Nem, nem az elhízottságában és alpáriságában kultúrbotrányt jelentő korábbi sportember mostani viselkedése generálta a problémákat. Ez a mostani Maradona csak az őt ebben az állapotában is címerállatként kezelő Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget minősíti, az argentin válogatott megoldhatatlan gondjait az 1986-os Maradona okozza.
Az a Diego, aki az angolok ellen elindult a felezővonaltól és kicselezte Anglia lakosságának statisztikailag is számottevő részét. Az a Diego, aki kezét egy zsebtolvaj ügyességével használva lopta el az igazságot ugyanazon a meccsen, de ezért a nemzetközi sajtó nem csalónak, hanem még nagyobb zseninek tüntette fel.
Maradona ugyanis hamis képzetet keltett. Elhitette egész Argentínával, hogy elegendő a világ legjobbját soraiban tudnia, és mindent alárendelnie az ő valós és képzelt misztikus képességeinek, és cseppet sem pusztán fantázia szülte akaratának, és minden menni fog.
Sampaoli edző nyilatkozatai, és a sajtóban a világbajnokság alatt és előtt megjelent minden az argentin válogatottról szóló információ, ennek a tévhitnek koncepcióként kezelését sugallta. Ahogy a szövetségi kapitány kiesést követő okfejtéseiből is kiderül, mindent kipróbáltak, hogy Messi gólokat szerezhessen rendkívüli adottságait kamatoztatva, de ez nem sikerült. Az argentinok fordítva ültek a lovon, és amit éreztek az nem a paci lehelete volt. A csapatot kívánták Messi képességeinek szolgálataiba állítani, hogy aztán úgy arassanak kollektív diadalt, ahelyett hogy az egyéni kvalitások összességéből, így Messiéből is gyúrtak volna működő szisztémát.
Azt várták volna el Messitől, ami Maradonának spontán jött össze.
Gyerünk, Lio cselezz ki mindenkit, ahogy Maradona tette az angolok és belgák ellen! Vidd végig a labdát, amit mi neked adunk, ha kell ha nem!
1986-ban nem szerepelt a taktikában, hogy Maradona élete góljait szerzi majd a negyed- és elődöntőben, ahogy azt sem tervezhette Figueras polgármestere 1900-ban, hogy egyszer majd városa szülöttje hoz hírnevet és turistákat egy nagyszerű múzeumba és ebből megélnek. Aztán megszületett Salvador Dali, Figuerast híressé tette és 1986-ban meglátta a napvilágot Maradona is.
A zsenialitás születésére, pillanataira nem lehet tervet építeni. A Bilardo alatt összerakott világbajnok együttes nem is erre alapozott. Védelme hét meccsen kapott annyi gólt, és abból is kettőt a döntőben, mint amennyit a mostani a csoportküzdelmek három találkozója alatt. Nem uralkodott káosz, hanem Bilardo elképzelései szerint haladt minden. Maradona klasszisként érkezett, de ott, Mexikóban vált igazi sztárrá, Messivel szemben elvárássá vált a világbajnoki cím megszerzése, és nem is emelt volna a köz szemében rajta különösebben, így csak veszíthetett.
Minden ország a saját futballtörténelméből von le következtetéseket, és azokat tekinti alapvetésnek. Argentína a maradonai természetfelettiség mellett az 1978-as csalássorozatot tekinthetné a siker útjának, de azzal aligha képes bárkit is azonosulni. Így Maradona-megváltó óta nem nyert felnőtt szinten semmit.
Dél-amerikai riválisai közül azóta Kolumbia, Uruguay, Chile és Brazília is diadalmaskodott Copa Américán, utóbbi világbajnoki címeket is gyűjtött. Egyik nemzeti csapat sem helyezte aktuális első emberét a többiek fölé, nem gondolta Napnak a bolygók között. Az uruguayiak Francescolit, a chileiek Alexis Sánchezt, a brazilok Ronaldót, Ronaldinhót tekintették egynek az egyenrangúak között.
Mára egy-egy labdarúgó és a benne rejlő üzleti lehetőségek túlnőnek együtteseik potenciálján. A mai futballszurkolók jelentős része Cristiano Ronaldót, Messit és Neymart várja, nem Portugáliát, Argentínát vagy Brazíliát, így a csapatokon belüli hierarchia megtartása, a balansz megtalálása is jelentős nehézséget okoz. A megoldáshoz a megfelelő csapattársakon és tréneren kívül a frontember intelligenciája és kooperatív személyisége is szükséges. Ebben lehetnek Messinek hiányosságai.
Könnyen lehet, hogy örökre búcsúzott most el a válogatott siker lehetőségétől, és attól, hogy igazi nemzeti hőssé váljon. Ez a hiúságán esett csorbán és a karriertörténetében hagyott űrön kívül nem valószínű, hogy jelent számára bármit is. Amikor Barcelonába érkezett az argentin csapat a hazai felkészülés után, Messi kiírta a közösségi oldalára, hogy
újra itthon.
Ez egy válogatott esemény előtt nem szerencsés, de sok mindent jelez. Például, hogy honnan számít Messi a rajongókra, és hogy mennyire empatikus. A helyzet egyébként tényleg ez. Neki Katalónia az otthona, és a valaha volt legnagyobb katalán futballgeneráció emelte a világ tetejére.
Akárhogy is, a világbajnoki leszereplés számára személyes kudarc. Nehéz megemészteni, de elég felnézni a VIP-páholyba, hogy lássuk, a messiássá válás talán még jobban megviseli az embert.
Nyitókép: Fotó: Julian Finney/Getty Images
