A hosszú időn keresztül kötelezően sima barna bőrből varrott, a szájánál fűzővel kötött, a tornát rendező ország kézműipara által biztosított labda évtizedekig nem változott. De ami a lényeg: maguk az érdekeltek, a játékosok mindig érzéssel, szeretettel bántak vele.
1930, Uruguay
Az első labdarúgó világbajnokság döntőjében az egyenlő feltételek és a sportszerűség jegyében a meccset mindjárt két labdával játszották: az első félidőt azzal, amelyet az egyik finalista Argentína, a másodikat pedig azzal, amit a másik, Uruguay választott.
1934, Olaszország
A magyar válogatott először 1934-ben, Olaszországban – a negyeddöntőben 2-1-re kaptunk ki Ausztriától – találkozott vb labdával, amely már nevet is kapott: Federale 102 – re keresztelték.
1954, Svájc
A számunkra oly emlékezetes 1954-es svájci világbajnokságon egy barna, hosszúkás bőrdarabokból összevarrt, „Swiss World Champion Match-Ball” felirattal ellátott labdát juttattak Puskásék a kelleténél sajnos egyszer kevesebbszer a német kapuba.
1962, Chile
Chilében az a labda, amellyel Tichy Lajos meg nem adott szabadrúgásgólt szerzett a Csehszlovákok elleni 1-0-ra elvesztett negyeddöntőben már hasonlított a később használt játékszerekre. A „Crack-et” már nagyobb darabokból varrták össze, azonban még mindig teljes egészében bőrből készült, és továbbra is barna színben pompázott.
1966, Anglia
Liverpoolban már speciális labdával – Special Edition Slazenger – gurítottunk hármat a braziloknak.
1970, Mexikó
Itt vette kezdetét az adidas-korszak. A sportszergyártó által a vb-re hozott labda is teljes egészében bőrből készült, de – micsoda különbség – az eddigiekhez képest teljesen egyedi módon dominánsan fehér színben pompázott és 32 panelből kézzel varrták össze. A labda 12 fekete, pentagon alakú, és 20 fehér, hexagon alakú panelből állt és adidas Telstar névre hallgatott. A színválasztás és a fekete pöttyök jelentősége abban rejlett, hogy a világbajnokságot élőben közvetítette a televízió, így a nézők végre látták a labdát!
1978, Argentina
1974-ben szintén Telstarral játszották a vb-t, a labda csak színeiben különbözött elődjétől – az arany helyett fekete márkajelzéssel és felirattal látták el –, de 1978-ban, Argentínában már újra forradalmasított az adidas. A Tango labdákat már 20 háromszög alakú panelből állt össze úgy, hogy optikailag 12 egyforma kört alkotott.
1982, Spanyolország
Négy évvel később kinézetben csak minimálisat változott a Tango és a Tango España nevet kapta. Azonban a technika fejlődése már lehetővé tette, hogy ugyan a zsuga mér mindig bőrből készült, de már vízálló. Korábban az esős meccseken úgy megszívta magát a labda, hogyha azzal valakit fejbe lőttek, már hívhatták is a mentőt. az új 1982-es vb-labda azonban ellenállt a víznek, nem mintha Spanyolországban a vb idején olyan sokat esett volna. Konkrétan semmit.
1986, Mexikó
A magyar labdarúgó válogatott utoljára az 1986-os mexikói vb-re készült Azteca labdát rúghatta a vb-helyszínen. Ez volt a foci vb-k történetének első szintetikus anyagból készült meccslabdája – innen kezdve vette át a műanyag a hatalmat.
1998, Franciaország
Az 1990-es Etrusco Unico és az amerikai, 1994-es Questra alig-alig különbözött a ’86-ostól. A színeiben még mindig fekete-fehér labdákat menet közben polietilénnel tökéletesítették, tették vízállóbbá, majd engedve a divatnak az 1998-as francia vb-re készült Tricolore lett a legelső, többszínű meccslabda.
2002, Japán és Dél-Korea
Az ezredforduló átlépésével a 2002-es japán, dél-koreai közös rendezésű vb-n szakított a Tango-dizájnnal az Adidas. Ebből lett a Fevernova, amely még mindig öt-, és hatszögű egységekből állt, de a tervezők a színek formavilága terén itt már szabadjára engedték a fantáziájukat.
2006, Németország
2006-ban, az adidas „hazai pályán játszott” és ennek örömére legyártotta az első labdát, amely a több évtized alatt klasszikussá vált pentagon és hexagon alakú panelei helyett újra visszatért a gyökerekhez és kevesebb, egyáltalán nem szabályos formából varrta össze a labdát. A kereskedelmi szempontok immár mindent felülírtak, ugyanis a vb-rajtja előtti év karácsonyán, már bárkinek a világon ott figyelhetett a fa alatt az arany-fekete színben pompázó laszti.
2010, Dél-Afrika
A 2010-es Jabulani már egyenesen 11 színből állt. A nyolc részből összeillesztett vb-labdát a németországi Adidas laboratórium mellett az angliai Loughborough Egyetemen tesztelték és ez volt az, amit már egyöntetűen és csúnyán szidtak a kapusok. A minden idők leggömbölyűbb labdájaként elhíresült játékszer az addig megszokotthoz képest egy-egy kapura tartó bomba esetén a hálóőr számára nehezen kiszámítható íven szállt, szitált, így több olyan gól is akadt, amikor a kapus mellényúlt, látszólag potyázott.
2014, Brazília
Ekkor debütált a Brazuca. A fekete-fehér mellett kék, zöld, narancssárga és piros színekben pompázó játékszert hat poliuretán elem borította, 437 gramm súlyú, és a szabályoknak megfelelően pontosan 69 centiméter kerületű lett.
Teljesen szintetikus anyagból készült, nem varrták, hanem ragasztották. A vb előtti fejlesztési folyamat során még mosógépben is tesztelték, néhány centrifugálást is ki kellett bírnia, annyira vízhatlanná álmodták meg.
2018, Oroszország
Idén a hivatalos meccslabda, a Telstar 18, az 1970-es mexikói világbajnokság meccslabdájának modernizált verziója.
A 47 évvel ezelőtti, az eredeti Telstar („star of television”) nevet kapta – ikonikus fekete-fehér paneleivel tökéletesen alkalmazkodtak a színes televíziózás előtti időszak képernyőihez.
A Telstar 18 ma már nem csak a televízió előtt ülő nézőket szolgálja ki. Az első meccslabda a világon, amely beágyazott – okostelefonnal összeköthető – NFC chipet tartalmaz. A chip személyre szabott információkat és exkluzív tartalmakat biztosít azoknak, akik vásároltak ilyen lasztit, sőt a helymeghatározó funkciónak köszönhetően a labda pontos részletei is lehívhatók belőle. De más, például az elrúgott labda sebessége, vagy hogy gólvonal mögé, vagy elé pattant a vb-n, azt nem. Ergo okos már ez a labda, de annyira mégsem.
