Tite a világ legjobb edzőinek egyike. Csak azért nincs ugyanakkora neve, mint Guardiolának vagy Mourinhónak, mert nem Európában dolgozik – de egyébként pont ugyanolyan remek szakember, mint ezek a fickók
– nyilatkozta a brazil szövetségi kapitányról a korábbi válogatott futballista, jelenleg pedig televíziós szakkommentátorként dolgozó Neto. Azzal együtt, hogy a dologban van valami, nem árt leszögezni: Titének Brazíliában is idő kellett ahhoz, hogy valódi sztáredzővé avanzsáljon.
Válságmenedzsernek indult, sztáredző lett belőle
Az Adenor Leonardo Bacchi néven anyakönyvezett Tite a pályán védekező középpályást játszott, ám egy csúnya sérülés viszonylag korán véget vetett pályafutásának. 1990-ben kezdett edzősködni, első nagy sikerét viszont csak 2001-ben aratta, amikor a Grémio vezetőedzőjeként – csapatában például Marcelinho Paraíbával – Brazil Kupát nyert. Később kisebb csapatoknál próbálkozott, de többnyire csak annyi telt tőle, hogy a nehéz helyzetben átvett kluboknál eloltotta a tüzet, majd gyorsan megbukott. Elterjedt róla, hogy rövid távon kiváló válságmenedzser, ám építkezni nem tud, és ez a jellemrajz egészen addig tartotta is magát, amíg a kétkedőkre rácáfolva 2008-ban meg nem nyerte a Cupa Sudamericanát az Internacionallal.
Tite az alapoktól építette újjá a sztárcsapat játékát. A védelemmel kezdte – első teljes szezonjában 38 meccsen mindössze 36 gólt kapott a gárda és bajnoki címet nyert –, majd lépésről lépésre haladt előre, egészen a Boca Juniors elleni Libertadores-kupa elsőségig. 2012 végén aztán az abszolút csúcsra jutott a csapattal, miután a FIFA Klubvilágbajnokság fináléjában győzött az aktuális BL-győztes Chelsea ellen (1-0-ra, a perui válogatott Paolo Guerrero találatával).
Ami igazán lázba tud engem hozni, az az ösztönös támadófutball. A kedvenc csapatom az 1982-es brazil válogatott. Lényegében gondolkodás nélkül játszottak, ami lenyűgöző
– mesélte egyszer egy interjúban a jelenlegi kapitány, akit ezzel együtt inkább védekező felfogású edzőként ismernek hazájában. A Corinthianstól például úgy rúgták ki 2013-ban, hogy a csapat éppen 13(!) gólnélküli döntetlennel állt a bajnokságban. Tite defenzív, kockázatkerülő focija a visszájára fordult, ő pedig nem tudott elég gyorsan változtatni – túl sokáig tartott ki ugyanis a kulcsemberei mellett, akikben töretlenül bízott.
Ancelottitól és Zidane-tól is tanult, hogy megújíthassa a brazil focit
A brazil válogatott ezalatt készült a hazai rendezésű világbajnokságra, ahol aztán hatalmasat égett: bár az elődöntőig kínnal-keservvel még elevickélt a csapat, ott hatalmas pofont kapott az ereje teljében focizó németektől (1-7). Nem volt kérdés, hogy a 2002-es világbajnok Luiz Felipe Scolari nem maradhat posztján, sőt, a brazil futball teljes identitása megkérdőjeleződött a tornát követő hetekben. Sokáig az sem tűnt kizártnak, hogy a nemzeti csapat története során először külföldi kapitánynak szavaz bizalmat a szövetség, ám végül a hazai lobbi győzött, és a pragmatizmus brazíliai helytartója, Dunga került a kapitányi székbe.
Fotó: Fabrice Coffrini / AFP
aki ebben az időben szabadságát töltötte – azaz tanult és gőzerővel készült az újabb feladatokra. Amíg nem volt állása, átruccant például Európába, hogy a legmodernebb edzésmódszereket tanulmányozza. Járt a Real Madridnál, ahol Carlo Ancelottival és Zinédine Zidane-nal is hosszasan beszélgetett. Figyelt, szorgosan jegyzetelt, és hosszú heteken keresztül őrlődött azon, pontosan milyen formában, mely megoldásokat és hogyan kellene felhasználnia a brazil futballnak az Európában tapasztaltak közül.
Nem másolt, hanem adaptált. Tite jelenlegi filozófiáját leginkább az az időszak befolyásolta, amelyet Európában töltött, szabadságon
– mondta róla Paulo Vinícius Coelho, az egyik legismertebb brazil szakíró és elemző. Hogy mennyire sikeresen töltődött fel, azt jól mutatta a Corinthiansszal behúzott újabb bajnoki elsőség, 2015-ben. Amikor aztán Dungával a kispadon egy évvel később a brazilok zsinórban a második Copa Americájukon is hatalmasat égtek – 1987 óta először ragadtak bent a csoportban –, már nem is volt kérdés, hogy szövetségi kapitány lesz belőle.
Fotó: Alexandre Loureiro/Getty Images
Forradalom helyett gyors és okos döntések
Tite irányításával aztán a brazil válogatott villámrajtot vett. A selejtezőket Dunga érája alatt két keserves döntetlennel kezdő válogatott szeptemberben előbb Ecuadorban hengerelt (3-0, a frissen behívott Gabriel Jesus két góljával), majd sorrendben Kolumbia (2-1), Bolívia (5-0), Venezuela (3-0), Argentína (3-0) és Peru (2-0) ellen is győzött. Miután a következő naptári évben Uruguay-nak idegenben is méretes pofont utalt (4-1) ki a Selecao, szinte mindenki számára nyilvánvalóvá vált:
A regnáló szövetségi kapitány mérlege azóta is lehengerlő a brazil kispadon: 21 mérkőzéséből 17-et megnyert, és 3 döntetlen mellett mindössze egy Argentína elleni barátságos meccset (0-1) veszített el. Csapata ráadásul ezeken a meccseken mindössze öt gólt kapott, és olyan válogatottak ellen őrizte meg hálójának érintetlenségét, mint Németország (1-0), vagy Anglia (0-0 a Wembley-ben).
Bár az eredmények akár azt is sugallhatnák, hogy Tite forradalmasította a brazilok fociját, valójában semmi ilyesmi nem történt. Jó érzékkel nyúlt a kerethez, a játékosokkal azóta is körökkel jobb viszonyt ápol mint Dunga, és helyre rakta a csapatjáték egyensúlyát is. Neymar, Gabriel Jesus, és Coutinho köré gyors, váratlan, kreatív megoldásokra építő támadójátékot formázott, miközben a középpálya megerősítésével (a realos Casemiro mellé bekerült Renato Augusto, valamint a Corinthiansból jól ismert kedvence, Paulinho is) elérte, hogy szélső védői (Marcelo, illetve Dani Alves) szabadon futhassanak fel a támadásokkal.
Ami Dél-Amerikában elég, az európaiak ellen kevés lehet
A recept nem tűnt bonyolultnak. A Miranda és Marquinhos köré épített hátsó alakzat előtt Casemiro mélyen ülve játszott labdaszerzőt, mellette Renato Augusto – aki korábban a Leverkusennél még klasszikus tízesnek számított, de fokozatosan átalakult a szerepe, jelenleg pedig Kínában szerepel – feladata pedig az volt, hogy összekösse a támadó és védekező típusú játékosokat a pályán.
Paulinho velük ellentétben jóval szabadabb szerepkört kapott: cipelhette a labdát, és a labdabirtoklási fázisok végén az ellenfél tizenhatosa elé is oda kellett érnie, mint meglepetés-faktor. A pálya két oldalvonala mellett a felfutó védők adták meg a brazil arcvonal szélességét, elöl pedig Neymar vezetésével teljesen szabadon cserélgette helyét a három támadó (ebben sokat segített, hogy mind Coutinho, mind Jesus nagyon komplex, sokoldalú játékosok, és különösen utóbbinak szinte telepatikus erejű kapcsolata alakult ki a pályán Neymarral).
Fotó: Joe Klamar / AFP
A dél-amerikai selejtezőkön ez a modell remekül működött, már csak azért is, mert a helyi riválisok közül a legtöbb nem rendelkezett azzal a minőséggel, ami a brazilok dolgának megnehezítéséhez kell például a középpályán. Az is hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy a dél-amerikai selejtező-sorozatból ezúttal hiányoztak az igazán színvonalas csapatok: Chile jelentősen visszaesett, Uruguay belső problémákkal küszködött, Argentínában pedig szokás szerint permanens kapitányválság uralkodott.
Az angol sajtó brazil-szakértője, Tim Vickery szerint Tite látta mindezt, így eleve úgy sakkozott: a világbajnokságon, ahol már a nagy európai válogatottakkal is fel kell vennie a versenyt, más stratégiát alkalmaz majd. Mivel a brazilok leggyengébb pontja évek óta a két felfutó védőjük mögött megnyíló terület, az idei tornán kulcsfontosságú lehet, hogy a csapat elkerülje a saját térfelén történő labdavesztéseket. Ennek érdekében Tite bevetheti például a Manchester City középső középpályását, Fernandinhót, aki egyrészt remekül passzol – tehát az ellenfelek letámadása sem hozza zavarba –, másrészt egykor jobbhátvédként kezdte pályafutását, tehát zokszó nélkül képes visszazárni a fent ragadó szélső bekk helyére is.
Igen ám, de a horvátok elleni felkészülési meccsen kiderült: ebben a formációban a brazilok játéka sematikussá és kiszámíthatóvá válik a labdabirtoklási fázisban. Fernandinho ráadásul (Casemiróval és Paulinhóval egyetemben) meglehetősen látványosan szenvedett a passzjátékkal, amikor a horvátok letámadással próbálkoztak, mindez pedig azt üzente Tite-nek, hogy újabb finomhangolásra van szükség. A meccs félidejében Fernandinhót a sérüléséből visszatérő Neymarra cserélte, Coutinho visszalépett a középpályára labdákért, a Selecao játéka pedig egycsapásra változatos, izgalmas, kreatív és gyors lett.
Az osztrákok ellen (3-0) Neymar már kezdő volt, a középpályán pedig az a Coutinho, Casemiro, és Paulinho foglalt helyet, akiket a legtöbb brazil szakíró a Svájc elleni első vb-meccsen is a kezdőcsapatba vár jelenleg. Nem is kérdés, hogy mélyen védekező ellenfelekkel szemben Coutinho visszavont játéka hasznosabb lehet, mint akár Fernandinhóé, akár a kisebb sérüléssel bajlódó Renato Augustóé, ám nagy kérdés, hogy ha Brazília túlzottan kinyílik, nem rejt-e kockázatokat magában, hogy Tite mindössze egyetlen védekező középpályással segíti a hátsó alakzatot.
Az osztrákok elleni győzelem összefoglalója:
Ami a személyi kérdéseket illeti: Dani Alves sérülése a legnagyobb érvágás, hiszen ő volt az egyedüli olyan játékos a keretben, akinek megközelítőleg sem akadt hasonló minőségű helyettese. Akár a Man Cityben légióskodó Danilo, akár Fagner játsszon majd helyette a tornán, kulcsfontosságú lesz, hogyan dönt Tite, és mennyire engedi szabadon fellépni a támadásokkal az éppen aktuális jobboldali hátvédet. Nem lepődnénk meg, ha Coutinho középpályás játszatásának egyik ára például a jobbhátvéd konzervatívabb szerepköre lenne, már csak biztonsági okokból is.
A csatársorban nagy kérdés, hogyan, és milyen mennyiségben kap játékidőt a bombaformában lévő Firmino, akinek letámadásban játszott szerepe Liverpoolban nélkülözhetetlen, ám Brazíliában csak második számú opciónak számít Gabriel Jesus mögött. Hasonlóan remek támadófegyver lehet a padról beállva Douglas Costa, aki a Juventus színeiben idén 12 gólpasszt osztott ki a Serie A-ban, de a chelsea-s Willian is remek játékos, ráadásul ő a labda ellen is kifejezetten jól tud játszani, aminek az egyenes kieséses rendszerben még különös jelentősége lehet majd.
Az edző az, akinek a stílusát a csapathoz kell igazítani, nem pedig fordítva
– szól Tite egyik kedvenc mondása, ami egyben össze is foglalja szakmai filozófiáját. Ha kell, mindent felülíró módon pragmatikus, ha azonban az a feladat, hogy találjon helyet a csapatában négy zseniális támadónak egy nagy tornán (Coutinho, Jesus, Neymar, Willian), azt is képes megoldani. Született klubedző, aki minden folyamatot kontrollál: a brazil szövetség környékén mindenki el van ájulva a munkamoráljától, ami arra ösztökéli, hogy folyamatosan taktikai videókkal bombázza játékosait WhatsAppon.
A baj csak az, hogy eddigi tevékenységével olyan magasra tette a lécet, amit szinte kizárólag egy vb-győzelemmel lenne képes megugrani.
Kiemelt kép: Clive Rose/Getty Images
