Guillermo Ochoa (Mexikó)
Négy éve a brazilok ellen szintén fogott, mint a festék, most pedig a németeket nullázta az F-csoport nyitómeccsén a moszkvai Luzsnyiki Stadionban. Bravúrja is akadt – Kroos szabadrúgását például kevesen tolták volna a lécre –, de a kötelezőket is remekül hozta, még egy-két beadást is sikeresen húzott le, pedig az aztán igazán nem a műfaja. Valódi tornakapus, és ha formában marad, Mexikó 1986 után újra túlléphet a nyolcaddöntőn.
Cseréje: a koreai Hjun-vo Cso, aki harmadik számú kapusból lett kezdő, hogy egy büntető kivételével kivédje a svédek szemét az ázsiaiak első meccsén.
Kieran Trippier (Anglia)
Egyetlen játékos sem alakított ki több helyzetet az első csoportkörben, mint az angolok jobboldali szárnyvédője. Trippier hozta, amit tud: védekezésben stabil volt, felszántotta a vonal melletti területet, rakkolt, szerelt, és közben jobbnál jobb szögleteket, valamint szabadrúgásokat lövöldözött középre. Kane utolsó perces gólja előtt is ő volt az, aki tűpontosan középre tekert.
Cseréje: Nacho, aki bombagóllal próbálta elfeledtetni a spanyolok szurkolókkal Carvajal sérülését.
Diego Godin (Uruguay)
Bár Uruguay lényegében végig támadta az Egyiptom elleni meccset, Godin szépen csendben mégis össze tudott gyűjteni a neve mellé négy szerelést és ugyanennyi labdaszerzést. Ha kellett letámadott, ha kellett, olvasta a játékot, a párharcait pedig magétól értetődő természetességgel nyerte meg. Egyértelműen posztja egyik legjobbja a világon, és ez a vb-n is észrevehető.
Cseréje: Andreas Granqvist, aki hiába lesz lassan ezeréves, még mindig a kőkemény svéd bekksor vezére, ráadásul győztes góllal indította a tornát.
José-Maria Giménez (Uruguay)
Nincs kettő négy nélkül és nincs Godin Giménez nélkül. A dél-amerikai kettős az Atlético Madridban is pont olyan áthatolhatatlan falat képez a kapu előtt, mint a válogatottban, a bemutatót pedig ezúttal Egyiptom ellen is megcsodálhattuk. Giménez a győztes gólja mellé összeszedett nyolc tisztázást, négy szerelést és kilenc labdaszerzést is – közel tökéletesre játszott.
Cseréje: Ragnar Sigurdsson, aki az izlandi védelem szívét irányítva ezúttal Messit és az argentin sztárokat radírozta le egy nagy tornán.
Alekszandar Kolarov (Szerbia)
Nem csupán pazar szabadrúgásgólt tekert Costa Rica ellen, de arra is volt gondja, hogy kapitányként egyben tartsa a szerb öltözőt a vb-rajtig. Pedig nem sokan fogadtak volna rá: amikor Mladen Krsztajics egyik első intézkedéseként neki adta a karszalagot Braniszlav Ivanovics helyett, a legtöbben azt jósolták, rövid úton kitör a balhé. Nem így lett, a két veterán játékos együtt sarabolta végig a nyitómeccset a védelem két szélén, kiváló formában és nagy egyetértésben.
Cseréje: Jordi Alba, akit Hierro a portugálok elleni meccs egy pontján baloldali támadóba tolt fel, de egyébként is, a lehengerlő spanyol támadójáték egyik legfontosabb szereplője volt a rangadón.
Valon Behrami (Svájc)
Ezerszer leírták már, de ő ezeregyedszerre is bizonyította: ha hentesmunka akad a középpályán, arra kevés ember alkalmas rá jobban a nemzetközi mezőnyből. Ezúttal Neymart vette le a pályáról, 71 perc alatt négy szabálytalanságot, öt szerelést és két labdaszerzést bemutatva.
Cseréje: Luka Modric, aki kevésbé labdaszerző, ellenben zseniálisan mozgatta a horvát csapatot a halovány Nigéria ellen simán behúzott mérkőzésen.
Hirving Lozano (Mexikó)
Nem pusztán győztes gólt lőtt a címvédő németek ellen, de a támadójáték szinte minden elemében kiemelkedőt nyújtott. Remekül használta ki gyorsaságát, volt négy sikeres csele, háromszor hozta helyzetbe valamelyik társát, és a gólján kívül volt még egy kapura lövése is. Ha képes jobb döntéseket hozni a támadó harmadban, és higgadtabban viszi végig a kontrákat, Mexikó akár ki is filézhette volna Németországot.
Cseréje: Carlos Vela, aki egyrészt kvázi emberfogással radírozta le a pályáról Kroost, másrészt amíg a pályán volt, addig rendületlenül cipelte fel a labdákat a mexikóiak kontráihoz is. Csak azért nem került a csapatba, mert nem bírta végig a meccset.
Isco Alarcón (Spanyolország)
A Lopeteguitől kapott szabad szerepkört Hierro is meghagyta neki a pályán, Isco pedig nem volt hálátlan a portugálok elleni meccsen. Mindig megjátszható volt, rengetegszer kúszott be a portugál védekezés vonalai közé, háromszor felrúgták, kétszer kapura lőtt, háromszor a társait hozta helyzetbe. 94 (!) darab passza volt a meccsen, ezek közül öt híján mindegyik a helyére ment.
Cseréje: Alekszandr Golovin, aki két gólpasszal és egy góllal jelezte a nyitómeccsen, szívesen igazolna Nyugat-Európába. Csak azért nem rá esett a választás, mert Szaúd-Arábiánál haloványabb ellenfél kevés akad a mezőnyben.
Philippe Coutinho (Brazília)
Bombagóllal nyitott, majd a második félidőre kissé elszürkült, de a vb további történései szempontjából alighanem kulcsfontosságú, hogy bizonyította: Tite kapitány a középpályán is simán hasznát tudja venni a játékának. Még Neymarnál is többet vállalt, volt kulcspassza, négy lövése, és a visszatámadásokban is jókora szerepet vállalt. Ha ő jól játszik, akkor a brazilok is könnyebben nyerik a meccseiket.
Cseréje: David Silva, aki valósággal kivirult Lopetegui kapitánysága alatt a spanyol válogatottban, de Hierro első meccse bizonyította azt is, hogy képességei korántsem edzőfüggők.
Cristiano Ronaldo (Portugália)
Nem egyszerűen a mesterhármasa miatt – bár nyilván ez sem mellékes – van itt a helye, hanem azért is, mert elképesztően komplex teljesítményt nyújtott a spanyolok elleni meccsen. Ha kellett, fejpárbajokat nyert, ha kellett, visszalépett a középpályára osztogatni, cselezett, megtartotta a labdákat, váltogatta a szerepkörét és a helyét a pályán. Évek óta nem játszott ennyire sokoldalúan, abszolút nem csak a gólokban volt mérhető a hatása a portugál válogatott játékára. Az első csoportkör legjobbja.
Cseréje: Diego Costa, aki ugyanazon a meccsen brillírozott, mint ő, igaz, „csak” két gólt tett fel a táblára. Az első találata azzal együtt volt igazi mestermunka, hogy előtte jó eséllyel szabálytalankodott Pepével szemben.
Harry Kane (Anglia)
Gary Lineker óta az első angol, aki képes volt két gólt is szerezni egy vb-meccsen, és a valaha volt első, aki ezzel a 90. percet követően volt képes még a rendes játékidőben megnyerni egy meccset a válogatottnak a vb-n. Mezőnyben nem volt hibátlan, de a kapu előtt könyörtelen üzemmódban dolgozott – a második találatát nagyon kevesen tették volna el úgy, abban a szituációban is annyira pontosan oda, ahová ő –, a pontrúgások alkalmával pedig tarthatatlannak bizonyult a tunéziaiak számára.
Cseréje: Romelu Lukaku, aki két, rá tökéletesen jellemző gólt vágott a sokáig szimpatikusan küzdő Panamának. Egyet fejjel, egyet pedig a védőjét lefutva, elegánsan, ballal emelve szerzett. Ha Tunézia ellen sem áll le és/vagy a belgák sokáig jutnak a vb-n, akár a gólkirályi címért is versenyt futhat a tornán.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta