra hívnánk fel a figyelmet: az egyik, hogy Mascherano indokolatlanul mélyen lép vissza labdáért, egészen a két védő közé, miközben akár Rojo, akár Otamendi nyugodtan cipelhetné még felfelé a játékszert. A másik, hogy Biglia eközben teljesen eltávolodik középpályás társához, túlzottan előre fut, be az izlandi védelem két vonala közé – kár, hogy esélytelen megtalálni így a labdával.
Be is jelöltük a képen, hogy a középpálya középső része argentin szempontból a totális senki földje – nem csoda, hogy az izlandi középpályás sor egészen nyugodtan hátrált vissza a védelemig, nem volt ugyanis ki ellen játszaniuk.
Hogy lássuk, milyen szerkezetet nyert a váltással Argentína, itt egy újabb meccskép:
Jól látszik, hogy az argentin arcvonal kifejezetten széles, Di María és Meza is a vonalak mellett, szinte teljesen vonalban helyezkedik Messivel és Bigliával. A kérdés csak az: miért? Milyen hasznot várt ettől Sampaoli? Az óriás védők mellett beadásokkal teljesen esélytelen lett volna próbálkozni. 170 centis Agüeróval a center posztján (nem is tették), az pedig a képen is látszik, hogy az izlandiak nem tették meg azt a szívességet, hogy feladják a kompakt védekezést – továbbra is a pálya közepére koncentráltak, joggal.
Két különlegesség Messi ellen
Argentínának maradt tehát a középső áttörés, mint lehetőség, és amiben Messi jobb napjain kifejezetten hatékony tud lenni. Ezt persze az izlandiak is tudták, nem véletlen, hogy két különlegességgel is készültek a világ legjobb játékosának semlegesítésére:
Emberezés Messin: általában minimum ketten vették körbe, hogy egyetlen jó csel biztosan ne legyen elég neki semmire. Az egyik kereste vele a párharcot, a másik a veszélyesebb útvonalat és a passzsávot védte.
A kettős emberezés Messin marad, de emellé Izland felpakol két olyan falat a kapu elé, amik között szó szerint nincsen egy méternyi hely sem. Érdemes megnézni a két védővonal közötti távolságot, és elképzelni, milyen eséllyel mozoghatna ide be bárki azzal a céllal, hogy labdát kapjon. Akik viszont a falon kívül rekedtek, és labdát kaptak, azonnal kilépkedtek az izlandi középpályások
Ezen a ponton jött ki ennek a keretnek a brutális Messi-függősége: az ő tökéletes kikapcsolásával semmit nem tudtak kezdeni a többiek, senki nem lépett elő valami váratlannal. Agüero gólja is inkább született az izlandi védelem figyelmetlenségéből, mint az alábbi képen ez remekül látszik is:
Az izlandiaknál mind a két védő belógott a védővonal mögé, így viszont terület nyílt a két csapatrész között, amibe visszamozogva Agüerónak egy lélegzetvételnyi hely is elég volt ahhoz, hogy leforduljon. Ez is azt mutatja: Izland védekezése egészen parádésan működött a meccsen, mert ilyen esélyből mindössze egyetlen egyet adtak az argentinoknak.
