Hiányzók: Götze, Schürrle, Höwedes, avagy ez már nem 2014

Eddig az 1958-62-es brazil és az 1934-38-as olasz csapat tudta csak megvédeni világbajnoki címét. Erre most a fogadóirodák szerint a németeknek komoly esélye van: a bukmékerek fej-fej mellett látják a Nationalelfet a szintén ötszörös szorzóval bíró brazilokkal, míg őket a spanyolok és franciák követik hétszeres pénzzel.

A Joachim Löw 12 éve, 2006 óta ül az újrázni készülő Németország kispadján. Aktuális csapatáról mindent elmond, hogy a brazíliai vb-döntő győztes gólját összehozó Mario Götze, André Schürrle páros hiába egészséges, kimaradt a kapitány 27-es keretéből és ez különösebben senkit sem zavart.

Götze és Schürrle elmúlt négy évének ismeretében ez nem akkora meglepetés, mint gondolnánk. Sőt akár Löw evolúciójának ékes példájaként is felfogható Götze szerepváltozása.

Korábban indulósebessége, cselezőképessége és játékintelligenciája miatt kvázi „német Messiként” hamis kilencest és/vagy tízest is játszott, a Bayernnél azonban nem tudott kulcsemberré válni és a legutóbbi két dortmundi szezon is inkább a sérüléseiről szólt, így játéka főleg az anyagcsere-problémák után kialakult izombetegség miatt jelentősen megváltozott.

A BVB elnöke, Hans Joachim Watzke lényeglátóan úgy fogalmazott, hogy „Mario most már inkább úgy akar játszani, mint Iniesta, nem úgy, mint Messi”. Így hiába volt talán a Dortmund pocsék szezonjának egyik fénypontja Götze visszavontabb játéka, kapu előtti hatékonyságának csökkenése (28 meccs, 3 gól) miatt ez kevésnek bizonyult a keretbe kerüléshez.

Löw ugyanis még mindig „Messiként” számítana Götzére, hiszen Iniestához hasonló kreatív támadó középpályásból elég jól el van látva (Özil, Draxler, Reus, Brandt, szükség esetén Kroos). Szintén ez az egyik oka annak, hogy az igencsak korlátozott képességű André Schürrlének – aki a konkurenseihez képesti technikai deficitje és lassabb gondolkodása miatt maximum kontráknál hasznos – nem jutott hely.

A brazil vébén szinte minden védőposztot bejátszó, a Juventusnál csak pár meccset kapó Benedikt Höwedesnek meccshiány miatt  nem jut szerep. E játékosok kihagyása, valamint, az, hogy az Augsburggal remek szezont futó, de abszolút kontrajátékos és beadógép Philipp Max (balhátvédből 13 gólpassz) még közelébe sem kerül a Nationalelfnek, mind Löw azon elképzelését erősítik, hogy

Németországnak a futballt játszó „svájci bicskákra”, azaz univerzális, több poszton bevethető játékosokra van elsősorban szüksége.

Leroy Sané kihagyása talán még pontosabban mutatja be Löw elvárásait, hiszen hiába választották a Manchester City szélsőjét a Premier League legjobb fiatal játékosának, a válogatottban csak egy poszton (bal oldali szélső) bevethető. Bár négy félévet abszolvált hallgatóként a „Guardiola Egyetemen” és most már megtanult a társainak is passzolni, még mindig inkább kontrajátékos, ami a Löw-féle taktikai evolúcióhoz már nem illik.

Emellett Löw kapitánykodása alatt Sané eddig még nem sokat tett le az asztalra (11 meccs gól nélkül, egyetlen gólpassz Azerbajdzsán ellen), a tavalyi Konföderációs Kupát pedig orrplasztikai műtétje miatt hagyta ki, ez vélhetőleg nem vált a javára.

Löwnek három megoldás is rendelkezésre áll Sané helyén; Julian Draxler és a leverkuseni Julian Brandt is képes ezt a posztot (plusz még két másikat) bejátszani, mint ahogy az általában kezdő Marco Reus is. Mellesleg Reus és Brandt ketten együtt játszottak annyit idén (3700 perc), mint Sané, így a frissesség se szól a 22 éves kiválóság mellett. Összességében bár Sané mellőzése az ausztriai edzőtáborban is sokkolóan hatott a német újságírókra, vagy épp a Lothar Matthaus és Michael Ballack-féle szakértőkre, taktikai szempontból és Löw filozófiájának fejlődésének kontextusában érthető a döntés.

Löw fejlődése

A német válogatott jelenlegi kerete és kezdője, összehasonlítva a korábbi világbajnokságokon használt felállásokkal Joachim Löw edzői evolúciójának ékes bizonyítéka. Edzői karrierje elején, a kilencvenes évek derekán a Stuttgart sokkal inkább a Balakov-Bobic-Elber féle mágikus háromszögről (és sajnos csak ritkán Lisztes Krisztiánról) szólt, mintsem a jópofa másodedzőről, akit később a sztárok meg is fúrtak.

Ugyan Löw még német kupát is nyert 1997-ben, de a kétezres évek közepére bukott edzőnek számított két törökországi kisiklás között a Kalsruher SC-nél sem alkotott maradandót, ahogy az FC Tirolnál, majd az Austria Wiennél sem. Mint azt a kiváló német szakíró Tobias Escher írja a Zeit der Strategen című könyvében, Löw egy szerencsés véletlennek is köszönheti szövetségi kapitányi karrierjének beindulását: az épp ugyanabban a stuttgarti étteremben ebédelő Nationalelf-menedzser Oliver Bierhoff összefutott vele, és eszébe jutott, hogy akár Jürgen Klinsmann stábjába is elférne egy ilyen remek taktikus, mint a „Jogi” becenévre hallgató tréner. Egy 2004 júliusi, a comói tónál lefolytatott három órás beszélgetés  után Klinsmann – bár az edzőképző tanfolyamról ismerték egymást – így kiáltott fel:

18 évig voltam profi futballista, de egy edzőnek sem sikerült elmagyaráznia, hogyan mozog egy védőnégyes. Joginak ez egy percébe került, és minden világos lett számomra.

Ebből alakul ki 2006-os világbajnokság bronzérmes Nationalelf még 4-4-2-es felállása egy dupla hatossal, ahol néha Ballack merészkedett előre, de Borowski és Schneider is rengeteget védekezett.

Escher egy másik a német futballtörténelmet elemző könyvében úgy fogalmazott:

Klinsi volt az arc, aki persze hozta az amerikai szemléletet, de mindketten egyetértettek abban, hogy még a kétezres évek elején is söprögetővel játszó lassú német focit, az angol futball mintájára, át kell vinni a 21. századba. Jogi volt a taktika, míg Löw a sváb iskolát hozta magával, ami elsősorban az őt egyébként az edzői poszton Stuttgartban követő  Ralf Rangnick-féle kontrafutballt és területvédekezést (Arrigo Sacchitól tanulva) jelentette.

A 2006-os hazai vébén Klinsmann fiatal csapata még csak kontrákra játszott – már egy elég erős letámadással –, de lendületével és eredményességével (a későbbi világbajnok olaszoknak 119 perc kellett az első gólhoz az elődöntőben) belopta magát a német szurkolók szívébe. A világbajnokság után Löw váltotta a lemondó  Klinsmannt és a 2010-es vébén csúcsra járatta a kontrafutball (argentinok elleni 4-0). Ám a spanyolok elleni elődöntő elvesztése fordulópontot jelentett Löw számára: ráébredt, nem elég a világ legjobb kontrafutballja, ezért Guardiola és a Bayern pozíciós játékát, filozófiáját is el sajátította el.

Positionsspiel Deutschland vs. Norwegen #NORGER #JuegoDePosicion #Positionsspiel pic.twitter.com/K47s36aTSb

— Jens Schuster (@jensschuster_de) 2016. szeptember 5.

A brazil vb-re már egyértelművé vált a pozíciós játék , amelyet a német válogatott 4-1-4-1 és 4-2-3-1-es játékrendszerben alkalmazott.

Itt még azonban nem voltak megfelelő szélsővédői (illetve Lahm gyakran játszott középpályást), így előfordult, hogy négy belsővédővel maradtak hátul, a többiek szervezték a játékot. A gyengébb pillanatokban, mint például az Algéria elleni találkozón a lényegében söprögetőt játszó Neuernek kellett mentenie, de a házigazdák elleni 7-1-nél elképesztő hatékonysággal működött a gegenpressing és a passzolás, majd az argentinok elleni döntőben is jobbak voltak a németek.

A 2016-os Eb-n Löwnél Kimmich és Hector személyében megjelentek a feltolt szélsővédők, sarkalatos pont lett a labda megtartása és akár U-alakú körbejáratása is. De szembetűnőek voltak a gyors forgatások, Hummels és Boateng hosszú keresztlabdái amivel 1-1 elleni helyzeteket tudtak kialakítani a széleken. De Gomez gyengébb formája, illetve értelmes középcsatár hiányában a franciák elleni elődöntő jelentette a végállomást.

A várható felállás

Megkockáztatjuk, Löw és csapata evolúciója okán a négy évvel ezelőtti világbajnok csapathoz képest az oroszországi keret erősebb és nagyobb játékerőt képvisel. A legutóbbi hírek szerint Manuel Neuer is végre valahára felépült és Löw kezdőként számít rá, így Marc André ter Stegen hiába a világ egyik legjobb kapusa, csak kispados lesz. Mats Hummels és Jerome Boateng (egyelőre még külön gyakorol). A fent említett szélsővédők közül Joshua Kimmich egy mélységi irányító már-már Philipp Lahm-i futballintelligenciájával rendelkező jobbhátvéd, aki Bajnokok Ligája-elődöntős meccseket is képes befolyásolni. A kölni hős Jonas Hector amikor épp nem balhátvédet játszik ilyen gólokra is képes:

Az immáron négyszeres BL- győztest, a világ talán legintelligensebb középpályását, vagyis Toni Kroost nem kell bemutatni: az ő visszalépései a baloldali félterületre az építkezés során kvázi harmadik középső védőnek, addig nem létező területeket felszabadító testcselei és zseniális forgatásai  most is bizonyára élményszámba mennek majd.

A box to box középpályás poszton szintén két klasszis verseng majd a kezdőért: a csapat egyik alapembere, a közkedvelt Sami Khedira és a volt dortmundi Ilkay Gündogan, aki folyamatos súlyos sérülések után végre ismét egészséges és első nagy tornájára készül. A hírek szerint Löwöt nem befolyásolja Gündogan és Mesut Özil Recip Erdogannal készült ominózus fotója sem, de persze nehéz megmondani, hogy ez nem csak afféle tűzoltás-e.

Özilnek nem igazán sikerült jól az idei szezon és hátfájdalmai is vannak (ami miatt a Szaúd Arábia elleni utolsó felkészülési meccset is kihagyja), de ez akár a vb-re való „rápihenésként” is felfogható. A PSG-nél nem annyira brillírozó egykori csodagyerek Julian Draxler Löw egyik nagy kedvence, mert három dolgot tud amit a szövetségi kapitány nagyra értékel: rendkívül labdabiztos, multifunkcionális támadójátékos és az 1-1 elleni párharcok specialistája.

Thomas Müller pedig ismét a régi fényében csillog – nem ő volt az egyetlen Bayern és német válogatott sztár, aki örült Ancelotti távozásának és Heynckes sokadik visszatérésének –  és 14 gólpasszal a Laziós Luiz Albertóval holtversenyben harmadik Leroy Sané (15) és Kevin de Bruyne (16) mögött az európai topligákban. Nyerőember mindenképp lehet, főleg a tíz vébégólja miatt (az argentin keretnek összesen 12 van), ám a meglepetésember szerepét aligha rá osztják majd.

Among the squads participating at the 2018 World Cup, only the squad of Argentina has more World cup goals than Thomas Müller [Opta] pic.twitter.com/0VNH0tbz3g

— Bayern & Germany (@iMiaSanMia) 2018. június 7.

A meglepetésember – Timo Werner

Timo Werner játékán alighanem sok minden múlhat: bár a Lipcsével idén visszafogottabb teljesítményt nyújtott a még mindig csak 22 éves, de már 169 Bundesliga meccset letudó csatár, iszonyatos sebessége, bemozgásai és gólérzékenysége miatt ő lehet az, aki végre valahára megoldhatja Németország csatárgondjait. A Mario Gomez, a kimaradó Sandro Wagner, vagy épp a helyére bejövő de végül a tornára nem utazó Nils Petersen alkotta csatáralakulat finoman szólva sem rakta túl magasra a lécet.

Ha az Özil, Draxler, Reus, Müller négyes képes őt segíteni, vagy éppen a Hector, Kimmich páros beadásai megtalálják az egyébként remekül fejelő lipcseit, vagy éppen az ellenfelek sok területet hagynak Wernernek  akkor könnyen elképzelhető, hogy képes felnőni a feladathoz és még gólkirály is lehet.

Gyenge pont, illetve mit lehet a német ellen kitalálni?

Természetesen mindig akad egy-két banánhéj amin akár még egy olyan szupercsapat, mint a német is elcsúszhat. A széleken felfutó védők mögötti területeken megkontrázható a Nationalelf: Kimmich nem a leggyorsabb ezen a poszton és Hector sem éppen a védekezésben jeleskedett idén.

Ha Boateng nem egészséges, akkor gondban lehetnek a letámadások és kontrák ellen, – amit gyakorlatilag már majdnem minden vébé résztvevő több-kevesebb sikerrel alkalmaz –, mivel Hummelsnek a sebessége hiányzik, míg a belső védők közül Matthias Ginter, Antonio Rüdiger, vagy az idén már három öngólt összehozó Niklas Süle  is képes egy-egy hajmeresztő hibára. A topcsapatok Németország elleni receptjére a spanyolok és a brazilok elleni barátságos meccsek szolgálhatnak alapul.

• A magas letámadás Hector ellen főleg, de akár az építkezésben szerepet játszó kapusra is kiterjesztve arra irányul, hogy egyrészt semlegesítse a Hummels, Boateng páros mélységi irányítását egy-két védekezésben sokat dolgozó csatárral.
• Ezzel elérhető az, hogy a német védők felrugdossák a labdát, majd a lepattanók megszerzése, üres emberek megtalálása után az aktuális ellenfél forgatásokkal, vagy gyors kontrákkal a szélen (Kimmich-Hector helyén), illetve Khedira, Kroos ellen középen eredményt érjen el.

Verdikt

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Németországnak van az egyik, ha nem a legerősebb alapcsapata és fentebb említett neveken kívül Marco Reus, Leon Goretzka, vagy éppen Julian Brandt is eldönthet meccseket. Bár akadnak kérdőjelek Neuer meccshiánya, Boateng és Özil sérülése és Werner fáradtsága miatt, a címvédéshez mégis minden adott.

Csoportgyőzelem esetén az F-csoport másodikja, vélhetőleg Brazília mögött (Szerbia, Svájc, vagy Costa Rica) sem jelenthet különösebb gondot, míg a nyolc között vélhetőleg a H-csoport győztese (Lengyelország, Kolumbia, Szenegál) és a G-csoport másodikjának (Anglia, Belgium) párharcából továbbjutó vár rájuk.

A négy között a spanyol (esetleg portugál, ha ők nyerik a csoportot), illetve az argentin csapat várhat rájuk, míg a brazil és a francia válogatottal csak a döntőben futhatnak össze. Joachim Löw épp most hosszabbított 2022-ig, és mivel irányítása alatt a német válogatott mind eredményességben, mind taktikai felkészültségben fokozatosan átvette a vezető szerepet az évtized elejét uraló spanyoloktól, talán már csak egy címvédés hiányzik ahhoz, hogy végleg (és Németországon kívül is) elismerjék, mint a legjobb szövetségi kapitányt.

Kiemelt kép: Daniel Roland / AFP