Egy önzetlen magyar focistával és Argentína leendő kedvencével találkoztunk a minivébén

Zlatan Ibrahimovic nélkül nem világbajnokság a világbajnokság, vallja a svédek köztudottan szerény csatára, így aztán nem csodálkoztunk azon, hogy a moszkvai reptéren pár méter megtétele után belebotlottunk a derék Ibrába,

igaz, csak egy életnagyságú papírmaséról mosolygott vissza ránk, mert a focivébé egyik szponzora jó érzékkel őt választotta reklámarcának.

A góljaival és örökbecsű nyilatkozataival jelenleg a Los Angeles-ieket boldogító Ibrahimovicnál is nagyobb sikert arattak a reptéren azok az orosz tornásznők, akiket zászlókkal és táblákkal vártak, miután megnyerték a budapesti esztétikusgimnasztika-világbajnokságot.

A mexikói fociválogatottal viszont nem sikerült összefutni, pedig a reptér előtt várakozó csapatbusz és a kordon mögött bámészkodók létszáma azt sugallta, hogy Javier Chicharito Hernández és a többiek bármelyik pillanatban felbukkanhatnak.

Pesten hajlamos elszörnyülködni az ember a reptéri árakon, külföldön pedig mindig elköveti azt a hibát, hogy nekiáll osztani-szorozni, hogy ami itt ennyi, az otthon mennyi is lenne.

Az eladónő kicsit sem leplezett mosollyal reagált arra, mikor kikerekedett szemmel csodálkoztam, hogy 245 rubelbe kerül a szomjoltás gyanánt vett üdítő, igaz, hogy a számokkal mindig is hadilábon álltam, de arra azért nem számítottam, hogy nagyjából ezerforintos kiadás lesz a vége.

A reptértől a szállásig vezető úton kiadós ízelítőt kaptunk a moszkvai panelrengetegből, bár el kell ismerni, azok a huszonöt emeletes toronyházak, amelyek újnak tűntek, egészen pofásak voltak. Maga a szállás aztán a Szovjetunió monumentalitását varázsolta elénk a négy hatalmas épülettel,

ahol a hallban békésen elfér egymás mellett a Csajkovszkijt játszó zongorista, valamint a borzalmas giccsparádét az arcunkba toló ajándékbolt.

Csütörtökön kezdetét veszi az idei év legnagyobb sporteseménye, a labdarúgó-világbajnokság, de a Lokomotiv Moszkva sportkomplexumában már két nappal a rajt előtt hatalmas nyüzsgés volt.

Itt rendezték ugyanis a legnagyobb orosz vállalat, a Gazprom által életre hívott a Futball a Barátságért nevű eseményt, amelyre 211 országból, köztük Magyarországról érkeztek fiatalok.

A rendezvénynek csak az egyik pillére a futball, a másik aspektus, hogy felhívják a figyelmet a körülöttünk lévő világ értékeire, illetve a környezetvédelem fontosságára.

Valószínűleg utóbbi megfontolásból lett focitornán induló a 32 csapat egy-egy ritka vagy veszélyeztetett állatfajról elnevezve, a két magyar fiatal, Lobmayer Bendegúz és Gáspár Réka a Gepárdok közé kerültek,

a csoportellenfeleik pedig a Galápagosi oroszlánfókák, a Hosszúszárnyú bálnák és a krokodilok rendjébe tartozó Gangeszi gaviálok voltak, utóbbi esetében bizony elő kellett hívni az internetes segítséget.

A világ minden tájáról érkezett gyerekeket focistákra és ifjú újságírókra osztották, a magyarok közül Réka feladata lett az, hogy cikkeket írjon és interjúkat készítsen, valamint a lelátóról szurkolt a többiek által csak Bennek hívott fiúnak.

A Galápagosi oroszlánfókák nem okoztak gondot Bendegúzék csapatának, amelyből kilógott egy Kilicsoy vezetéknevű török srác, aki jóval fejlettebb fizikummal rendelkezett, mint a kortársai, és ezt aztán rendesen ki is használta. Amilyen nagy erővel tudott lenni, annyira önző is volt a török,

Bendegúz meg is jegyezte utóbb, hogy néha igazán passzolhatott volna a csapat sztárja.

Mert ő megtette, olyan helyzetben volt, hogy simán gólt lőhetett volna, de inkább letette üres kapura a mellette érkező feröeri társnak, ezzel alakult ki az 5-2-es végeredmény. A 6 fős csapatokat – négy mezőnyjátékos és egy kapus lehetett egyszerre a pályán – egyébként egy-egy pár évvel idősebb edző dirigálta, és legtöbbjük komolyan vette a szerepét, a meccsek előtt és alatt úgy mutogattak kis táblájukon, hogy azt a műfaj királya, Várhidi Péter is megirigyelte volna.

Egy fölé bombázott szabadrúgás és izgalmak a Gepárdok kapuja előtt:

„Most nem voltam olyan jó” – tett tanúbizonyságot a profikra jellemző maximalizmusáról Bendegúz, aki kicsit sajnálta, hogy az edző hátrébb vonta őt a pályán, így nem tudott annyit előremenni, mint szeretett volna.

„Ben, a következő meccsen egy félidőre be tudsz állni a kapuba?”

– kapta a kérdést a csapat egyik kísérőjétől, amire egy bólintás volt a válasza, bár nekünk azért elárulta, hogy a kapusposzt egyáltalán nem tartozik a kedvencei közé, no de a nagyok is úgy csinálják, hogy ott teljesítenek, ahol épp szükség van rájuk.

Bár a szervezésre kevés panasz lehet, a mezkiosztásnál azért lehetett volna jobban figyelni, állapítjuk meg, amikor egy zöld-fehér-zöld és egy zöld-fehér-kék csapat küzd a következő körben a pályán, és irigyeljük a fiúkat, hogy ilyen remek arcmemóriával rendelkeznek, máshogy ugyanis képtelenség megállapítani, ki a társ és ki az ellenfél.

A két csapat csak a mezében hasonlít egymásra, a Hosszúszárnyú bálnáknál ugyanis játszik egy argentin srác, aki még Bendegúz török csapattársánál is akceleráltabb, ráadásul nemcsak erős, de nagyon jóban is van a labdával.

Ezt a gólt éppen Bendegúzék ellen szerezte az argentin:

A mögöttünk ülő argentinok a dél-amerikaiakra jellemző szenvedéllyel reagálnak minden olyan helyzetre, amikor ifjú honfitársuk a kapu előtt kavar, úgyhogy gyorsan megkérdezzük, lehet-e egyszer Lionel Messi-szintű játékos a hátán Arango Rolffi felirattal rohangáló tinédzserből.

„Ennyire ne siessünk előre, de az kétségtelen, hogy nagyon tehetséges. Támadó középpályás a posztja, és az Estudiantes a klubja, amely mindig híresen jó volt az utánpótlás-nevelés terén”

– magyarázza Santiago Farrell.

Mivel itthon Diego Maradona és Messi hatására komoly rajongótábora van az argentinoknak, arról faggatjuk a kollégát, Jorge Sampaoli szövetségi kapitány képes lesz-e megoldani, hogy ne csak Messitől függjön a válogatottja.

„Nem hiszem, kevés időt készül együtt a vébé előtt a csapat, ez nem elég ahhoz, hogy kialakítsanak B vagy C tervet, úgyhogy marad a Messi-függőség. Elöl biztos nem lesz gond, még úgy sem, hogy Mauro Icardit nem viszi magával a kapitány, inkább az a kérdés, hogy a középpályán és hátul képesek-e a többiek felnőni a feladathoz. Az NBA-döntő is megmutatta, lehet sokak szerint LeBron James a világ legjobbja, egyedül nem tud nyerni, úgyhogy Messi számára is nagyon hálatlan ez a szerep.

De optimista vagyok, mert ott voltunk a 2014-es vb-döntőben, a Copa América legutóbbi két fináléjában, ahol a masszívan bekkelő Chile csak büntetőkkel vert minket,

sokan ezeket a meccseket bukásként könyvelték el, de szerintem ez inkább azt mutatja, hogy a világ legjobbjai között van a helyünk”.

Bendegúz a második meccsen megszerezte ugyan első gólját, amikor szemfülesen lecsapott egy kipattanóra, de a többiek hátul nem nagyon bírtak az argentin tehetséggel, így aztán 1-3-as állásnál állt be a kapuba a Gepárdok magyar játékosa.

Aki csak egy gólt kapott, úgyhogy megtette, ami tőle telt, Arango Rolffi léc alá vágódó lövése pedig az a kategória volt, amikor egy idősebb kapusnak is nehéz lett volna védenie.

Az utolsó csoportmeccsnek már nem volt tétje, mert a Hosszúszárnyú bálnákat nem lehetett utolérni pontszámban,

Lobi – ez Bendegúz otthoni beceneve a csapatában – viszont így is odatette magát, kétszer is elsőrangúan szolgálta ki a passz fogalmát továbbra sem ismerő török társát.

Az addig gólt sem rúgó Gangeszi gaviálok azonban nem akartak 0 pontosként búcsúzni, és egy borzasztó messziről bezúzott szabadrúgásgóltól annyira felpörögtek, hogy végül 3-2-re nyertek, és még az sem zökkentette ki őket, hogy a török tankkal viaskodó védőjük percekig zokogott, amikor megsérült a bokája egy ütközésnél.

Ettől szép játék a futball, a magyar válogatott is tudna mesélni arról, milyen esélyesként orra bukni és milyen kissé lenézett csapatként bravúrt hozni, de itt most nem ez volt a lényeg elsősorban,

sokkal inkább a közösségi érzés, hogy különböző kultúrából érkező fiatalok barátkoztak és fociztak egymással.

Azért az esti döntőben megnézzük, el tud-e még három csapatot (nyolcan maradtak, negyeddöntő, elődöntő, döntő a maradék) egyedül verni Argentína leendő (?) csatárcsillaga.

Frissítés: nem jött össze. A negyeddöntőt még megnyerték a Bálnák, de aztán az elődöntőben az argentin srácot pórázon tartó dominikai védő és az elöl pengés dolgokat művelő brazil csatár vezérletével a Komodói sárkányok 2-1-re megverték őket, volt is nagy hiszti.

A döntőben is vezettek a Komodói sárkányok, de végül fordítottak a Csimpánzok, akiknél Kolumbiából, St. Kitts és Nevisből, Beninből, Malawiból és a Kongói DK-ból érkező játékosok szerepeltek.