Spanyolország sem 2014-ben, sem 2018-ban nem jutott a legjobb nyolc közé a világbajnokságon, de az idei oroszországi tornán legalább a csoportból továbbjutott, nem úgy, mint négy évvel ezelőtt Brazíliában. Kijelenthetjük, hogy a 2008-as Európa-bajnok aranygeneráció utolsó mohikánjai már nem tudják sikerre vinni a spanyol válogatottat.
Összeszedtük, hogy a spanyol generációváltás hogy bukott meg az elmúlt években, miért nem sikerült egységes, eredményes csapatot alkotnia a megmaradt húzóembereknek.
2008-as Eb-döntőben így futott ki a pályára a spanyol válogatott:
A spanyol labdarúgó-válogatott pontvesztés nélkül, az egyenes kieséses szakaszban még csak gólt sem kapva nyerte meg a Svájc és Ausztria által megrendezett Eb-t, az aranygenerációval az első nagy sikert még Luis Aragonés érte el. Őt az Eb-siker után Vicente Del Bosque váltotta, akivel a 2009-es Konföderációs Kupán a döntőig jutott a csapat, ahol meglepetésre kikapott az Amerikai Egyesült Államoktól.Ezzel a vereséggel egy 35 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatnak lett vége.
2010-es dél-afrikai világbajnokságon Del Bosque az Eb-győztes csapatra építette a keretét, ezen a tornán már stabil helyet harcolt ki magának Gerard Piqué, Sergio Busquets és David Villa is. A spanyolok egy vereséggel és két győzelemmel zárták a csoportkört, az egyeneses kieséses szakaszban – 2008-as Eb-sikerhez hasonlóan – nem kaptak gólt.
2012-ben folytatódott a sikerszéria, miután a spanyolok megvédték az Európa-bajnoki címüket, ez volt az aranygeneráció utolsó nagy dobása. Egyrészt a tornát veretlenül nyerték meg, ráadásul az egyenes kiesés szakaszban a tőlük már-már megszokott módon nem kaptak gólt. Másrészt ez az Eb-győzelem több szempontból is történelminek számított: a spanyolok előtt még senki sem védte meg az Európa-bajnoki címét, valamint olyan európai csapat sem volt még a futballtörténelem során, amelyik zsinórban három nagy tornát nyert volna.
A hanyatlás kezdete
A 2014-es világbajnokságon már egyértelmű jeleket láthattunk, hogy szükség van a generációváltásra. A spanyolok címvédőként már a csoportkörben búcsúztak, kikaptak Chilétől és Hollandiától is, pedig egy-két név kivételével a csapat gerincét a két Eb-t és a 2010-es vb-t megnyerő játékosok adták.
A magyarok számára oly kedves emléknek számító 2016-os Európa-bajnokságra a spanyolok kevésbé jó érzésekkel emlékeznek vissza. A csoportkörből második helyen még továbbjutottak a horvátok mögött, azonban az egyenes kieséses szakaszban a nyolcaddöntő már a végállomást jelentette számukra, Olaszország ellen 2-0-ra kaptak ki.
A keretben már elkezdődött a generációváltás, ám ez főleg csak a kispadon ülőknél éreztette a hatását. A kezdőcsapatokban továbbra is ott volt Iniesta, Piqué, Busquets, Ramos, Fabregas és David Silva, valamint Pedro is.
Az idei, 2018-as oroszországi torna sem volt túl sikeres spanyol részről. A felkészülés végén, két nappal a torna kezdete előtt menesztették a szövetségi kapitányt, a Real Madriddal a szövetség tudta nélkül megállapodó Julen Lopeteguit, helyére Fernando Hierrót nevezték ki. A nagy generációból Iniesta, Pique, Ramos, David Silva, és Busquets maradt hírmondónak a vébére. A vb-kudarc után az FC Barcelonát a japán Vissel Kobe-ra cserélő Iniesta bejelentette, hogy többet nem lép pályára a válogatottban.
Nagy kérdés, hogy a következő világbajnokságon, vagy akár a két év múlva rendezendő Európa-bajnokságon kik képviselik az évtized egyeduralkodó válogatottját, hiszen ők sem lesznek már fiatalabbak.
Bizonytalan jövőkép
Összességében elmondható, hogy az aranygeneráció megmaradt képviselői már nem képesek arra, hogy sikerre vigyék a válogatottat, eljárt felettük az idő. Az újak pedig a korábbi sikeres, sok passzra épülő játékrendszerben nem tudják azt nyújtani, mint az elődök. A következő évek, tornák nagy kérdése az lesz, hogy a spanyol válogatottnál hogy sikerül a generációváltás utolsó szakasza, az utódok fel tudnak-e nőni a feladathoz, egyáltalán lesznek-e megfelelő emberek a régiek helyett, vagy az új szövetségi kapitány ki tud-e találni egy olyan taktikát, játékrendszert, amiben újra sikeres lehet a válogatott.
Beke Zsombor
