„Ez az Edison Cavani (tetszés szerint Gonzalo Higuaínnal is helyettesíthető) már megint mit hagyott ki, mekkora béna lúzer?!” – a futballszurkolók körében a fenti mondat jó eséllyel többször is elhangzott az elmúlt pár évben. A közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett pszichológus, Daniel Kahneman a Gyors és Lassú Gondolkodás című meghatározó könyvében bevezette a köztudatba a heurisztika kifejezést. (Amikor az emberek felületes információ feldolgozási módot választanak, döntenek, vagy alkotnak ítélet, akkor hozzáférhető és kiugró információk alapján inkább egyszerű döntéseket hoznak egy emberrel, vagy tárggyal kapcsolatban.)
Edinson Cavani, amúgy erősen negatív megítélésében az ún. elérhetőségi heurisztika játszik főszerepet, hiszen a francia és olasz bajnokságban elért góljait (246 meccsen 170 gól a PSG-ben, 138/104 a Napoliban) nehezebben tudjuk előhívni, viszont a Real Madrid, az Arsenal, vagy a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-meccsen kihagyott helyzetei örökre retináinkba égtek.
Minden bizonnyal valószínűtlenül kevesen látták azt, amikor a nagy Gabriel Batistuta-rajongó Cavani például a Serie A-ban egy ilyen Marco van Basten-es góllal mutatkozott be a Fiorentina ellen, 2007-ben.
Előtte az U20-as dél-amerikai bajnokságot talán csak a Palermo megfigyelői nézték. Cavani ott is bizonyított, hét góllal gólkirály lett, pedig akkor a tornát legnagyobb a csodagyereknek elkönyvelt brazil Alexandre Pato és a chilei Arturo Vidal fémjelezte. Cavani relatíve ismertlen volt még, balszerencséjére még Uruguayból sem tudott igazán kitűnni, mert két héttel egy bizonyos Luis Suarez után született Saltóban, a nyolcvanezres kis uruguayi városkában.
Cavani későbbi, elképesztő gólrekordjai még többet érnek annak a fényében, hogy a karrierje nagy részében nem feltétlenül ő volt az első számú csatár, hiszen Luis Suarez és Diego Forlan a válogatottban tolta ki jobboldali szélsőnek, míg Palermóban Fabrizio Miccoli, Párizsban Zlatan Ibrahimovic árnyékában szerepelt.
Ahelyett azonban, hogy afféle mellőzött epizodistaként panaszkodott, vagy megsértődött volna, Cavani iszonyatos atletikussága, munkabírása, és szorgalma segítségével magát a talán a legjobban védekező csatárrá képezte. Az összjátékban való részvételéről pedig már a csoportmeccsen során is megbizonyosodhattunk, de a Suareznek átívelt már-már David Beckhamet idéző keresztlabdája a gól előtt is jó példa erre.
A sokak által megkérdőjelezett intelligenciájáról pedig álljon itt ez a csodálatos videó, ami zseniálisan mutatja be, hogyan fut be Cavani akár két-három testcselt, irány- és sebességváltást bevetve a védelem mögé, így hozván magát rengetegszer helyzetbe. Mivel sokszor csak arra emlékszünk, és az alapján ítélünk meg támadókat, hogy hány gólt rúgott („Batistuta a három gólja mellett semmit nem csinált” – szólt az örökérvényű Gulyás László még a 94-es vébén) vagy éppen mit hagyott ki, az emlékezetünk itt is torzít.
A helyzetkihasználásra is érvényes Kahneman és Tversky másik heurisztikája, a CSALAL (Csak Az Létezik Amit Látsz). Pszichológiai kutatások sora bizonyítja, hogy az emberi ítéletalkotás korántsem racionális, de ezt talán a futballt szeretőknek (lehet-e a futballhoz racionálisan viszonyulni?) nem kell megmagyarázni. Hiába írták már meg számos helyen azt a nyilvánvaló tényt, hogy Cavani (vagy akár Higuaín) nagyjából ugyanolyan, vagy jobb arányban használják ki helyzeteiket, mint Robert Lewandowski, Harry Kane, vagy Zlatan Ibrahimovic, az emlékezet makacs, szintén irracionális, ám nem állandó dolog.
Még az is elképzelhető, hogy hirtelen átesünk a ló túloldalára, és Cavanit az egekbe emeljük – ne tegyük. Ezzel egyébként a vébén eddig kiválóan szereplő, de az elemzők többsége szerint csak szökőévente jól teljesítő Ahmed Musa, Xherdan Shaqiri, féle csapdába esnénk, ami szintén egy kognitív torzítás.
Na, nem mintha el lehetne kerülni ezeket a hibákat. Kahneman és Tversky szerint az alapjáraton számítógépként működő fantasztikus emberi agy evolúciós okokból két rendszert is üzemeltet: egy automatikusan futó, benyomásokra, érzésekre gyorsat és egy alacsony energiafelhasználású üzemmódban dolgozó, felülvizsgáló, közbelépő lassút.
Mivel képtelenség lenne úgy leélni az életünket, vagy például futballmeccset nézni, hogy minden döntésünket, benyomásunkat, érzésünket folyamatosan felülvizsgáljunk, az egyes rendszer rövidít és heurisztikákat használ. Természetesen nem várható el, hogy az emberi (futballszurkolói) megítélés ne hibázzon, de talán tehetünk úgy, mint a kahnemani életművet továbbgondoló, kiváló gondolkodó Nassim Taleb, aki szerint „nem kerülhetjük el a véletlenek okozta torzításokat, pusztán korlátozhatjuk azokat egy olyan esztétikai keret közé” mint a futballpálya.
