Június 4-én, hétfőn volt a határideje annak, hogy a szövetségi kapitányok kijelöljék végleges, 23 fős keretüket az oroszországi labdarúgó-világbajnokságra. Az Egyiptomot irányító Héctor Cúper is így tett, és bár mindenkit az érdekelt, a Bajnokok Ligája-döntőn megsérülő Mohamed Szalah utazik-e (igen, ő a keret két támadója közül az egyik), az is nagy szó, hogy Esszam El-Hadarj is ott lesz a vébén.
El-Hadarj útja elég rögös volt Oroszországig, erről az egyiptomi labdarúgással foglalkozó KingFut szakírója, Ahmad Yousef írt egy érdekes cikket a brit Guardianba. A kapus Kafr El-Battikh falucskában született, ami két dologról híres: a görögdinnyéről és a fabútorokról, amiket ott készítenek. El-Hadarj édesapja is egy mesterember volt és már korán közölte fiával két utat lát neki: a kemény munka vagy a kemény tanulás.
El-Hadarj egy harmadikat választott, minden reggel szépen elvitte magával a tankönyveit, mintha csak iskolába menne, aztán futballozott egész nap, a piszkos ruháit pedig a folyóban mosta ki, hogy otthon ne tűnjön fel. Felfigyelt rá a közeli Damietta akadémiája 17 évesen, egy évet játszott náluk, mire eljutott addig, hogy közölni merje apjával:
Minden nap futva tette meg az akadémiai edzőpálya és az otthona közti hét kilométeres távolságot, erejével és vakmerőségével hamar kitűnt. Na, meg azzal, hogy nem volt kapuskesztyűje, az első akadémiai napján kapott egyet ajándékba, de másnap ismét csupasz kézzel jelent meg. Azt mondta, így edződik meg igazán.
1993-ban, 20 évesen debütált a Damietta csapatában és olyan jó első szezont produkált, hogy egyből meghívót kapott a válogatott bő keretébe. A debütálására aztán 1996-ig kellett várni, a mostani egyiptomi keret legfiatalabb tagja, Ramadan Sobhi csak tíz hónappal később született.
Esszam El-Hadarj 1996-ban titokban megegyezett az al-Ahlival, ahol aztán 12 évet töltött el és az ország egyik legismertebb és legjobb futballistája lett. Nyolcszor nyerték meg az egyiptomi bajnokságot, négyszer az afrikai Bajnokok Ligáját. 2002-ben, egy Kaizer Chiefs elleni afrikai Szuperkupa-mérkőzésen még gólt is szerzett, a saját térfeléről, szabadrúgásból. Azon kívül még egy találata van, azt már 2017-ben lőtte tizenegyesből.
A saját térfélről szerzett gól:
Az al-Ahlit 2018-ban hagyta el, azóta játszott Svájcban, visszatért aztán Egyiptomba, még az al-Ahli legnagyobb riválisánál, a Zamaleknél is védett. Tett egy szudáni kitérőt, majd újra egyiptomi évek következtek, 2017-tól kezdve a szaúdi bajnokságban szereplő al-Taawoun kapusa.
Közben az egyiptomi válogatottban 157 mérkőzésig jutott (eddig), amivel a harmadik az örökrangsorban. Négyszer nyert Afrika Kupát Egyiptommal (1998, 2006, 2008, 2010), háromszor a torna legjobb kapusának választották. A világbajnokság azonban eddig kimaradt az életéből, az egyiptomi válogatott ugyanis ezt megelőzően 1990-ben játszott legutóbb a vébén.
Ez mindenki számára üzenet: ha keményen dolgozol, az álmaid valóra válnak. Lehet, hogy 45 éves vagyok, de számomra ez csak egy számot jelent. Dolgozom kőkeményen és a lehetetlen szó hiányzik a szótáramból
– mondta a BBC-nek.
A legutóbbi szezonja nem sikerült a legjobban, és míg a selejtezőben kapott öt meccset Cúpertől, addig most, a vb-felkészülés hajrájában mindössze egyszer, Kolumbia ellen játszott, akkor is csereként. Viszont ott lesz a világbajnokságon, ami már önmagában nagy szó és alighanem a pályán is látni fogjuk.
Amúgy egy kis érdekesség: El-Hadarj lányát, Shadwát tavaly eljegyezte egy egyiptomi focista, Mahmoud Kahraba, ám 48 nappal későb szakítás lett a vége, miután kiderült, hogy a szélső már eljegyzett egy színésznőt is. A helyzeten nem segített, hogy Kahraba és El-Hadarj is egyiptomi válogatottak, de úgy tűnik, megférnek egy öltözőben, mivel mindketten ott lesznek a vébén.
Nyitókép: Fared Kotb / ANADOLU AGENCY
