„Teljes hülyeség. Az utolsó dolog, amire egy játékos vágyik, az egy bronzmeccs”
– nyilatkozta a világbajnokság utolsó előtti mérkőzése előtt Alan Shearer, az angol válogatott korábbi klasszisa, rávilágítva, mennyire nem egyértelmű a szigetországban a válogatott utolsó világbajnoki mérkőzésének megítélése.
Az angol válogatott szombaton délután 16 órától Belgiummal játszik a világbajnokság harmadik helyéért, és azért, hogy 1966 után újra érmet szerezzen a tornán.
Európa-bajnokságon azóta ugyan kétszer is végeztek harmadikként az angolok – 1968-ban a Szovjetuniót legyőzték a bronzmeccsen, 1996-ban pedig helyosztó nélkül végeztek a megosztott harmadik helyen hazai pályán –, világbajnokságon viszont akkor, amikor legutóbb eljutottak a legjobb négybe, pórul jártak a harmadik helyért vívott mérkőzésen: 1990-ben a házigazda olaszok Roberto Baggio és Salvatore Schilacci góljaival 2-1-re verték Sir Bobby Robson válogatottját, amelyben csak David Platt tudott gólt szerezni.
Örök igazság, hogy a bronzmeccsek általában a kevésbé csalódott válogatottaknak kedveznek: négy évvel ezelőtt például az elődöntős kiütéstől (1-7 a németek ellen) még kóválygó brazilok tükörsimán bukták el a harmadik helyet Hollandiával szemben.
„Ezt a meccset nem szabadott volna lejátszani”
– harsogta akkor a hollandok szövetségi kapitánya, Louis van Gaal.
Bizonyosan nem értenek egyet vele viszont például a horvátok vagy a svédek: előbbi válogatott 1998-ban éppen a hollandok ellen vívta ki történelme – addigi – legnagyobb sikerét a világbajnoki bronzéremmel, míg a négy évvel korábban Bulgáriát kiütő svédeket valóságos nemzeti parádé fogadta a torna után a győztes bronzmeccs okán.
Csodálatos érzés volt olyan sok remek válogatottat megelőzve a harmadik helyen végezni. Megerősítette bennünk, hogy fantasztikus tornánk volt, és jó érzéssel tudtuk befejezni a menetelésünket
– emlékezett vissza Horvátország 1998-as szenzációjára a vb gólkirálya, Davor Suker, aki jelenleg az ország labdarúgó szövetségének elnöke.
Semleges szemmel nézve a bronzmeccsek általában felszabadult, önfeledt játékot hoznak, ami a gólok számában is megmutatkozik. A tét hirtelen kikerül a képből, megéri kockázatot vállalni, a csapatok pedig kevésbé védekező felfogásban játszanak.
1978 óta minden világbajnokságon több gól esett a bronzmeccsen, mint a torna gólátlaga.
- 1978 2,68 BRA-ITA 2-1
- 1982 2,82 POL-FRA 3-2
- 1986 2,54 FRA-BEL 4-2
- 1990 2,21 ITA-ENG 2-1
- 1994 2,71 SWE-BUL 4-0
- 1998 2,68 CRO-NED 2-1
- 2002 2,52 TUR-KOR 3-2
- 2006 2,3 GER-POR 3-1
- 2010 2,27 GER-URU 3-2
- 2014 2,67 NED-BRA 3-0
- 2018 2,6 BEL-ENG ???
Ettől függetlenül egy pillanatig se higgyük, hogy a FIFA a nézők szórakoztatása miatt tartja a programban a bronzmérkőzést. Igaz ugyan, hogy a harmadik helyért játszott helyosztó a torna történelmének szerves része (csak 1930-ban, a történelem első vébéjén, illetve 1950-ben, a körmérkőzéses döntő forduló idején nem rendeztek ilyen meccset), de megtartani elsősorban azért tartották meg, mert sok pénzt hoz a konyhára.
A résztvevő csapatok számára egyébként a tét másfél millió font – ennyi a különbség a világbajnokság harmadik, illetve negyedik helyéért járó díjazás között. Csak a rend kedvéért:
- a világbajnokságot megnyerő válogatott szövetsége 29,7 millió fontot kap a FIFA-tól,
- a döntő vesztese 21,2 milliót.
- A bronzérmes 18,1 millió fonttal vigasztalódik.
Ez a nemzeti szövetségeknek ugyan aprópénz, de a közvetítő társaságok okkal dörzsölik a tenyerüket. Angliában egy válogatott meccs nézettsége ugyanis nagyjából bármilyen más tartalmat ver a TV-képernyőin.
A bronzmeccsek specialistái egyébként a németek: ők Németország és/vagy NSZK néven nem kevesebb mint négy ilyen helyosztót nyertek meg korábban. Mögöttük 2-2 sikerrel jönnek a lengyelek (1974, 1982), Franciaország (1958, 1986), valamint Brazília (1938, 1978).
Ha létezik ember a Földön, akinek a vb-bronzmeccs a kedvenc műfaja a futballban, az minden valószínűség szerint a német Hans-Jörg Butt. A kapus a 2010-es világbajnokságon élete egyetlen felnőtt válogatott meccsét játszotta az Uruguay elleni bronzcsata alkalmával (Németország 3-2-re nyert).
Tovább érdekesség, hogy a futball az olimpiáktól csente el a hármas rangsorolás ötletét. 1904-ig egyébként az olimpiai játékokon sem voltak bronzérmesek, ugyanis csak az első két helyezettet díjazták.
Anglia legutóbb 1990-ben játszott brozmeccset. Akkor az elődöntőben az NSZK ellen tizenegyesekkel alulmaradó gárdát mindössze 1000 néző kísérte el Bariba, ahol 2-1-re alulmaradtak a hazai pályán játszó olaszokkal szemben.
Egy könnyű síppal befújt büntetőt döntötte el a meccset, ám az egész fontosságát jól mutatja,
Belgiumnak 1986-ban volt jelenése utoljára ezen a színpadon: megizzasztották ugyan a franciák második csapatát (Platiniék az NSZK elleni elődöntős bukás után nem voltak a kezdőcsapatban a bronzmeccsen), ám végül hosszabbításban alulmaradtak, 4-2-re. A Gerets– és Ceulemans-féle generáció így végül vb-érem nélkül fejezte be pályafutását a válogatottban.
Öt dicsőséges pillanat a bronzmeccsekről:
1. 1958 – Franciaország-NSZK 5-3
A 13 góllal vb-gólkirályi címet szerző Just Fontaine négyet rámolt be ezen a meccsen. Ha nincs a helyosztó, máig Kocsis Sándor a legeredményesebb játékos az egy tornán belül szerzett gólokat tekintve (ő négy évvel korábban 11 gólig jutott Svájcban).
2. 1974 – Lengyelország-Brazília 1-0
Grzegorz Lato szintén a bronzmeccsen szerzett góllal biztosította be gólkirályi címét az 1974-es németországi tornán. A brazilok ellen szerzett gólja mestermunka volt: mintha ma Kylian Mbappét látnánk.
3. 1978 – Brazília-Olaszország 2-1
Nelinho a vb-k történetének egyik legszebb gólját nyomta be a bronzmeccsen, ezzel Brazília valamelyest javította a négy évvel korábbi kisiklást és legalább egy éremre jó volt. A dolog pozitív oldalát nyilván elhomályosította, hogy egy nappal később Argentína behúzta története első világbajnoki címét.
4. 2002 – Törökország-Dél-Korea
Egy egész világ szurkolt a bírói döntésekkel az elődöntőig betolt Dél-Korea ellen a bronzmeccsen, amelyen megszületett a világbajnokságok történetének leggyorsabb gólja: Hakan Sükür 11 másodperc elteltével szerzett gólt a meccsen, a törökök pedig végül egy remek meccsen nyertek 3-2-re.
5. 2006 – Németország-Portugália 3-1
A német új generáció első sikere, egy hatalmas magaslatra vezető út kezdő lépcsőfoka. Még Ballackkal és Kahnnal, de már Schweinsteigerrel és Lahmmal. Jogi Löwvel a másodedzői poszton.
