Hírek

Az Újpest egykori csatára okozta a nyitómeccs legnagyobb meglepetését

Dajka Balázs
Dajka Balázs

újságíró. 2018. 06. 15. 11:09

Korábban a témában:

Történelmi eredménnyel indult a 21. labdarúgó-világbajnokság, 1966 óta rendeznek megnyitóval egybekötött mecset a torna első napján, és korábban egyetlen csapat sem tudott öt gólt szerezni.

Russia's players celebrate after scoring their fifth goal during the Russia 2018 World Cup Group A football match between Russia and Saudi Arabia at the Luzhniki Stadium in Moscow on June 14, 2018. / AFP PHOTO / Francisco LEONG / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - NO MOBILE PUSH ALERTS/DOWNLOADS
Kiütéses orosz győzelemmel kezdődött a focivébé
Elég simán verték Szaúd-Arábiát, viszont megsérült az egyik legjobb játékosuk.

A szaúdiak torkán lenyomott öt gombóc egyben egy fricska is volt a házigazdát már előre leírók számára, bár nem állunk messze az igazságtól, ha azt írjuk, az orosz kiütés sokkal inkább köszönhető az arab csapat szerény képességének.

Eszünkbe is jutott, hogy a vébéről hazafelé esetleg megállhatnának a szaúdiak Budapesten, hátha megszületne végre a Leekens-éra annyira várt első győzelme.

Mivel előzetesen nem nagyon tudtuk, mit is várjunk a pályán a harminckettes mezőny két leghátrébb rangsorolt válogatottjától, inkább arra voltunk kíváncsiak, milyen lesz az atmoszféra, mennyire engedik el magukat a Moszkvában napok óta tartó bulizásból eddig többnyire kimaradó oroszok.

Az elején és a góloknál lelkesek voltak, a többi felejthető. Fotó: William Volcov / BRAZIL PHOTO PRESS

Az elején a helyi drukkerek is úgy kezdtek, mint a csapat, ha egy orosz játékos 30 méterre megközelítette a szaúdi kaput, már mindenki pattant föl a helyéről, és hatalmas morajlás futott végig a stadionon. Aztán a vezetőgól után erősen visszavettek a szurkolók, így fordulhatott elő, hogy a 78 ezer néző között jelentős számban feltűnő mexikóiak szót kértek, és nekiálltak saját csapatukat éltetni.

Vicces, ugyanakkor szürreális élmény volt, hogy két csapat labdázgat a pályán, erre egy harmadik szurkolói bizonyulnak a leghangosabbnak,

kicsit olyan érzés volt, mint néhány éve a Sziget-fesztiválon, amikor az Iron Maiden koncert alatt a tömeg közepén simán lehetett ordibálás nélkül beszélgetni, pedig az ember azt várta volna, hogy a Bruce Dickinsonéktól érkező hangerő letépi az arcát.

A himnusz alatt még az oroszok voltak hangosabbak

Mivel sem a pályán történtek, sem a szurkolók produkciója miatt nem kellett kapkodnunk a fejünket, beszédbe elegyedtünk a mellettünk ülő nézővel, akinek orosz sál volt a nyakában, viszont látszólag a szaúdiakkal szimpatizált, mivel bosszankodott az elrontott támadásoknál, és együtt énekelte a mexikóiakkal a dalukat, még jobban összezavarva minket.

„Ezek az oroszok nem szurkolnak valami fantáziadúsan, néha rázendítenek a Rasszija, Rasszija rigmusra, és ennyi. Igaz, nálunk sem valami nagy a kínálat, van az a dalunk, amiben Pelét éltetjük az ezer gólja miatt, és Maradonát piszkáljuk a drogozással, ami számomra kicsit ciki is, mert minek foglalkozunk az argentinokkal, ha nem velük játszunk?” – reagált a nyitómeccs lelátói nihiljére Eduardo, aki egyébként az O Globo nevű brazil lap újságírója.

Egy orosz sállal még egy brazilnak is könnyű volt elvegyülni a tömegben. Fotó: 24.hu

Kevés hálásabb van annál, mint egy brazillal a fociról beszélgetni, árad belőlük, hogy milyen fontos számukra, már Bill Shankly, a Liverpool legendás menedzsere is megmondta, hogy a futball nem élet-halál kérdése, sokkal több annál, és a brazilok nagyjából így is fogják fel.

„A Botafogo a kedvenc csapatom, ez a klub adta a brazil foci legnagyobb alakját. Kitalálod? Na jó, segítek, Garrincha az.

Gondolj bele, micsoda történet az övé, az egyik lába hat centivel rövidebb volt, mint a másik, mégis úgy cselezett, mint az álom, két világbajnokságot nyert, és a másodikon Pelé sérülése után egyértelműen ő vitte a hátán a csapatot.

Nyilván nem lehet vele kapcsolatban elhallgatni, hogy miközben a pályán zseni volt, a magánélete tele volt botrányokkal, és nem bírt az alkoholizmussal, amely a halálát is okozta, de akkor is, ő a példa arra, hogy nem kell Pelé vagy LeBron James-szintű tökéletes atlétának lenned ahhoz, hogy hatalmas karriert fussál be” – magyarázta egy szuszra Eduardo.

Közben a közönség hullámozni kezdett, ez általában annak a jele, hogy a szurkolók némi szórakozásra vágynak, mert a pályán történtek nem kötik le őket eléggé, Eduardónak persze erről is van egy sztorija, azt mondja, a legenda szerint az első hullámzást akkor jegyezték fel, amikor a Garrinchával felálló Botafogo Mexikóban játszott, és a klasszis annyira elvarázsolta a közönséget, hogy az emberek úgy érezték, reagálniuk kell rá.

Garrincháról egyébként stadiont neveztek el Brazíliában, a négy évvel ezelőtti vébére felhúzott aréna Brazíliavárosban található, 73 ezer férőhelyes és 500 millió dollárba került,

manapság pedig pár száz nézőnél több sosem látogatja, mivel a fővárosban nincs első osztályú csapat jelenleg.

„Ha focivébét akarsz rendezni, akkor Brazília a tökéletes választás, hiszen a folyamatos jó hangulat garantált, mivel mindenki tudja rólunk, hogy imádjuk ezt a játékot. Ennek ellenére a hazai rendezésű vébé finoman szólva is felemás megítélésű volt, egy hatalmas buli volt az egész, de közben rengeteg pénzt elvitt, itt van például a Garrincha-stadion amely kihasználatlanul áll. De ahogy olvasom, az oroszoknál is van olyan stadion, amelyikre hasonló sors vár”.

Az argentin bíró lefújja az első félidőt, lehet egyet szusszanni, büfézni, a kispadok mögötti részen ülők nagyon szomjasak lehettek, mert másodpercek alatt kiürül, és csak a második félidő tizedik percében szállingóznak vissza oda a nézők.

És a magyar válogatott mikor tér vissza a világbajnokságra?

– kezdi a második felvonást egy erős kérdéssel a brazil kolléga, aki tükröt is tart egyben a focinknak, amikor bevallja, egyetlen magyar játékos nevét sem tudná megmondani, pedig Brazíliában az összes nagy európai bajnokság meccsét közvetítik.

Na épp ez a baj, mivel a topligákban hiánycikk a magyar focista, válaszolom neki, mire azt feleli, hogy az apja korábban rengeteget mesélt a mi csapatunkról, amelyet valóságos mítosz lengett körül Brazíliában, de az ő generációjának – 34 éves – teljesen kimaradt az életéből bármilyen magyar focival kapcsolatos élmény.

Amikor a klubokról kérdez, a Honvéd hallatán felkapja a fejét,

igen, ők játszottak a Botafogóval is, mondja lelkesen, Puskásék 1957-es túrájának akkoriban is nagy visszhangja volt, egészen addig, míg a magyar szövetség le nem tiltotta a csapatot a további meccsekről.

Azzal viszont hatalmas meglepetést okozok neki, amikor elárulom, hogy az 1995-ben a brazil válogatottal Copa América-döntőt játszó Túlio egy ideig az Újpestben játszott.

Ne! Tényleg? Túlio Maravilha? 11 éves voltam, amikor a Botafogo legutóbb megnyerte az országos bajnokságot, és abban az évben Túlio lett a gólkirály. Jó kis csatár volt, és nagyon ment neki a válogatottban, 15 meccsen 13 gólt szerzett, ez elég jó arány, nem?

A múlt után áttérünk a jelenre, hiszen a brazil válogatott minden tornára favoritként érkezik, ő pedig már nyúl is a jegyzetfüzetemért, hogy felvésse az általa várt kezdőt. A kapuban Alisson, a négy védő Danilo, Thiago Silva, Miranda, Marcelo, előttük Casemiro a szűrő, Paulinho pedig kicsit feljebb játszik, de alapvetően neki is inkább a védekezést kell segítenie. Aztán jön a nagy négyes, Willian, Coutinho, Neymar, valamint a középcsatár, Gabriel Jesús.

„A bal oldalon nagyon jók leszünk, a Marcelo-Neymar kapcsolat sokat ígér, a jobb szélen Danilo várhatóan kevesebbet fog előremenni, ezzel kompenzálva, hogy Marcelo őt ismerve többet lesz fent, mint hátul. Ütős kis csapat ez, minden esélyünk megvan megnyerni a vébét, de van is mit kijavítani, mert a 2014-es elődöntőben a németektől elszenvedett 7-1-es vereség nehezen múló emlék.

Bár én úgy vagyok vele, hogy a válogatott az inkább egy jó móka, az igazi szerelem a Botafogo, amikor kiestünk a bajnokságból, az sokkal rosszabb volt.

A pályán az orosz válogatott közben éppen tesz érte, hogy távolodjon a kieséstől, a punnyadt hangulatot a hajrában két gól rázza fel, de némileg árulkodó jelenség, hogy a helyiek egy része már a 85. percben elindult kifelé, és a végén arra lettünk figyelmesek, hogy a mögöttünk lévő két sorból eltűntek az elején még a himnuszt teli torokból üvöltő drukkerek.

Pedig még volt a meccsből, mégis elmentek.Fotó: 24.hu

„Ez a győzelem azért jót fog tenni a vébének, hátha az oroszok is kicsit felpörögnek tőle” – vonja le a konklúziót, mi pedig azt tehetjük hozzá, hogy ha nem is rágtuk le a körmünket, és nem is volt hidegrázós a hangulat, a lényeg, hogy láttunk öt gólt, a hátralévő 63 meccsen pedig még jut majd bőven az izgalomból.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.