2018 júliusában pontot tehetünk egy nagyon hosszú vita végére. Amióta kétpólusú az egyetemes labdarúgás, csak arról beszélünk, hogy Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi a történelem legjobb játékosa. Mindkét oldal felhozza a saját érveit ilyenkor, párbeszédig ritkán jutnak el a felek, inkább megy az egymásra mutogatás, meg a féktelen vita.
- Mert Messi egy olyan zseni, akiből ezer évente csak egyetlen születik,
- mert Ronaldo egy gép, aki addig edzette és fejlesztette magát, hogy mára olyan statisztikai mutatókkal rendelkezik, amilyennelmég senki nem jutott.
Aranylabdák tekintetében öt-öt jelenleg az állás, míg bajnoki címek tekintetében az argentin (9-5), addig Bajnokok Ligája-trófeákban a portugál (5-4) vezet.
Ha ez a világbajnokságon is így lesz, ne adj isten Argentína hamar elvérzik, míg Portugália erőn felül teljesít, egyszer és mindenkorra eldőlhet, hogy ki minden idők legjobbja.
Lionel Messi utolsó esélye
A Barcelona 30 éves élő legendája 2005-ben mutatkozott be (Vanczák Vilmosnak különösen) az argentin nemzeti csapatban.
Azóta több mint 120-szor szerepelt a válogatottban, de az igazán komoly sikerek elkerülték. Pedig az elmúlt évtizedben brutális csapattal mentek neki valamennyi tornának. Olyan kerettel dolgozhatott az aktuális szövetségi kapitány amilyennel csak kevesen – gondoljunk csak arra, hogy 2010-ben az Interrel triplázó Diego Milito a kispadra is alig fért fel a dél-afrikai vébén, vagy most az ugyancsak az Interrel parádézó, a Serie A-ban gólkirályi címet nyerő Mauro Icardi ott sem lehet Oroszországban.
Ha megnézzük a történelem legnagyobbjait, Pelét, Diego Maradonát, Franz Beckenbauert, a klubcsapataikat és válogatottjaikat is elvezették a csúcsra. Tették mindezt úgy, hogy csapataik vezérei voltak, a sikerekben, vb-címekben komoly szerepet játszottak valamennyien. Sok egyéb ok mellett ez egy indok arra, hogy ezekre a játékosokra ma úgy amlékezzünk, ahogy.
Ez a megkérdőjelezhetetlen vezető szerep mintha hiányozna Lionel Messi és az argentin válogatott kapcsolatából, valahogy mindig úgy alakul, hogy a végére ő is elfogy. Azt nem szabad elvitatni Argentínától, hogy minden tornán esélyes, de amíg a legfontosabb pillanatokban az amúgy veretes támadósor leblokkol, addig nincs miről beszélni. Az sem segített a a dél-amerikaiak felkészülését, hogy Messi 2016. júniusában a harmadik Copa América-ezüst után csalódottságában bejelentette, lemondja a válogatottságot. Komoly kampány indult azért, hogy visszatérjen.
Bebizonyította, bizony ott van benne, amivel sikerre viheti a csapatát, kérdés, marad-e elég energiája 2018 nyarára is.
Cristiano Ronaldo mindent vihet
A 33 éves, friss, ötszörös Bajnokok Ligája-győztes portugál szupersztár karrierje teljesnek mondható, klub- és válogatott szinten is mindent megnyert, amit meg lehet. Egyedül a világbajnoki győzelem hiányzik számára, ám ha szívünkre tesszük a kezünket, a portugál válogatott elé legalább öt-hat csapatot odasorolunk – mondjuk pontosan ezt tettük az Európa-bajnokság előtt, és lám, mi lett a vége.
Ronaldo az Eb-címmel óriásit lépett előre a legnagyobbak között. Ahogy korábban említettük, muszáj a nemzeti csapattal is teljesíteni, mert minden nagy előd megtette a saját korában. Voltak, akik „csak” Európa-bajnokságot nyertek (Michel Platini, Marco van Basten), de ott van mellettük a rublikában a kis egyes.
Ha úgy alakul, hogy Portugália megnyeri a világbajnokságot, Ronaldo mindent visz: két klubcsapattal (Manchester United, Real Madrid) és a válogatottal is mindent megnyert, amit lehetett, egyszerűen nem maradna több nyitott kérdés, saját maga válaszolná meg mind.
