Uruguay igencsak baljós előjelekkel készül a Franciaország elleni, sorsdöntő negyeddöntőjére, és az még hagyján, hogy a találkozót az az argentin Nestor Pitana vezeti, akiről Óscar Tabárez csak annyit jegyzett meg: kiváló bíró, de még egyszer se nyertünk, ha ő vezette a meccset.
Tabárez valószínűleg nem fogja kockáztatni a játékát, mert négy évvel ezelőtt például Luis Suárezt sem tette be 3-1-es hátránynál Costa Rica ellen. A PSG csatárának helyén két megoldás lehetséges:
- a Gironában 33 meccsen 21 gólt termelő veterán Cristhian Stuani beállítása nem jelentene szerkezeti változást,
- de az uruguayi kapitánytól egyáltalán nem áll távol egy defenzívebb csere sem, akár egy plusz középpályás (Sánchez, Arrascaeta) is bekerülhet a 4-5-1-re módosított felállásba.
Az edzéseken Stuanival gyakorolt a kezdő, így tehát ez a legvalószínűbb forgatókönyv a franciák ellen is.
Franciaországnak ezzel szemben inkább luxusproblémái vannak, hiszen úgy tűnik, hogy sem Ousmane Dembélének, sem Thomas Lemarnak nem jut hely a kezdőben. Pedig Blaise Matuidi eltiltása miatt hiányzik, és Didier Deschamps akár átválthatott volna egy 4-2-3-1-es hadrendre a sokkal támadóbb szellemű Barcelona-szélső, vagy a Monaco kreatív támadó középpályása pályára küldésével. A francia kapitány azonban, mint oly sokszor már, a biztonságra törekszik, és a Bayernből ismert multifunkcionális Corentin Tolissóra számít majd a középpálya bal oldalán, a 4-3-3-as felállásban. Annyi változik, hogy Antoine Griezmann a bal oldalon kezd, de mivel Tolisso képes a támadásokat hatékonyan támogatni, ez vélhetőleg nem okoz különösebb problémát. Talán csak az Atletico Madrid szurkolók nem örülnek, hiszen vélhetőleg kevesebbszer csap össze így a Godín–Gimenez páros klubtársukkal.
Franciaországnak óriási előnyei vannak a pálya számos területén
Az uruguayi jobboldalon a támadásokban a rettenetes passzai (Portugália 44 százalékos „hatékonysággal” osztogatott) és lassú gondolkodása miatt használhatatlan Martin Cáceres kezd majd, az előtte játszó, apró termetű Nacho Nandez is inkább technikás, mintsem romboló. A rengeteget előrerohanó, robbanékony és jól beadó Lucas Hernandez fizikumával simán Nandez fölé kerekedhet, valamint a zseniális Griezmann is elég jó esélyekkel indul Cáceres ellen.
A túloldalon a vébé egyik legnagyobb felfedezettje – persze jó kérdés, hogy akit 180 millió euróért vesznek meg, és a futballszakma Thierry Henry és a brazil Ronaldo új verziójának tart, az mekkora meglepetés -, Kylian Mbappé fog majd rettenetes perceket szerezni Diego Laxaltnak. Laxalt eredetileg bal oldali középpályás, és a csapatba csak Varela gyengélkedése (Cáceres átment balhátvédből jobbra) miatt került be, ám gyorsasága és harcossága (Godín mögött ő szerelt a legtöbbször, nyolcszor) miatt nemcsak bennragadt, de a portugálok ellen sikeresen vette le a pályáról Ricardo Quaresmát vagy éppen Bernardo Silvát. Nagy kérdés lesz, hogy a földöntúli sebességű és remek első labdaérintéssel magát könnyen helyzetbe hozó Mbappé ellen mire lesz képes.
Ha mélységi indításokról van szól, akkor sokan joggal Paul Pogbára gondolnak, aki többször is remekül játszotta meg Mbappét, de Varane és Umtiti is kiválóan értenek a hosszú passzokhoz. Sokak számára meglepetés, hogy N’Golo Kanténak van a legtöbb sikeres átadása a csapatból (240) és hatékonyságban is csak Umtiti előzi meg. Kanté mára már korántsem az a romboló box-to-box játékos, aki a Leicesterben volt (persze ezt a feladatot csuklóból lehozza), hanem egy hihetetlenül intelligens all-around középpályás. Ha túl sok területet kap, akkor képes egy passzal is átjátszani a középpályát, mint azt Mbappé gólja előtt megcsodálhattuk az argentinok elleni nyolcaddöntőn:
Tabárez vélhetőleg a csatárokhoz képest mozgékony Stuani visszalépéseivel (nyilván Cavani ebben is nagyobb segítség lenne), és a jól szerelő Bentancur előrefutásaival fogja Kantét letámadni, ami elvileg működhet is.
Taktikai változtatások, nyerő húzások, pontrúgások dönthetnek
A franciák alapproblémája az, hogy igencsak megszenvedtek eddig a mélyen védekező, kompakt, és jól kontrázó csapatok ellen. Pechjükre, ezt Uruguaynál jobban talán senki sem csinálja, hiszen a dél-amerikaiak mintegy zsinóron mozogva, iszonyatos pontossággal szűkítik le a területeket, és a betömörülő védelmük csak kevés távoli lövést enged, a legkevesebbet a mezőnyben. Azonban a francia védelmet sem kell félteni: Deschamps csapata még az uruknál is kevesebb várható gólt (xG), veszélyes lövést, kaput eltaláló lövést és kapuralövést engedélyezett eddig.
Tabáreznek Cavani kiválásával nem túl sok mozgástere maradt, míg Deschampsnak annál inkább: Dembélé a második félidőben megfuthatja Cácerest, míg Thomas Lemar a félterületeket kihasználva kulcspasszokkal tömheti Giroud-t, vagy Griezmann-t. Végszükség esetén még a szintén nagyon kreatív Fekir–Thauvin duó is bevethető.
A pontrúgások lehetnek Uruguay titkos fegyverei, hiszen már négy gólt is szereztek a vébén ezekből. Az inkább a fejjátékáról híres Diego Godín egészen zseniális mutatóval rendelkezik előkészítőként: 18-ból 15 pontrúgása talált célt, és a jól fejelő Gimenez, Vecino vagy Luis Suárez lehetnek a célpontjai. Ha nem megy a Real Madridnak (Varane) és az Atleticónak (Lucas Hernandez) a tavalyi szezonban 4 meccsen ötször beköszönő Stuaninak, akkor a Realnak és a Barcelonának is betaláló Celta Vigo játékos Maxi Gómez lehet a végső megoldás.
A tippünk azonban egy hosszabbításos 2-1-es francia győzelem.
Nyitókép: Javier Garcia Martino (Mexsport) / Mexsport
