A világbajnokság nyitómeccsének sztárja egyértelműen a két gólpasszt kiosztó, majd parádés szabadrúgás-gólt szerző Alekszandr Golovin, akiért a pletykák szerint lényegében Európa összes komoly csapata sorban áll.
Az orosz középpályás persze már a torna előtt is bőven radaron volt a megfelelő helyeken – a Juventus egyes források szerint konkrét ajánlatot tett a CSZKA Moszkvának, és állítólag José Mourinho is részben miatta tekintette meg a vb előtt az osztrák-orosz felkészülési meccset –, de
A kaltani születésű játékos nemrég töltötte be 22. életévét, és eddig felnőtt szinten csak a CSZKA Moszkvában játszott. Tizennyolc éves volt, amikor bedobták a bajnokságban hét meccsre, hogy aztán egy évvel később, a 2015/16-os szezonban már komoly feladatok is háruljanak rá: két góljával ő döntötte el például a Krasznodar elleni kupaelődöntőt, de tizennégy percre a Bajnokok Ligájában is szerepelhetett a Manchester Uniteddel vívott idegenbeli meccsen.
A szezon végére kvázi alapember lett Leonyid Szluckij CSZKA Moszkvájában, és mivel Fabio Capello viharos távozása után a szakember akkoriban a válogatottat is irányította, Golovinnak megnyílt az esélye a válogatott szereplésre is.
Sérülések is a kezére játszottak ugyan, de 20 évesen már a 2016-os Európa-bajnokság mindhárom meccsén pályára lépett: az angolok és Szlovákia ellen kezdő volt, a csúfos Wales elleni bukta alkalmával nem, de csereként 38 percet kapott a 0-3-mal végződő meccsen. Nem játszott jól – az egész válogatott borzalmas volt –, ráadásul a Szluckij által ráosztott mélységi középpályás szerepkör sem állt jól neki, de egyértelműen látszott: övé lehet a jövő az orosz nemzeti csapat középpályáján.
Golovin sokkal inkább támadó jellegű középpályás, mint bármi más. Okosan helyezkedik, jól olvassa a játékot – nem csillog feltűnően, de majdnem minden lényeges játékelemben képes kiemelkedőt nyújtani. Sokoldalúságára jellemző, hogy mindkét szélen, a csatár mögött, és box-to-box (a magyar futballnyelvből hiányzik a megfelelő fordítása a „vonaltól vonalig” futballozó labdarúgóknak) játékosként is bevethető a középpályán, egyedül talán a mélységi irányító és a labdaszerző szerepe nem áll neki jól.
Nem gyors, és nem vált ritmust különösebben kiemelkedően, de ezzel együtt képes egy az egyben is megverni az emberét, elsősorban annak köszönhetően, hogy alacsonyan van a súlypontja, ami miatt kiismerhetetlenül fordul le szinte bárkiről. A pontrúgásai már utánpótlás-szinten is életveszélyesek voltak – a 2013-as U17-es világbajnokságon is csavart egyet közvetlenül -, ráadásul abszolúte kétlábas, még a rögzített helyzetekben is képes variálni, mikor, melyik lábbal áll oda a labda mögé.
Az a fajta játékos, aki élvezi, ha terület nyílik előtte: energikus, ráadásul jól lép be az üresen hagyott folyosókba is. Mivel jól lő távolról – pályafutása elején szinte kizárólag hatalmas gólokat szerzett a CSZKA-ban és a válogatottban is –, könnyen hiszik el róla a hátráló védők, hogy gólszerzésre tör, miközben inkább a társak kiszolgálása jár a fejében.
Szerelni igazán nem tud, elsősorban emiatt történt az is, hogy bár edzői rendületlenül próbálgatták a védelem előtt játszatni, igazán támadóbb szerepkörben virágzott ki. Amikor berobbant, a legtöbben Alan Dzagojevhez, hasonlították, érdekes módon azonban az utóbbi időszak éppen arról szólt a CSZKA háza táján, hogy ők ketten helyet cseréltek a pályán.
És ha már Dzagojev: a középpályást a 2012-es Eb után szintén majd’ minden nagy európai csapattal összeboronálták, ám ő maradt Oroszországban, a karrierje pedig – bár ebben az olyan szerencsétlen sérüléseknek is volt szerepe, mint amilyet a nyitómeccsen is elszenvedett – megtorpant. Golovint sokan most az ő örökösének látják, és óva intik attól, hogy elkövesse ugyanazt a hibát, mint jelenlegi csapattársa.
Golovin Djuba fejére varázsolja a labdát a Szaúd-Arábia elleni nyitómeccsen
Tény ugyanakkor az is, hogy orosz játékos jó ideje nem produkált olyan egyéni teljesítményt a világfutball legnagyobb színpadán, mint csütörtökön Golovin. A fiatal középpályást megelőzően utoljára Alekszandr Zavarov osztott ki szovjet/orosz játékosként két gólpasszt is egy vb-meccsen, igaz, azon a találkozón a minket a csoportban kiütő szovjetek hosszabbítás után ezzel együtt is alulmaradtak Belgiummal szemben 1986-ban (2-4).
Golovin játékstílusához remekül illett, hogy a passzív szaúdiak egyrészt voltak szívesek teljesen céltalanul birtokolni a labdát, másrészt rendre hatalmas folyosókat hagytak a szélső hátvédeik mögött. Mindezt jól jelzi az is, hogy a középpályásnál posztjához képest relatíve keveset volt a labda (mindössze 35 passz), de mivel helye és lehetősége bőven akadt, gyakran próbálgatta biztonsági átadások helyett a kockázatos megoldásokat. Ezt a passzhatékonysága megsínylette (25/35 jó átadás, 71%-os pontosság), ám, hogy a mennyiség néha kevésbé fontos, mint a minőség, azt öt (5!) darab kulcspassza bizonyítja. Darabokra szaggatta a szaúdi védelmet.
Kiemelt kép: Zhong zhenbin/Imaginechina/AFP
