Lesz címvédés?
Elképzelhető, de szerintem nem. Noha a német válogatottat nem érzem gyengébbnek, mint azt, amelyik négy évvel ezelőtt megnyerte a világbajnoki címet, most leginkább a brazil csapat van egyben. De azt is mondhatom tréfásan, hogy eddig két Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon voltam, mint közvetítő riporter és mind a háromszor Franciaország döntőt játszott, úgyhogy az egyik fő esélyes már meg is van. Nyolc ország nyert eddig világbajnoki címet, az egyikük – Olaszország – nincs is most ott a vb-n, de nagyon meg lennék lepve, ha más nyerne és nem a maradék hétből kerülne ki a végső győztes.
A sötét lovakra ezek szerint nagy pénzt nem tennél. Pedig két éve az Európa-bajnokságon Portugália pont egy ilyen történetet mutatott be.
Biztos vagyok benne, hogy lesz meglepetéscsapat. Lehet, hogy ez épp az Eb-győztes Portugália lesz, vagy mondjuk Uruguay. Bár valahol kérdés, hogy őket lehet-e a meglepetéscsapat kategóriába sorolni. Ugyanez a dilemmám a belgákkal is. Azt gondolom, az alapján, hogy az emberek előzetesen hova várják a csapatokat, talán a horvát válogatottban lehet a legtöbb. Nem lepődnék meg, ha akár az elődöntőig is eljutnának egy jó ággal, de a világbajnoki cím megnyeréséhez több kell. A vb-n hét meccsen keresztül kellene folyamatosan jól játszani, ezt pedig csak a hagyományosan nagy futballnemzetek tudják jelenleg.
A liverpooli Mohamed Szalah klubszezonjáról már most áradozik a világsajtó. Nem is ok nélkül, hiszen sorra dönti a rekordokat, aztán a BL-döntőn megsérült. Egyelőre ezért teoretikus a kérdés, ha felépül és játszhat, meddig kell a vb-n Egyiptomot lőnie, hogy reális esélye lehessen az Aranylabdára is?
Szalahnak annyiban szerencséje van, hogy orvosai szerint már játszhat a vb-n, no és Egyiptom nem került egy brutálisan erős csoportba. Ha nem Oroszországban lenne a vb, azt mondanám, hogy Szaúd-Arábiát és Oroszországot erőből meg tudják előzni, Uruguay már kérdéses. De mivel a házigazda nem nagyon szokott kiesni már a csoportkörben, ezért, ha egészséges lesz, sem könnyű a dolga…. Kérdés, egyáltalán milyen állapotban érkezik a vb-re.
Ha Egyiptom tovább jutna az első körből, nem lenne váratlan, és az sem, ha Szalah lenne a csoportmeccsek hőse. Az Aranylabda viszont más kérdés. A legfőbb riválisai is ott lesznek a vb-n, gondolok itt első sorban Ronaldóra, aki ötödik a BL-győzelmét ünnepelte, vagy mondjuk Griezmannra, aki miután eldöntötte az Európa Liga sorsát, ha megnyeri Franciaországgal a világbajnokságot, szintén nyugodtan lehetne Aranylabdás, ahogy Messi is, ha éppen Argentína nyer.
Mi mindenben más egy vb-re készülni, mint hétről-hétre a Bundesligára vagy a magyar bajnokságra?
Az egyik nehézség, hogy itt azért előfordulnak olyan csapatok, amelyeket én magam sem és a nézők sem nagyon láttak. Hirtelen, ha a Panama-Tunézia mérkőzésről kellene beszélnem – bár azt épp nem én közvetítem majd –, nyilván mindenki csodálkozna, hogy egyáltalán ilyen országok kijutottak. A másik, hogy a kommentátor nyilván igyekszik felkészülni amennyire csak lehet, próbálja magába szippantani a környezet hangulatát, azokat az eseményeket, érdekességeket, amelyeket ott a helyszínen csak ő maga láthat és élhet meg, de a nézők felkészültsége egészen eltérő. Például, ha Argentína bejutna a döntőbe: ott lesz a tévé előtt az is, aki idén negyvenszer látta Messit és az is, aki az egész évben most először ül le megnézni egy mérkőzést. Úgy kellene róla érdekeset mondani, hogy az se unja, aki az egész idényben őt figyelte és az se érezze magát kirekesztettnek, aki esetleg csak a vb-döntőt nézi meg.
Nem feltétlenül egy Dél-afrikai Köztársaság vagy Brazília, de Oroszország is különleges helyszínnek ígérkezik. Mi ugrik be először róla?
Az óriási távolságok és hogy rengeteget fogunk utazni. Ha a személyes tapasztalatokra vagy kíváncsi, akkor az 1994-es CSZKA-Ferencváros KEK-mérkőzés. Már maga a meccs sem ment simán, háromszor romlott el a monitorom, abból kétszer kicserélték a rádiós Molnár Dániel monitorjával. Voltak furcsaságok. A követségen laktam, a reptérre menet pedig elkezdett füstölni a Volga, amivel mentünk. Úgy nézett ki, hogy ott ragadunk. Aztán a reptéren is kalandos volt, a foglalásomban szereplő és az útlevelemben lévő név ugyanis nem egyezett. Ott volt a „B” betű, ami a hivatalos irataimban sehol sem szerepel. Óriási szerencsémre nálam volt egy névjegykártya, amit előző nap kaptam az orosz riporterkollégától és aztán ő igazolta, hogy ki vagyok.
Ez egyátlagos „jövök-megyek”közvetítés volt egy hónapra is elegendő kalanddal. Ezek után nem tölti el aggodalommal, hogy 30-35 nap alatt mi minden történhet meg?
Azért más az 1994-es Oroszország és más a mai. De az is igaz, hogy én Moszkvában jártam, Jekatyerinburg vagy Szocsi megint más világ lesz. Természetesen aggódik az ember a biztonsági kérdések miatt. Hogy mikor kell elindulni a meccsekre? Mennyire lesz nehéz bejutni a stadionokba? Mi történik, ha egyik vagy másik akkreditációs kártyára azt mondják nem jó ide vagy oda? Vagy a technikai problémákat hogyan és milyen gyorsan sikerül kezelni. Tényleg rengeteget fogunk utazni, ezzel együtt fontos, hogy mindig koncentrált maradjon az ember. Lesz olyan, hogy egyik este még a stadionban vagyunk, két-három óra utazással visszaérünk a szállodába, aztán hajnali négykor már indul is a repülőgép egy több ezer kilométerre lévő helyszínre, ahol jön az újabb meccs. Abban biztos vagyok, hogy az oroszok mindent elkövetnek majd, hogy jó házigazdák legyenek és gördülékenyen menjenek a dolgok, de problémák így is akadhatnak.
Ez lesz az első foci-vb, amin elejétől a végéig kinn lesz. Mi több, az egyetlen riporter, akik a rutint képviseli az MTVA utazócsapatában. Még ifj. Knézy Jenőnek sincs helyszíni vb-tapasztalata, a többiek pedig pályájuk elején járó fiatalok.
Ugyanakkor profi, több nyelven beszélő, jól felkészült kollégák. Biztos különleges lesz először megszólalniuk, például Ujvári Máténak, aki a második napon a portugál-spanyolt közvetíti. Neki sem, és a nézőknek sem olyan érzés, mintha mondjuk a Paks-Haladásról beszélnénk. De nem lesz senkinek sem akkora gombóc a torkában, hogy ne tudna megszólalni. Amit tanácsként tudtam nekik mondani az az, hogy figyeljenek minden pillanatban, mert minden élmény, információ felhasználható a közvetítésekben. Muszáj a személyes élményeinkre is támaszkodnunk, mert manapság az internetnek köszönhetően, csupán nyers információkban és statisztikákban bármelyik néző felveheti velünk a versenyt. Aztán még egy fontos dolguk van: érjenek oda minél hamarabb a riporterállásokba.
Ha már felkészülés. A fél ország imádja a mára védjegyévé vált humoros, poénos kiszólásait. A szállóigévé vált Böde Dániellel kapcsolatban emlegetett „ébredő erőt”, a Kádár Tamás védőmunkáját dicsérő „Kádár-korszakot” vagy a 2016-os Európa-bajnokság nyitómeccsén emlegetett „román-francia területi vita, amelyet végre egy magyar dönt el” (Kassai Viktor ténykedésére utalt – a szerk.) – a pillanat szüli, vagy előre kitalált geg, ami ott van a meccslapok szélére firkantva?
Nincs ott. Nem tudnám azt mondani most, hogy van a fejemben valami, amit biztos, hogy az egyik meccsen elmondok majd. Ha korábban volt is ilyen, azt tapasztaltam, hogy a mérkőzés lendületében eszébe sem jut az embernek. Az nyilván elő fog jönni, hogy én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek kötelező volt oroszt tanulni. Hogy aztán a „Tancevala repka sz makom” (orosz gyermekdal – a szerk.) feltűnik, az lehetséges. Annyi előnye szintén van az orosznak, hogyha nem is beszélem a nyelvet, de a cirill betűket ismerem. Ez pedig egy utcanévtáblánál, vagy egy újságcikknél, amiből ezt-azt ki tudok silabizálni óriási előny lesz.
