Hírek
A picture taken on November 25, 2016 shows Russian President Vladimir Putin playing with an official match ball for the 2017 FIFA Confederations Cup, named "Krasava", after a meeting with FIFA president at the Kremlin in Moscow. / AFP PHOTO / SPUTNIK / Alexey DRUZHININ

Így hódította meg a focit Putyin és az oligarchái

Ackermann Sándor
Ackermann Sándor

2018. 06. 08. 15:14

Vlagyimir Putyin orosz elnököt a megszokott politikai helyzeteken kívül több hétköznapi, sportos környezetben is jó párszor láthattuk már: az államfő hatvanon túl is dzsúdózik, jégkorongozik, folyóban úszik, vagy éppen vadászik. De a focipályákat, stadionokat valahogy mintha kerülné. Pedig nagy szerepe van abban, hogy idén nyáron egy hónapon keresztül Oroszországra figyel a világ sportkedvelő része. Talán mégsem annyira közömbös a világ legnépszerűbb sportja iránt?

Bár az orosz elnök tényleg sokkal szívesebben jár hokimeccsekre az orosz focibajnokság hétvégi fordulóinak megtekintése helyett, az biztos, hogy mára már Vlagyimir Putyin is felismerte: hiába a dicső szovjet jégkorongmúlt, a labdarúgás globális térnyerése Oroszországot is elérte és bekebelezte. Mára akkor is a foci a legnépszerűbb az oroszok körében, ha az utóbbi években jelentős klub- vagy válogatott sikereket nem sikerült elérniük. Szemben ráadásul azzal a jégkoronggal, amelyben például 2014-ben is világbajnok lett az orosz válogatott, de gondolhatunk Ovecskin kiemelkedő szereplésére is az NHL-ben.

Az orosz foci fénykora

A profi sportra mint politikai eszközre tekintő Putyin így érthetően a labdarúgásban is nagy potenciált látott. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb orosz állami vállalat, a Gazprom vált a szentpétervári Zenit futballklub többségi tulajdonosává 2005-ben. Putyin szülővárosának csapata ugyan nem rendelkezett komoly eredményekkel a múltban, a gázóriás pénzügyi támogatása azonban pillanatok alatt a legtehetősebb orosz klubbá változtatta a Zenitet. A Gazprom pénzén európai szintű játékosokat vásároltak, s a beruházásnak hamarosan meg is lett az eredménye. 2008-ban a Zenit nyerte az UEFA-kupát, ezzel komoly megbecsülést szerezve az orosz klubfutballnak, és nem mellékesen a Gazprom hírnevét is növelték Európában.

Zenit St Petersburg team celebrate with the trophy after the UEFA Cup final match between Scottish football club Glasgow Rangers and Russian side Zenit St Petersburg at Manchester City stadium on May 14, 2008 in Manchester, north-west England. Rangers' quest for a first European trophy in 36 years ended in heartbreak as Zenit St Petersburg claimed Russia's second UEFA Cup in the space of four years with a 2-0 win.  AFP PHOTO / PAUL ELLIS / AFP PHOTO / PAUL ELLIS
Az ünneplő csapat az UEFA-kupa megnyerése után Manchesterben
Fotó: Paul Ellis / AFP

Az orosz klubok ekkor kifejezetten jó helyzetben voltak: a CSZKA Moszkvának a milliárdos Jevgenyij Ginyer, míg a fővárosi rivális Szpartak számára a szintén tehetős oligarchának számító Leonyid Fedun biztosította az anyagi hátteret. Arséne Wenger, az Arsenal korábbi edzője a Zenit győzelme után például biztos volt benne, hogy tíz éven belül orosz csapat fogja nyerni a Bajnokok Ligáját. A londoniakat 2018 tavaszán több mint húsz év után elhagyó francia trénernek végül nem lett igaza: talán a gazdasági válság, talán a közel-keleti olajsejkek európai futballban való megjelenése lehetett az oka, mindenesetre a Zenit 2008-as sikerét nem hogy túlszárnyalni, de megközelíteni sem tudta azóta orosz klubcsapat.

Az oroszországi foci-vb rendezésének megpályázásához természetesen Putyin belegyezésére is szükség volt, sőt: 2009 májusában ő maga kérte fel egy televíziós műsorban hivatalosan az akkor még sportminiszter Vitalij Mutkót, hogy készítse el az orosz világbajnokság pályázatát. A nevezést előkészítő bizottságot ezt követően pedig természetesen minden támogatásáról biztosította, több alkalommal is találkozott például Joseph Blatter akkori FIFA-elnökkel, akivel kifejezetten jó viszonyt sikerült kialakítania. Minden bizonnyal ez sem volt elhanyagolható részlet a sikeres orosz pályázat ismeretében.

Az orosz oligarchák új hobbija

Ha Putyint nem is tartják köztudottan a legnagyobb orosz focirajongónak, a Kremlhez közel álló oligarchák közül annál többen hódolnak a labdarúgás iránti szenvedélyüknek. 2003 nyarán az egész világ megismerhette Roman Abramovics nevét, aki a Kreml szürke eminenciásából vált egy csapásra a londoni Chelsea új tulajdonosává. A Putyinnal köztudottan jó barátságot ápoló milliárdos nem sajnálta a pénzt, hogy az akkor angol középcsapatnak számító klubot felemelje. Sztárokat vásárolt, a kispadra pedig az akkor már a Portóval UEFA-kupa és Bajnokok Ligája győztes José Mourinhót ültette le. Bár Abramovics játékospolitikáját (értsd: mindenkit megvásárolt, aki kicsit is megtetszett neki) sokan bírálták, az eredmények nem maradtak el. Az orosz üzletember érkezése óta a londoni kékek ötször nyertek bajnokságot, 2012-ben pedig a Bajnokok Ligájában is diadalmaskodtak.

3197353 09/21/2017 September 21, 2017. Entrepreneur Roman Abramovich before President Vladimir Putin's meeting with representatives of Russian business circles and associations. Grigoriy Sisoev/Sputnik
Roman Abramovics. Fotó:Grigoriy Sisoev/Sputnik/AFP

Abramovics tehát csúcsra járatta a Chelsea-t, igaz, ezt az oroszországi szurkolók cseppet sem nézték jó szemmel. Szerintük egy igazi orosz – milliárdos – patriótának sokkal inkább egy nagy múltú moszkvai klubot, vagy egy válságban lévő csapatot kellett volna anyagilag támogatnia és felemelnie, ahelyett, hogy külföldi csapatba önti számolatlanul a font, vagy éppen eurómilliókat. Abramovics példája mindenesetre ragadós volt, a szintén mérhetetlenül gazdag, üzbég származású Aliser Uszmanov 2007-ben egy másik londoni csapatban, az Arsenalban lett résztulajdonos. Uszmanovról talán már kevésbé negatív az orosz szurkolók véleménye: az egykoron az orosz válogatottat irányító olasz sztáredző, Fabio Capello csillagászati végkielégítését – egészen pontosan 35 millió dollárt – az oligarcha fizette ki, megmentve a magát jócskán túlszámoló szövetséget a biztos anyagi csődtől.

Anglián kívül is találni azért olyan orosz oligarchát, aki a rendszerváltás és a kapitalizmusra való áttérés idején óriási vagyonra tett szert Oroszországban, és ennek egy részét később az európai labdarúgásban költötte el. Dmitrij Ribolovlev annak az AS Monacónak a tulajdonosa, amelyet 2011-ben a hercegi családtól vásárolt meg jelképes összegért (1 euróért), amiért cserébe ígéretet tett, hogy az elkövetkező években százmillió eurót költ a klubra. Ribolovlev kétes üzleti háttere ellenére (többször indult ellene eljárás adócsalás ügyében) az éppen a másodosztályban sínylődő csapatot megmentette az anyagi csődtől, s néhány éven belül bajnokcsapatot csinált a miniállam klubjából. A PSG-hez érkező olajsejkekkel azért még ő sem tudta felvenni a versenyt, de így is a legjobb francia csapatok között maradt a Monaco (a legutóbbi szezonban 13 ponttal lemaradva zárt a második helyen a párizsiak mögött).

Ribolovlev vagy Abramovics esetéhez képest már kevésbé számít sikertörténetnek a dagesztáni Anzsi Mahacskala és a tulajdonos Szulejman Kerimov ügye. Az 1991-ben alapított klubot Kerimov 2011-ben vásárolta meg, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy bajnokesélyes és európaikupa-induló csapatot épít az észak-kaukázusi városban néhány év alatt. Kerimov saját vagyonából újította fel az Anzsi düledező stadionját, eurómilliókért érkezett a klubhoz Roberto Carlos, Samuel Eto’o és persze a PSV-től az ekkor csúcsformában játszó Dzsudzsák Balázs. A még orosz viszonylatokhoz képest is igencsak szürreális helyzetet jól mutatja, hogy a kameruni Eto’o az Anzsinál kapott fizetésével akkor a világ legjobban kereső labdarúgójává vált – mindezt Oroszország egyik legelmaradottabb, néhány évvel korábban még háborús övezetnek számító térségében. Szintén beszédes, hogy a csapat tagjai Mahacskala helyett a csaknem kétezer kilométerre lévő Moszkvában éltek és edzettek, csak a „hazai” meccsek alkalmával repültek a dagesztáni városba.

Bár a levitézlett külföldi sztárokból és orosz válogatott játékosokból összerakott csapat eleinte jól szerepelt, Kerimov egy idő után mégis úgy döntött, nem szponzorálja tovább a klubot, s egyszerűen kiszállt belőle. A milliárdos támogatása nélkül persze tarthatatlanok voltak a jócskán túlfizetett játékosok, nagy részük rövid időn belül eligazolt, az Anzsi pedig hamarosan az orosz másodosztályban találta magát.

2895743 07/19/2016 Businessman and representative of Dagestan in the Federation Council Suleiman Kerimov at Russian President Vladimir Putin's meeting with organizers, sponsors and donors of the Talent and Success Foundation during his visit to the Sirius educational center for gifted children in Sochi, July 19, 2016. Sergey Guneev/Sputnik
Szulejman Kerimov
Fotó: Sergey Guneev/Sputnik / AFP

Kerimov példája is jól mutatja, hogy a labdarúgásba invesztálni nem éppen kifizetődő üzletág. A nyugaton terjeszkedő orosz oligarchák azért mégis meg tudták tartani az érdekeltségeiket, ami persze nem jelenti azt, hogy nyereséges lenne számukra a nagy klubcsapatok szponzorálása. Egy komoly európai csapat – mint például Abramovics számára a Chelsea – sokkal inkább üzleti befektetés olyan szempontból, hogy a klub felvásárlásával az új tulajdonos tulajdonképpen jegyet vált a brit, és egyben az európai üzleti elit vérkeringésébe is. A londoni csapat otthonául szolgáló Stamford Bridge-en Abramovics minden bizonnyal olyan vendégeket fogadhat a stadion VIP részlegében, akik talán képesek ellensúlyozni a sztárjátékosokra költött milliókat. Mindamellett pedig az sem véletlen, hogy a legnagyobb orosz milliárdosok – még ha a Kremlhez hű pártfogókként is vannak elkönyvelve – külföldön találnak maguknak új hobbit és állandó lakhelyet. Putyin szimpátiája ugyanis múlandó, aki az egyik pillanatban hűséges csatlós, a másik pillanatban könnyen válhat ellenséggé, és ezt Abramovicsék is nagyon jól tudják.

Orosz esélyek: cél a továbbjutás

„Hol van már a 2008-as Európa-bajnoki bronzérem, Arsavin, Pavljucsenko és a többiek?” – sóhajthat fel az ábrándozó orosz szurkoló, ha reálisan értékeli a jelenkori orosz válogatott esélyeit. A FIFA rangsorolása szerint a világbajnokságon résztvevő 32 válogatott közül a házigazda Oroszország a leggyengébb csapatok közé tartozik, ilyen gyengén még talán sosem rangsorolták a vendéglátók válogatottját. A „Szbornaja” ráadásul nincs is túl jó formában, a szövetségi kapitány Sztanyiszlav Csercseszov láthatóan nem találja a megfelelő formációt, ami persze a játékon is meglátszik: az orosz válogatott idén még nem nyert meccset, az elmúlt hét meccsén három döntetlen született, négyszer pedig vesztesen hagyta el a pályát. A lehangoló statisztikán az sem sokat segít, hogy a világbajnokságot megelőzően olyan csapatok ellen játszottak felkészülési mérkőzéseket, mint Argentína (0-1), Spanyolország (3-3), Brazília (0-3), vagy éppen Franciaország (1-3).

5522810 08.06.2018 Russia’s head coach Stanislav Cherchesov reacts during a training session at the Novogorsk training base, outside Moscow, Russia, on Friday, June 8, 2018. The World Cup 2018 will start on June 14 and take place in 11 cities across Russia. Ramil Sitdikov / Sputnik
Sztanyiszlav Csercseszov
Fotó: Ramil Sitdikov / Sputnik / AFP

Bár a házigazdák papíron viszonylag könnyű csoportot kaptak (sorrendben Szaúd-Arábiával, Egyiptommal valamint Uruguayjal fognak találkozni), nagy valószínűséggel így sem lesz egyszerű dolguk, ha nem szeretnének csalódást okozni a hazai publikumnak. Látva az elmúlt időszak eredményeit, az Orosz Labdarúgó-szövetség előzetesen aligha támaszthatott túlzott elvárásokat, mondhatni a minimumot várják a csapattól, azaz a csoportból való továbbjutást. Minden más csak hab lenne a tortán a szakértők és talán a tíz évvel ezelőtti szép emlékeket felidéző szurkolók számára is: ha bejutnak a legjobb tizenhat közé, akkor a B csoport továbbjutóinak egyikével játszanak, amely nagy valószínűséggel Spanyolország és Portugália közül kerülhet majd ki.

A szerzőnek Putyin játéka – Oroszország és a futball címmel a Helikon Kiadónál jelent meg könyve.

Kiemelt kép:  Alexey Druzhinin /AFP 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.