A térdükön járó horvátok ellen sem mehet biztosra Anglia

Horvátország története során először, Anglia pedig 1966 óta első ízben játszhat döntőt a világbajnokságon – hogy melyik forgatókönyv válik valóra, az szerdán, magyar idő szerint este nyolc órától kezdődően dől el, a moszkvai Luzsnyiki Stadionban. A fogadóirodák inkább az angolok sikerében bíznak, a klasszisok ellenben inkább horvát oldalon játszanak, az eddig mutatott játék alapján pedig mindkét csapatnak van miben bizakodnia – éppen úgy, ahogyan joggal tarthat is bizonyos dolgoktól.

Horvátország három győztes csoportmeccsel (Nigéria 2-0, Argentína 3-0, Izland 2-1) a tarsolyában jutott be az egyenes kieséses szakaszba, ahol azonban gyorsan megmutatkoztak a válogatott gyenge pontjai. A mélyen, kompaktul védekező dánok ellen csak nehézkesen tudták megszerezni a kezdeményezés jogát, és végül egy drámai tizenegyes-párbaj végén vívták ki a továbbjutást (Modric a hosszabbítás hajrájában még el is ronthatott egy büntetőt).

Egy körrel később, a házigazda oroszok ellen is hasonló volt a képlet: a horvátok hátrányba kerültek, majd viszonylag gyorsan egyenlítettek, és következhetett a hosszabbítás. Itt Zlatko Dalic csapata a védő Domagoj Vida góljával előnybe került, de a hullafáradt csapat nem volt képes kihúzni a játékidő végéig – Oroszország a jobbhátvéd Mario Fernandes fejesgóljával egyenlített. Ismét jött azonban Danijel Subasic – a kapus Dánia ellen a történelem második kapusa lett, aki egy párbaj alatt három tizenegyest is hárítani tudott –, és bár félig sérülten játszott, ezúttal is továbbvitte Horvátországot az elődöntőbe (1-1, hosszabbítás után 2-2, büntetőkkel: 4-3).

Horvátország 1998 után másodszor jutott tovább a csoportjából egy világbajnokságon, és ha már megtette, ismét meg sem állt az elődöntőig.

Két büntetőpárbajt egymás után világbajnokságokon eddig csak Argentína nyert, 1990-ben: Diego Maradonáék az olaszországi vébén előbb a jugoszlávokat a negyeddöntőben, majd a házigazdát a négy között ütötték ki tizenegyesekkel.

Horvátország visszatérhet alapjátékához

Az ellenfelek védekező stílusa nagyon megnehezítette a dolgunkat az előző két meccsen. Bízom benne, hogy Anglia ellen inkább játszhatjuk a saját játékunkat

– magyarázta Dalic kapitány a meccset megelőző sajtótájékoztatóján.

A horvátok dolgát persze nehezíti, hogy ólomlábakon kell majd játszaniuk az elődöntőben: 240 percnyi játék és két büntetőpárbaj van már bennük, valamint a sérülésekkel sem állnak éppen túl jól. Az oroszok elleni negyeddöntő hosszabbításában például a kapus Subasic és a jobbhátvéd Sime Vrsaljko is rúgást kapott, utóbbi sérülése pedig olyan súlyosnak bizonyult, hogy minden valószínűség szerint ki kell hagyja az angolok ellen meccset.

A helyére a hírek szerint Vedran Corluka kerül majd a csapatba, ami kisebb szerkezeti váltást is magával hoz a horvátoknál. A tornán eddig végig középső védőt játszó Vida kerül majd ki a védelem szélére, ami egyrészt jelentősen lelassítja majd a horvátokat, másrészt játékuk támadópotenciálját is jelentősen gyengíti. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az angolok leginkább a szélen képesek veszélyt kialakítani, nyugodtan kijelenthetjük:

a belgák után a horvátok oldalán is komoly érvágást jelenthet a jobbhátvéd hiánya az elődöntőben.

Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy milyen formában állítja össze csapata középpályás játékát Dalic. Az oroszok ellen Modric és Rakitic egyaránt mélyen játszott, ráadásul nem volt mellettük/mögöttük igaz védekező középpályás. Horvátország felállása emiatt gyakran 4-2-4-re alakult át, a pálya közepén pedig hatalmas folyosók nyíltak meg a két sztárjátékos oldalán. Ez Anglia ellen szinte biztosan nem fér bele, nem véletlen, hogy maga Dalic is célozgatott arra: vagy Brozovic, vagy a tisztán védekező típusú középpályás, Milan Badelj biztosan szerepet kap majd a meccsen.

Mivel a horvátoknál nem csak a jobbhátvéd Vida, de a baloldali bekket játszó Ivan Strinic sem igazán használható védekezésben, Dalic akár még jól is járhat azzal, ha kvázi feladja, hogy első szándékból játsszon a szélekre. Ehelyett koncentrálhat arra, hogy kioltsa az angolok játékának erősségeit, például egy hasonló meccsképpel:

Egy háromvédős formációval több fronton is sokat nyerhetne Horvátország:

• Modric és Rakitic is közel játszana az angol kapuhoz, olyan helyeken, ahonnan van esélyük kiosztani egy-két kulcsfontosságú utolsó passzt.
• Vida konzervatívan használva alkalmas lehet arra, hogy Alli/Sterling felfutásait kezelje, adott esetben visszalépegessen Kane-nel is, és eközben ne hagyjon maga mögött óriási területeket (mert Rebic adott esetben kisegíti).
• Kovacic játszatásával a horvátoknak lenne elég emberük ahhoz, hogy megakadályozzák Lingard/Sterling labdafelvételeit a védekezés két lánca között, miközben Strinicnek csak arra kell figyelnie, hogy féken tartsa a jobboldalon felfutó Trippiert.

Ezzel együtt a hírek inkább arról szóltak az elmúlt napokban, hogy Dalic az Argentína ellen használt felálláshoz térne vissza. Abban bízik, hogy egy

Subasic – Vida, Corluka, Lovren, Strinic – Modric, Brozovic, Rakitic – Rebic, Mandzukic, Perisic

összetételű csapattal az angolok ellen is képes lesz olyan minőségű kontrajátékot eladni, mint Messiék ellen. Minden egybevetve: még mindig ez tűnik a horvátok legjobb esélyének, igaz, úgy kivárásra játszani, hogy tied a fáradtabb, megviseltebb csapat a pályán, mindig veszélyes.

Anglia könnyebb helyzetben

Anglia ezzel szemben kiérlelt, racionális, világos tervvel érkezik a meccsre. Gareth Southgate kapitány alapcsapata egészséges, eltiltott nincs, egyedül Jordan Henderson játéka volt kissé kérdőjeles az elmúlt napokban. Az akadályok azonban az ő szerepeltetése elől is elhárultak, így az angoloknál vélhetően az alapcsapat kezd majd Horvátország ellen:

Pickford – Walker, Stones, Maguire – Trippier, Lingard, Henderson, Alli, Young – Sterling, Kane.

Southgate egyik legnagyobb eredménye az angol padon az, hogy olyan csapatot épített fel, amelyiknek úgy van erős identitása, hogy közben meccsről meccsre képes alkalmazkodni az ellenfeleihez. A svédek ellen ez a csapat mindent megmutatott abból, amit igazán tud – türelmes passzjáték, gyors indítások, okos csapdázás, letámadás, hatékony pontrúgás-variációk –, miközben az északiak szinte összes erényét kinullázta. Begyűjtötték a második labdákat, levédekezték a kontrákat, és semmiféle felesleges kockázatot nem vállaltak. Ki kellett fordulniuk önmagukból, de megoldották.

Horvátország ellen is az a nagy kérdés:

tud-e úgy dominálni Anglia, hogy közben nem nyílik ki, és teszi magát sebezhetővé a gyilkos balkáni kontrák ellen?

Hogy így legyen, abban több dolog is segíthet:

• mivel az angolok jobb erőben vannak, játszhatnak kivárásra.
• Ha a horvátok nem kezdeményeznek a meccsen, akkor simán lehetnek türelmesek, hiszen pontrúgásokból is tudnak gólt, gólokat szerezni, amivel aztán kicsalogatják sündisznóállásából az ellenfelet.
• A horvátoknak elsősorban a baloldala veszélyes általában (támadásaik kicsivel kevesebb mint felét vezetik Perisicsen keresztül), az angoloknak viszont éppen ezen a szélen van egy olyan védőjük Walker személyében, aki simán meg tudja oldani, hogy kiváltson az esetlegesen fent ragadó Trippier helyére, és besegítsen a társaknak.

Apropó Trippier:

a Tottenham játékosa az angol válogatott talán legkomolyabb veszélyforrása a pályán. Hogy őt miképpen próbálja meg kikapcsolni Dalic, a meccs egyik kulcskérdése lehet.

Ugyanígy azt is érdemes lesz majd figyelni, mit tudnak tenni az angolok a pálya közepén Modric ellen. Hendersonnak eddig ugyan jó tornája van, de egyrészt nem biztos, hogy teljesen egészséges, másrészt biztos, hogy nem igazi védekező középpályás. Ha rendszeresen rá tudják vezetni a labdát úgy, hogy nincs mellette/mögötte olyan ember, aki képes labdát is szerezni, akkor abból komoly bajok érhetik az angol csapatot. Ezt vélhetően Southgate is látja, így több helyütt felmerült, hogy esetleg Eric Diert is a csapatba teszi Henderson mellé, ezzel stabilizálva a középpályás védekezést – erre azonban kicsi az esély.

Összességében az az ember benyomása, hogy a horvátoknak kedvezhet a meccskép. Dalic csapata imád kontrázni, úgy kell neki a terület, mint egy falat kenyér, a labdabirtoklásból játszó angolok ellen pedig végre nem nekik kell majd kezdeményezniük – és ezt szeretni fogják. Ha sikerül előnybe kerülniük, akkor nyert ügyük lehet, mert Angliát rettentően ritkán látjuk fordítani a nagy tornákon. Az egyetlen hatalmas kérdőjelet az képezi, bírja-e majd erővel Horvátország, tud-e végig koncentrálni például hátul a pontrúgásoknál, képes lesz-e felvenni a versenyt az angolokkal a párharcokban.

Ha igen, akkor 2-1-re behúzhatja a meccset, akár már a rendes játékidőben is.