Hírek

Megéri az oroszoknak a vb-rendezés?

Amikor 2010. december 2-án a FIFA zürichi rendezvényén Joseph Blatter egy kis fehér cetlin felmutatta Oroszország nevét, valószínűleg még kevesen gondolták Moszkvában, hogy a labdarúgó-világbajnokság kezdetéig hátralevő nyolc esztendő mennyi változást hoz számukra. Az akkor örömujjongásban kitörő Arsavinék előtt mozgalmas évek álltak a 2018-as foci-vb rendezési jogának elnyerését követően. A 2014-es szocsi olimpia megszervezésére, előkészületeire már a gazdasági válság éveiben került sor, miközben az Ukrajnával és az Európai Unióval kialakuló konfliktus erős politikai színezetet adott a sporteseménynek. A 2018-as labdarúgó-világbajnokság előtt sem mondhatni, hogy javult volna Oroszország nemzetközi megítélése, sőt: ekkor a szankciós politika mellett már az orosz sportolókkal kapcsolatos doppingbotrány is meglehetősen rossz fényt vetett a rendezőkre. Jogosan merülhet fel bennünk tehát a kérdés:

megéri-e egyáltalán Oroszországnak a vb-rendezés?

Joseph Blatter kihúzza Oroszország nevét a borítékből
Fotó: Philippe Desmazes / AFP

Az ukrán válság

A 2013 végén, illetve 2014 elejétől kezdődő ukrajnai válság lényegében változtatta meg Oroszország szerepét a világpolitikában. A Krím 2014 márciusi orosz annektálására válaszul a Nyugat gazdasági szankciókkal sújtotta Moszkvát, amelyek próbára tették az orosz gazdaságot, ami aztán ráadásul duplán lejtmenetbe kapcsolt az egyre csökkenő kőolajárak miatt. A pénzügyi nehézségek természetesen a világbajnokság előkészületeire is hatással voltak. A költségeket több helyen is radikálisan csökkenteni kellett, egyes stadionokban a FIFA beleegyezése mellett csökkentették a befogadóképességet, az építőanyagból pedig sokszor kénytelenek voltak az olcsóbb – valószínűleg gyengébb minőségű – változatot megvásárolni. A szocsi olimpiához hasonló – azért azt meg nem haladó – túlárazások és plusz költségek miatt ráadásul még a megszorítások ellenére is magasabb lett a rendezésre szánt végösszeg az eredetileg tervezettnél.

Hosszú távon nem éri meg

A Moody’s értékelése szerint az oroszországi világbajnokság rendezése gazdaságilag legfeljebb rövidtávon térül meg. Az út-, szálloda-, stadionépítések, repülőtér-felújítások sok új munkahelyet teremtenek, de csak amíg át nem adják őket: később a legtöbb szálloda kihasználatlanul marad és a munkahelyigény is csak ideiglenes.

A felkorbácsolt világpolitikai hangulat némileg a világbajnokságra is hatással lehet, ha a négy évvel ezelőtti, Oroszországban rendezett ötkarikás játékokat vesszük alapul. A szocsi téli olimpiát még éppen a Krím elcsatolása előtt rendezték meg, ennek ellenére az Ukrajnával kialakult nézeteltérés miatt több jelentős európai politikus is lemondta részvételét a megnyitó ünnepségén. A vendégek kedélyeit emellett még tovább borzolta az orosz törvényhozás által nem sokkal az olimpia előtt elfogadott törvény, amely a homoszexualitás propagálását tiltotta a gyermekek előtt. A törvény a nyugati közvéleményben nagy felháborodást váltott ki, azt sokan egyenesen melegellenesnek tartották – nem volt tehát a legjobb időzítés az orosz honatyák részéről a tervezet elfogadása néhány hónappal az előtt, hogy az egész nemzetközi figyelem az országra irányul.

A gazdasági nehézségek mellett éppen ezért az orosz rendezőknek a politikai izoláció kockázatával is számolniuk kellett. A kelet-ukrajnai harcok eleve szakítópróbaként hatottak a nyugati-orosz relációra, a 2014 nyarán a Donbassz régió felett lelőtt maláj utasszállító gép ügye pedig még tovább fokozta az indulatokat. A 297 utas halálát okozó eset körülményei máig tisztázatlanok, az esetet követően azonban többen is az oroszok, illetve közvetlenül Vlagyimir Putyin elnök felelősségét firtatták. A tragédiával kapcsolatosan több helyen is előkerültek olyan felvetések, amelyek elvették volna a világbajnokság rendezési jogát az oroszoktól vagy bojkottálták volna a tornát. A nyitómeccshez közeledve azonban egyre inkább úgy tűnt, hogy a helyszín áthelyezésének egyáltalán nincs realitása (többek között a FIFA is elzárkózott az ötlettől), a vb bojkottját pedig egyik ország sem merte bevállalni.

A lezuhant gép roncsai
Fotó: Andrey Stenin/RIA Novosti / AFP

Bojkott

Az 1980-as moszkvai olimpiát az amerikaiak vezetésével több tucat ország is bojkottálta, ezzel tiltakozva a szovjetek nem sokkal korábbi afganisztáni bevonulása ellen. Négy évvel később válaszul a Szovjetunió és a keleti blokk országai – köztük Magyarország – maradt távol a Los Angeles-ben rendezett játékoktól.

Az oroszok és a doppingbotrány

Ha a kelet-ukrajnai konfliktus nem lett volna elég, a fokozatosan dagadó doppingbotrány még jobban megtépázta az orosz sport és talán az egész ország hírnevét. Az állami segítséggel működő doppinghálózatról a német ARD készített dokumentumfilmet 2014-ben, amely nem várt folyamatot indított be. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) vizsgálatot indított, s mint később kiderült az orosz sportolók (elsősorban a könnyűatléták) tömegei használtak tiltott szereket az orvosaik és edzőik hathatós segítségével. A sportminisztérium tudtával használt teljesítményfokozókat a 2010-es vancouveri téli olimpia meglepően gyenge orosz teljesítménye után kezdték el használni, nyilvánvalóan attól tartva, hogy hasonlóan rossz eredményeket érnek el a négy év múlva esedékes hazai rendezésű tornán, amely megengedhetetlen lenne egy olyan ország esetében mint Oroszország.

A vizsgálat eredményeként megállapították, hogy az orosz sportolók a 2012-es londoni, illetve a 2014-es szocsi olimpián is használtak tiltott szereket. A 2016-os riói olimpiáról kis híján az egész csapatot eltiltották, a nemzetközi szövetség végül megkegyelmezett a tiszta sportolóknak, de a paralimpikonokat például kollektív eltiltással sújtották. Az orosz közvélemény természetesen felháborodással fogadta az ítéletet, a politikusok pedig nyugati lejáratókampányt emlegettek. A 2018-as téli olimpián aztán további eltiltások következtek, ami szűk fél évvel a labdarúgó-világbajnokság kezdete előtt megint csak az orosz rendezők presztízsét rombolta.

Moszkva nem lehet Marseille

A különböző külső – jogos, vagy jogtalan – támadások mellett a rendezőknek hazai pályán is van miért aggódniuk. Az oroszországi labdarúgó mérkőzésekkel kapcsolatosan az utóbbi évek egyik legnagyobb problémáját a huliganizmus jelentette. Az már korábban is nyilvánvaló volt, hogy az orosz huligánok már jó néhány éve a világ elitjébe tartoznak, a 2016-os franciaországi foci Eb-n ugyanakkor ezt meglehetősen egyértelműen jelezték is az orosz ultrák. Akkor a dél-franciaországi Marseille-ben az Anglia-Oroszország csoportmeccs előtt olyan erődemonstrációt tartottak, ami még klubmeccseken is ritkaságszámba szokott menni. A szervezett alakzatokban mozgó, jól láthatóan összeszokott, harcedzett oroszok csoportjai szisztematikusan bántak el a helyi teraszokon, kocsmákban söröző, mit sem sejtő angolokkal. A „bemutató” ráadásul szimbolikus volt: épp az európai szurkolói mozgalom példaképeinek tartott angolokat alázták meg, esélyt sem adva nekik.

Randalírozó orosz szurkolók angol drukkerekkel csapnak össze a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság angol-orosz mérkőzése előtt Marseille-ben 2016. június 11-én
Fotó: Daniel Dal Zennaro/MTI/EPA

Talán ekkor vált a futball iránt érdeklődő Európa számára egyértelművé, hogy

az orosz szurkolók ma már nem részeg, dülöngélő, sörpocakos férfiak: sokkal inkább jól képzett, kisportolt, katonai alakulatokra emlékeztető csoportok tagjai voltak.

Az sem véletlen persze, hogy sokan az orosz nagypolitika kezét látták a dologban: az eset moszkvai szemüvegen keresztül nézve egyértelműen a rendezők hozzá nem értését bizonyította, akik nem képesek megóvni a torna biztonságát. A marseille-i balhé után az UEFA kizárással fenyegette az oroszokat, ha még egy hasonló eset történik a tornán, miközben több orosz politikus is szimpátiáját fejezte ki a történtekkel kapcsolatban. Igor Lebegyev országgyűlési képviselő, a duma sportbizottságának tagja „Szép volt, fiúk!” Twitter-kiírással üzent az ultráknak, egy másik politikus szerint pedig a francia rendőrök azért nem tudtak rendet tartani a városban, mert „melegfelvonulásokhoz, pride-okhoz vannak szokva”.

Nagy kérdés volt tehát a franciaországi eset tükrében, hogy várható-e hasonló rendbontás az oroszországi tornán. Valószínűleg a rendezők számára is kiemelt fontosságú téma volt a huliganizmus megfékezése, hiszen a világbajnokság idejére elképesztő mozgósításba fogtak az erőszakszervek átcsoportosításának érdekében. Ami az orosz huligánok esetleges megmozdulásait illeti: hírek szerint az orosz titkosszolgálat (elsősorban az FSZB) emberei már hónapokkal a világbajnokság kezdete előtt felkeresték a legkomolyabb, legbefolyásosabb huligán vezetőket, akiket arra „kértek”, hogy a világbajnokság meccseit lehetőleg inkább otthonról nézzék.

A sok nehézség mellett persze a Kremlből így is presztízskérdésként tekintenek a világbajnokság rendezésére, ahogyan azt a szocsi olimpia idején is tették. A monumentális tornák megtartása a hazai publikum szemében óriási dolognak számít, amellyel Oroszország nagyhatalmi státuszát demonstrálja, a külföldi kritikákat pedig teljesen másodlagosnak tekintik csak úgy a szurkolók, ahogyan az ország vezetői is.

A szerzőnek Putyin játéka – Oroszország és a futball címmel a Helikon Kiadónál jelent meg könyve.

Kiemelt kép: Mladen Antonov / AFP 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.