Honnan is jöttetek? Magyarországról? És a csapatotok kijutott a vébére?
– Moszkvában járva az elmúlt napokban többször is megkaptuk ezt a kérdést, ha külföldiekkel beszélgettünk.
Az érdeklődésük udvariasan becsomagolt információhiányról árulkodik, persze nyilván naivitás lett volna elvárni, hogy a két évvel ezelőtt Eb-szereplés után tömegek kezdjék el követni a magyar válogatott eredményeit, ugyanakkor a tudatlanságuk egyben megkönnyebbülést is jelent, mert így nincsenek tisztában azzal, milyen simán véreztünk el selejtezősorozatban.
az osztrákok elleni győzelmet követő eufóriából, a marseille-i vonulásból, vagy abból, hogy sikerült nyomot hagyni másokban, és lefitymáló nézés helyett elismerő hátba veregetés járt, ha megtudták, magyar vagy.
Éppen ezért néztük kissé fájó szívvel azt a hatalmas dzsemborit, amely Moszkva mindig forgalmas sétálóutcájában, a Nyikoljszkaja utcában tört ki, ahol első ránézésre nehéz volt eldönteni, hogy argentinból, peruiból, irániból vagy szaúdi drukkerből van több.
Minket meglepett, hogy a házigazda oroszokkal játszó szaúdi csapatot ennyi szurkolója elkísérte, de aztán egyikük, bizonyos Muath elárulta,
A szaúdiak egész jól szóltak, amikor a szurkolók összeálltak egy hangpróbára, de azért a nap győztese nálam az argentin válogatott lett, bár sosem rajongtam a csapatukért, mégis beleborsódzott a hátam, ahogy egymás után rákezdtek a szurkolói dalaikra.
A peruiak nem egyesítették erejüket, inkább kisebb csoportokba verődve hallattak magukról, az egyik brigád asztalától olyan vérpezsdítő latin zene hallatszódott, hogy az odavonzotta a bámészkodókat, így aztán is minket is.
„Tetszik a zene? Ez a huayno, egy tradicionális perui muzsika, amelyet olyan jellegzetes hangszerekkel játszanak, mint az ukulele, a pánsíp vagy a mandolin ” – kaptunk korrepetálást ének-zenéből a sörét kortyolgató Josétól.
úgyhogy érthető, hogy a mostani lehetőséget kihasználva jött mindenki, aki csak tudott. A peruiak nem kerültek könnyű csoportba, a franciákat nehéz lesz megelőzniük, de a dánokkal és az ausztrálokkal nagy csatát vívhatnak majd a továbbjutásért.
„Egy szurkoló mindig szeret nagyot álmodni, úgyhogy azt várjuk, hogy a legjobb nyolcig meg se álljunk. De valójában úgy vagyunk vele, már annak is örülünk, hogy itt lehetünk” – magyarázza José, mikor a csapattal kapcsolatos elvárásaikról, reményeikről kérdezzük.
Mivel több helyen is azt olvastuk, hogy Oroszország nagyhatalmi pozíciója miatt a mostani lesz minden idők politikával leginkább átitatott világbajnoksága, arra voltunk kíváncsiak, az ide érkező külföldiek hogyan viszonyulnak az oroszokhoz, illetve Vlagyimir Putyin elnökhöz.
„Nagyon jók a benyomásaink az itteni emberekről, abszolút barátságosak. A két ország között pedig nagyon jó a viszony, nekünk például vízum sem kellett az utazáshoz.”
Hogy mit gondolok Putyinról? Ő egy hatalmas figura! Bárcsak nekünk lennének ilyen politikusaink, de azok a velejéig korruptak, nem szeretem őket
– magyarázta óriási hévvel a José mellett ülő Nico.
Az oroszokból egyébként nem hiányzik az önirónia, az ajándékboltok hűtőmágnes kínálatában ott sorakoznak a polcokon a putyinos darabok is, az egyiken James Bondként ábrázolják, a másikon a népszerű fantasysorozat, a Trónok Harca uralkodójaként mutatkozik a Vastrónon, vagy egyszerűen csak annyi olvasható az elnök félmeztelen képe alatt: a legerősebb és a legnagyobb hatalommal bíró.
Természetesen a matrjoska figurákról is visszaköszön Putyin, de az aktuálpolitikához igazítva van olyan szétszedhető baba is, amelyen Donald Trumppal látható az oroszok első embere. Amikor épp egy ilyet próbál ránk tukmálni az eladó, a Magyar Narancsnál dolgozó kolléga emel egyet a téten, és megkérdezi, olyan nincs-e esetleg, amelyen Putyin Orbán Viktorral látható, mire a nő sajnálkozva tárja szét a karját.
A helyiek egyébként tényleg barátságosak, a forgalmasabb helyeken rengeteg önkéntes igyekszik segíteni, ha valaki elakad, vagy csak kérdéssel fordul hozzájuk. Egyiküket arról faggattuk, mit jelent számára, hogy az országa vébét rendez, és azt felelte, hogy számára az legjobb érzés, hogy most mindenki Oroszországra figyel. Ingyenjegyeket nem kap a munkájáért cserébe, de nem is azért csinálja, szimplán jó dolog, hogy is ő részese lehet a nagy vb-gépezetnek.
A legközlékenyebb helyi a 25 év körüli Jevgenyij volt, akivel a moszkvai üzleti negyedben, a hatalmas felhőkarcolók tövében futottunk össze.
„Nem vagyok elégedett a rendszerrel, nagyon zavaró a korrupció, a sokféle szociális probléma, de nem fogok kimenni az utcára tüntetni, mert félnék a következményektől.
Az idei választás előtt sok helyről hallottam, hogy Putyin ellenfelére, Pavel Grugyininre fognak szavazni, ehhez képest mi lett a vége? Simán nyert Putyin. Egyszerűen nincs alternatíva helyette, úgyhogy végül az is rá voksol, aki egyébként nem szimpatizál vele” – vázolt fel egy számunkra valahonnan ismerős forgatókönyvet Jevgenyij.
Megkérdeztük persze a vébéről is, azt mondta, jobban örült volna, ha a nagy stadionok helyett inkább edzőközpontok épülnek, mert hosszú távon annak jobb hatása lett volna, és szerinte a válogatott nagyon messze van a tíz évvel ezelőtti, Eb-bronzérmes szinttől, amikor még Andrej Arsavin vagy Roman Pavljucsenko volt a húzóember.
„Egy meccset talán megnyerünk, az elsőn erre jó esély nyílik a szaúdiak ellen, de a csoportból szerintem nem jutunk tovább” – tippelt Jevgenyij.
Pár óra múlva megtudjuk, igaza lesz-e, csütörtökön 17 órától elindul az év egyik legjobban várt eseménye, a futballtörténelem huszonegyedik világbajnoksága.
